Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FÉNYKÉPÉSZ / JÓZSEF BORSOS THE PHOTOGRAPHER - FARKAS Zsuzsa: Az 1865-1867. évi országgyűlési képviselők arcképeinek albuma

FARKAS ZSUZSA Az looD—loo7. evi országgyűlési képviselők arcképeinek albuma Az 1848-as forradalom után összeülő magyar országgyűlés kö­vetei a politikai reprezentáció részének tartották, hogy arcké­peiket összegezzék. Az 1865-1867-es országgyűlés alsóháza, a képviselőház háromszáztizenöt tagból állt; a felsőház meg­hívott tagjai: négy főherceg, huszonegy herceg, ötvenkilenc főpap, tizenegy zászlósúr, harminchét főispán, négyszázharminc gróf, száznyolcvannyolc báró, vagyis összesen hétszázhu­szonkilenc személy. Az arisztokraták beleszülettek a felső­házba, mely az 1885-ös vagyoni és életkori korlátozásig a született kiváltságokhoz tartozott. Mivel a felsőház jogai egyre szűkültek, az arisztokrácia jelentős része a képviselőházba is beválasztatta magát. 1848-ban 6 % (tizenhat gróf és tíz báró), 1861 -ben 12 %, 1867-ben 16,4 %, 1872-ben 8,6% a képviselő­házban az arisztokraták aránya. 1 A 19. század elejétől szokás volt, hogy a politikusok arcké­peit litografált alakban, maradandó emlékként, könyvekben publikálják. Ehhez a hagyományhoz kapcsolódott az új mé­dium, a fényképezés. A fenti számok alapján is látható, hogy nem mindennapi feladat ennyi előkelő férfi arcképének elkészítése. Ezért az arcképek megvalósítását sürgető felhívá­sokban patetikus hangvételű, érzelmi befolyásolással is talál­kozhatunk. „Legalább ez emlékműben hadd legyen az egész országgyűlés együtt mindörökre" 2 - fogalmazta meg a képek készítésének értelmét Borsos József. A fényképészek között harc kezdődött a nagy mű létreho­zása körül, követni tudjuk a mesterek terveit és ígéreteit az újságok híradásain keresztül. Elsőként Szentkuty István jelen­tette be fényképezési vállalatát, 3 majd 1865 novemberétől megjelent a Borsos és Doctor cég hirdetése is. Az ő program­juk szerint két albumot szándékoztak kiadni a képviselők arc­képével, az egyikben a képviselőház összes tagja szerepelt volna, a másikban a felsőháznak az országgyűlésen megjelent tagjai. Az első tervek szerint az ötszáz képet tartalmazó kép­viselői album címlapjára a nevezetes Az 1848-as pesti ország­gyűlés megnyitása című litográfia (kat. 27) reprodukcióját helyezték volna. Terveztek egyszerűbb albumokat ötven fo­rintjával és díszpéldányokat a Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Tudományos Akadémiának és az Országgyűlési Levéltárnak. 4 A tiszta jövedelem egyharmad részét, felezve a magyar írók segélypénztárába és a Nemzeti Színház nyugdíjintézete javára ajánlották föl. Schrecker Ignác az év végén jelezte hasonló szándékát, Szentkuty pedig már kész terveket mutatott be a Fővárosi Lapok szerkesztőségének. Az utolsó jelentkező Mayer György volt, aki hétszáz képből álló albumot akart összeállí­tani. 5 Az említett fényképészek mind megkezdték az országgyű­lési követek felkérését, megörökítését. Borsos és Doctor felhí­vása 1865 végén arra utal, hogy a „fényképészeti műterem azon jó előnnyel bír, hogy fáradság nélkül elérhető, miután a földszinten fekszik [...], továbbá közel fekszik az országház­hoz, a régi füvészkertben. A nevezett fényképészek mindent el fognak követni, hogy az albumnak mind külső, mind belső ki­állítása megfeleljen az igényeknek." 6 1866 januárjában további ígéretek hangzottakéi, Borsos és Doctor a Fővárosi Lapokban minden képviselőnek és megyé­jének egy-egy nagy kópiát szándékozott ajándékozni. 7 1866 februárjában újabb hathatós hirdetés tettek közzé: „Az »Or­szággyűlési album«, melyet a tudomány és művészeti arany­éremmel kitüntetett hazai fénykép-intézet, a Borsos és Doctor urak fényirdája, az emlékezetessé teendő 1865-diki ország­gyűlés felső- és alsóházi tagjainak arcképeiből állít össze, a leg­pompásabb díszműnek van tervezve, a minő csak valaha nálunk e nemben megjelent. E műteremnek, mely a magyar fővárosban fennállása óta mindig oly nagy pártolásnak ör­vend, derék vezetője Borsos, ki mint jeles arcképezőfestész so­káig kedvence volt a magyar főúri s egyidőben a bécsi előkelő köröknek is - minden képességét kifejti, hogy a tervezett album méltó s műtekintetben is maradandó értékű emléke le­hessen országgyűlésünknek. Eddigelé már több arckép ké­szült az album számára, melynek teljes összeállítása annál

Next

/
Oldalképek
Tartalom