Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - BÉKEFI Eszter: Borsos József, a festő munkássága a tények tükrében

1 3. ISMERETLEN FESTŐ: Esterházy Pál Antal herceg a családjával, 1850 körül. MNM (1786-1866) fűzte, aki szintén egy hagyományosan konzervatív, aulikus család sarja volt. A század elején még Metternich mellett dolgozott diplomataként, majd 1842-ben hazatért, és a konzervatív párthoz csatlakozott. 1848-ban a Batthyány-kormány pszeudo-külügyminisztere lett, pontosabban „a király személye körüli miniszter", akinek az volt a feladata, hogy az udvarnál képviselje a magyar külpolitikai érdekeket. Amikor 1848 nyarán Bécs és a Batthyány-kormány viszonya megromlott, Esterházy igyekezett elsimítani az ellentéteket, de békítő kísérletei kudarcba fulladtak. Látva a helyzet elmérgesedését, 1848 szeptemberének elején lemondott a miniszterségről, és visszavonult a politikától. A szabadságharcban nem vett részt, ezért annak leverése után Magyarországon maradhatott. Borsos és Esterházy kapcsolatának konkrét bizonyítékai ugyan csak a későbbi évekből datálódnak, de feltételezhető egy korábbi ismeretség, különösen annak okán, hogy a császár által megvásárolt csendéleten ábrázolt tárgyak közül többről is feltételezhető, hogy az ő gyűjteményből származik (kat. 118).

109 Esterházy végül igen befolyásos mecénása lett Borsosnak, különösen az 1850-es években; festőnk legnagyobb sikereit és általános elfogadottságát talán leginkább neki köszönhette. Ismeretségük első konkrét bizonyítékai a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületéhez kapcsolódnak. 1850-es vándorgyűlésük fővédnöke Esterházy volt, s ez alkalommal bízták meg a hálás tudósok Rudolf Theert, hogy litográfiát készítsen a hercegről. Reprodukcióból ismerjük az ennek alapján Borsos által készített festményt (64. kép), amely ugyan nem datált, de feltételezhető, hogy korábbi, mint az 1852-es, egész alakos portré (kat. 66, 12. kép). Utóbbi, egy nagyméretű, reprezentatív arckép szintén az említett tudományos társaság megbízása nyomán került a Magyar Nemzeti Múzeumba 1852-ben. Feltehetően a herceg ragaszkodott a festőhöz, akit annyira megkedvelt, hogy az előző évben képet is vásárolt tőle: máig legnépszerűbb művét, a Lányok bál utánX (kat. 91, 29. kép). A képen szereplő ledér nőket a 19. századi városi legenda ezért Esterházy szeretőinek tartotta,'

10 de a főúr gyűjteményét ismerve a vásárlást sokkal inkább művészeti érdeklődés, mint személyes érintettség motiválhatta. Ezek az évek jelentették tehát Borsos számára a csúcsot: a bécsi, s eleinte még a hazai közönség is elismeréssel fogadta. A hathatós támogatók révén folyamatosan portrémegrendelésekhezjutott. Bizonyíthatóan dolgozott az Andrássy, a Pálffy, a Szirmay és az Imrédy családoknak (kat. 6, 38,46, 19, 56, 47, 71 ). A polgárok vagyonosabb rétege is felkereste, példa erre az üzleti világból Holczer Miklós (kat. 34) és a Kiss bankárcsalád (kat. 57-59), a művészvilágból Zitterbarth Mátyás építész