Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)
BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - VESZPRÉMI Nóra: Virtuóz táncos az álarcosbálon. Borsos József stílusáról
63 Az olvasás veszélyeivel kapcsolatos vitákról vö. Woodmansee, Martha: The Author, Art, and the Market. Rereading the History of Aesthetics. New YorkChichester, West Sussex 1994.87-102. Az erotikus regényeknek és képeknek tulajdonított erkölcsromboló hatásról vö. Kovács Ilona: Az érzékek művészete. In: Veszedelmes olvasmányok... i. m. (49. j.) 60-70. 64 Pl. Pierre-Antoine Baudouin: Alvó nő (Olvasás), 1765? Musée des arts décoratifs, Párizs; Le roman dangereux. Nicolas Lavreince festménye nyomán rézre metszette Isidore-Stanislas Helman, 1 781. SzM, Itsz.: 50.987. Vö. Granasztói Olga: Veszedelmes olvasmányok. Erotikus illusztrációk a 18. századi francia irodalomban. In: Veszedelmes olvasmányok... i. m. (49. j.) 14-15. 65 The Interdicted Novel /Der verbotene Roman, Mohrhagen pinx., H. Raunheim lith., Hamburg, Gustav W. Seitz. Ld. Pieske: i. m. (61. j.) 37. kat. 46. R. 40. 66 Pieske 1989-1990 67 [n. nj: A pesti műkiállítás. 1851. Remény, 1851. II. félév, III. füzet, 133. Szvoboda Dománszky Gabriella szerint a kritikus nem más, mint Jókai Mór, aki a Remény állandó szerzője volt. (Szvoboda Dománszky 2007.142.) Jókai öszszes műveinek kritikai kiadása azonban nem tartalmazza a cikket. 68 Nemcsak a Pesti Napló kritikusára célzok. Ujházy Ferenc 1908-ra datált feljegyzéséből ismerjük azt a valószínűleg a képpel egyidős pletykát, miszerint a leányok a képet megvásároló Esterházy Pál Antal herceg szeretői. Ld.: MNG Adattár, Itsz.: 1903/1925/34. 69 Bulyovszky Gyula: Pesti műegylet. Budapesti Hírlap, 1856. márc. 13. o. n. 70 Előbbire példa: Bulyovszky: i. m. (69. j.) Utóbbira: D. M. I. [dalnoki Medve Imre]: Állandó műtárlat... i. m. (51. j.) 144.: szerinte a müvész„párisi grisettek s lorettek hű másolója lett". 71 [n. n.]: Die Schluß-Ausstellung des österr. Kunst-Vereins. September-October 1856. Humorist, 1856. okt. 11.1107. 72 Ld. Sinkó Katalin elemzését, in: Válogatás magyar magángyűjteményekből 1981.97. kat. 153. 73 Bulyovszky Gyula: Művészet. Családi Lapok, 1855. II. félév, 9. sz. 428. 74 Ehhez vö. Sinkó 1987. 75 Eismann, Ingeborg: FranzXaver Winterhalter (1805-1873). Der Fürstenmaler Europas. Petersberg, 2007. 28. 76 Ormond, Richard: Introduction. In: Franz Xaver Winterhalter and the Courts of Europe 1830-70. Eds. Amos, Rosemary - Forrester, Gillian. National Portrait Gallery, London, 1988.48. A festmény kiállítva: Ausstellung des Oesterreichischen Kunst-Vereins. Tuchlauben Nr. 562, im Schönbrunnerhause, 1. Stock. Monat März 1856. Wien, 1856. kat. 1. A katalógus az első oldalon, kiemelve közli, és leírja, hogy kik a szereplők. A Pesti Műegylet is tervezte, hogy bemutatja a festményt, vö. [n. n.]: Budapesti újdonságok. Magyar Sajtó, 1856. febr. 17. o. n. 77 Gustave Planche kritikus szerint a kép Watteau paródiája. Ld. Ormond: i. m. (76. j.) 48. A Winterhalter neorokokójával kapcsolatos fenntartásokról, a felszínesség vádjáról ld. i. m. 52. 78 I. m. (76.j.) 52. 79 Schindler 1843.251; Schindler 1844.291; Schindler 1845.298. 80 Schindler 1846.350-351. 81 A 1851. 82 Hangsúlyozzuk, hogy mindez Borsos kritikai fogadtatására vonatkozik. Közönségsikere jóval nagyobb lehetett (a Lányok bál utánt megrovó Wiener Zeitung is azt írja, hogy a festmény egyébként nagyfigyelmet keltett, ld. [n. n.]: Ausstellung des österr. Kunstvereines... i. m. [59. j.]), de erre vonatkozóan sajnos nemigen vannak forrásaink, így meg kell elégednünk a kritikai recepció elemzésével. 83 Kertbeny Károly Mária (1824-1882, eredeti nevén Kari Maria Benkert, Benkert Imre festő testvére) leginkább arról ismert, hogy a magyar irodalmat (például Petőfit) fordította németre, már a kortársak által is megkérdőjelezett színvonalon, de kétségtelenül nagy szolgálatot téve az „ügynek". Ugyanakkor rengeteg saját cikket is publikált, többnyire német nyelven, a magyar kultúra jeleseit bemutatva az idegen nyelvű közönségnek. Ezek között szép számmal akadnak képzőművészeti tárgyúak is, és elmondható, hogy Kertbeny egyike volt annak a kevés korabeli magyar művészeti írónak, aki rendszeresen és önállóan nyilvánított véleményt. Pályafutásáról, különc egyéniségéről, önmenedzselésének eszköztáráról (például álnéven írt méltatást saját műveiről), valamint lelkesedésének és tehetségének tragikomikus diszkrepanciájáról Móra Ferenc írt találó jellemzést: Kertbeny. In: A Literatura Almanachja 1928. Bp., 1928. 89-97. Köszönöm Szűcs Györgynek, hogy erre az írásra felhívta a figyelmemet. 84 Kertbeny 1846.157. (kiemelések az eredetiben) 85 Kertbeny 1846.156. 86 Kertbeny 1846.157. 87 Kertbeny 1855. 17. Kertbeny a részletek gondolattalan halmozásáért megrótt Elégedetlen festőt is „csendéletének nevezi, vö. Kertbeny: Unsere Kunstausstellungen... i. m. (32. j.) 88 Kertbeny 1862.124. 89 Erre a szakirodalomban eddig csak egyetlen kísérlet történt: Radocsay 1941. 90 Kertbeny 1846.158. 91 Kertbeny 1862. 122-123. 92 [n.n.]: A pestiműkiállitás. 1851... \. m.(67.j.) 134. 93 [n. n.]: Pester Kunstsalon. Der Spiegel, 1851. júl. 29.693. 94 A 1851. 95 Uo. 96 Ld.68.j. 97 Bulyovszky: Művészet... i. m. (73. j.) 428. 98 A 1851; D. M. \:. Állandó műtárlat... i. m.(51.j.) 144. 99 Vö. a Veszedelmes olvasmányok... című katalógus (i. m.68.j.) tanulmányait. 100 Érdemes itt utalnunk arra a vitára, amelyet Bajza József és Henszlmann Imre folytatott a francia drámáról az 1840-es évek elején. Henszlmann nemzetkarakterológiai érveléssel igyekezett alátámasztani negatív véleményét a pusztán színpadi hatásra törekvő, sekélyes színdarabokról - éppen a költőiség elvének nevében. Vö. Széles Klára: Henszlmann Imre művészetelmélete és kritikusi gyakorlata. Bp., 1992. 54-61, különösen 54-55; Korompay H. János: A „jellemzetes" irodalom jegyében. Az 1840-es évek irodalomkritikaigondolkodása. Bp., 1998.112-142, különösen 115,118, 133-134. 101 A Munkácsy-életrajz Malonyay Dezső-féle, a hanyatlásra koncentráló narratíváját Gosztonyi Ferenc nevezi negatív fejlődésregénynek: Két fejezet a Munkácsy-recepció történetéből. Enigma, 2005. 44-45. sz. 70.
