Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Életképek/Genre Paintings

A művet a szakirodalom a Lányok bál után variációjának tekinti, pedig inkább azokhoz az 1850-es években festett, szűk képkivágatú kompozíciókhoz áll közel, amelyeken a figurák (mindig nőalakok) a dominánsak a környezet ellenében (kat. 108-109). Ugyan hasonló a téma - nők nézegetnek frivol képeket - és a neorokokó felfogásmód, az invenció azonban új és önálló. A helyszínt a falon látható pajzs és keresztbe tett kardok azonosítják: ezek a korabeli lakáskultúrában az úriszobák jellemző dísztárgyai, vagyis a lányok egy férfiak számára fenntartott helyiségben tartózkodnak. Nyilván illetéktelenül - ezért figyeli leghátsó társuk, hogy nem jön-e valaki. A szoba jogos tulajdonosa sem lehet messze, hiszen köpenyét és kardját a széken hagyta. És „mit tehetne mást négy fiatal leány, ha együtt van?" - kérdezi a Budapesti Hírlap kritikusa, és meg is válaszolja a kérdést: „pajkoskodnak". A falon lógó, lefüggönyözött képet nézik meg titokban. A rendelkezésünkre álló archív fotón sajnos nem látszik az izgalom tárgya, de a kritika némi fogalmat ad róla:„De a barna - a barna mind hamis megrántja a zsinórt; a függöny félig félretolódik, és ime egy paradicsomi »Éva« tűnik elő, - a kép bizonyára még tovább is van, de a függöny itt fennakad." Ebben a pillanatban dől el, hogy a meztelen „Ádámot" is meg merik-e nézni a lányok. Az úriszoba (Herrenzimmer) funkciója az volt, hogy itt az urak fesztelenül hódolhassanak olyan férfias tevékenységeknek, mint a dohányzás vagy a kártya. Ezeknek az erotikus képek is tartozékai voltak: gyakori például, hogy a dohányos szelencék fedeléből kivehető egy lap, amely alatt ilyen ábrázolás bújik meg.

1 A jelenet pikantériáját a lányok által elkövetett határsértés adja; Borsos az ártatlanságuk elveszítése - a tudás almájának megkóstolása - előtti utolsó pillanatot ragadta meg, amelyet követően majd mit sem sejtő leányokból a kor fogalmai szerint túl sokat tudó nőkké válnak. A Pesti Műegylet 1856. február-márciusi tárlatán kiállított mű nagy figyelmet keltett, minden kritika megemlékezik róla mint figyelemre méltó kompozícióról. Többségük dicsérőleg; ám akad olyan is, amelyik elmarasztalja Borsost az erkölcstelen téma miatt. Mindegyik megjegyzi, hogy a kép igen drága (800 forint); a mű nem is talált vevőre. Londesz Elek értesülése szerint pár hónappal később, a bécsi Kunstverein kiállításán Ferenc József császár vette meg, és a schönbrunni kastélyba került, ezt azonban a bécsi levéltári adatok nem támasztják alá.

2 A Kunstverein 1856. szeptember-októberi kiállítása nem a szokványos, havonta megújuló tárlat volt, hanem az utóbbi évtizedek osztrák festészetének nagyszabású bemutatója, amelyet a német orvosok és természetvizsgálók (Artzte und Naturforscher) Bécsben rendezett gyűlése alkalmából állítottak össze. A névsoron érződik a törekvés, hogy a legjelentősebb művészek munkáiból válogassanak, így különösen fontos az a tény, hogy Borsos Józsefnek három műve is szerepelt (a másik kettő: kat. 86 a, 108). A kiállítás nem volt tematikus, de a katalógust végigböngészve mégis úgy tűnik, mintha egyes művészek kifejezetten a természet vizsgálatához kapcsolódó tárgyú munkákat küldtek volna be. Érdekes, de inkább csak költői kérdés, hogy vajon Borsos is ezért választotta-e éppen ezt a képet. V. N. 1 Ld. pl.: Sünde. Süße Laster - Lässliche Moral in der bildenden Kunst. Hrsg. Habersatter, Thomas. Residenzgalerie Salzburg, Salzburg, 2008. 180-181. kat. 11. (Fellner, Sabine) 2 A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban található egy dokumentum, amely a schönbrunni, laxenburgi és salzburgi kastélyban levő műtárgyakat sorolja fel (AT-OeStA/HHStA PFF GDPFF JR Inv 2) - ebben nem szerepel Borsos műve. Más aktákban sem találni a vásárlás nyomát. Köszönöm szépen Fazekas István bécsi magyar levéltári delegátus segítségét. 108. Virágjósiás. Szeret - nem szeret / Fortune-telling by Flowers (He Loves Me - He Loves Me Not), 1856 Olaj, vászon; 132 x 114 cm (ovális) J. b. I.: Borsos József 856 Magántulajdon; KÖH védett: 48705 Proveniencia: 1856 októberében a művész tulajdonában; az Ernst Múzeum aukciói LH. II. rész (1935), kat. 1828. (a katalógus szerint„Líszt Ferenc és a báró Wittgenstein család gyűjteményéből") R. IX. tábla; majd Décsey letét; Nagyházi Galéria, 90. aukció, 2002. november, kat. 138. R.; Nagyházi Galéria, 112. aukció, 2004. december, kat. 205. R.; Mű-Terem Galéria, 21. aukció, 2005, kat. 56. R. Kiállítva: 1856 Bécs Ost. Kunstverein szeptember, kat. 93. (Das Blumenorakel. „Er liebt mich, er liebt mich nicht." Eigenthum des Künstlers.); 1981 MNG Mgt., kat. 153 Irodalom: [n. n.]: Die Schluß-Ausstellung des österr. Kunst-Vereins. September-October 1856. Humorist, 1856. okt. 11.1107; Wurzbach 1857; Művészet 1904. 199; Lázár 1913.312; Lázár 1915. 93; Szendrei-Szentiványi 1915.232; Kopp 1931.44,58. kat. 65. („Szeret-Nem szeret?"; Virágjóslás); Spectator: Az Ernst-Múzeum aukció kiállítása. Magyar Művészet, 1935.11. sz. 344. R.; Csathó 1936. R.; Válogatás magyar magángyűjteményekből 1981.97. kat. 153. (Sinkó Katalin); Sinkó Katalin: Collectorok tüköré. Budapest, 1981.10. sz. 24-26; Farkas 2005A. R. 17. ABF 11/165 Archív adat: MNG védettségi archívum; MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/1005/5-8 (MZS), MNG Festészeti Osztály archívuma: Turóczi Sándor gyűjteménye, 22. sz. R. A Virágjóslás az ugyanebben az évben festett, sokban hasonló Kíváncsiságnál (kat. 107) kevésbé életképszerú: míg utóbbi egy szereplői számára meghatározó jelentőségű pillanatot ábrázol egy részletesen jellemzett, konkrét helyszínen, a Virágjóslás statikusabb, általánosabb; közelebb áll az ideálképekhez. Az ábrázolás művészettörténeti előzményeit Sinkó Katalin a nazarénusok, illetve a düsseldorfi iskola szőke és barna hajú nőt ábrázoló barátságképeiben találta meg. Johann Overbeck Itália és Germania című képe (1828, Neue Pinakothek, München) a két kultúra összetartozását jeleníti meg; hasonló tartalma lehet a düsseldorfi Eduard Bendemann Két lány (1833, Kunstmuseum Düsseldorf, Düsseldorf) című festményének is: a sötét hajú leány mögött itt is déli táj látható. Borsos festménye annyiban eltér ettől a sémától, hogy nála mintha épp fordítva lenne; az északi és a mediterrán kultúrára való utalás kikopott, de a két nőtípus együttes ábrázolása itt is a teljesség, egység szimbólumának tekinthető. Stílusának szempontjából a festmény Borsos neorokokó munkái közé sorolható; modernizált fête galante, amelynek egyik ihletője Franz Xaver