Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - IV. A csoportkiállítások II.
belgiumi élményeiről, és külön megemlíti, hogy Bruges-ben „sokat festettem a csatornák szélén, munkások, kirakodók, hajósok érdekeltek". 13 Ugyanakkor hasonló témájú ábrázolások, rakparton álldogáló, munkálkodó alakok - a képek datálásai alapján - már az előző évben is felbukkantak képein. Ezek talán még Budapesten, a Duna-parton készültek, de a téma jóval régebb óta jelen van művészetében. 1906-os párizsi tartózkodása alatt sokat festett a Szajna-parton, ahol pénztelenségében maga is megpróbálkozott a hajórakodással, de végül nem bírta ezt a nehéz munkát. 1 " Ez a kikötőmunkásokat ábrázoló festmény belgiumi útján készült. A Művészházban több hasonló témájú művét mutatta be, amelyeket a kritikák külön kiemeltek a kiállításról szóló beszámolóikban. 1b Z. A. IV.7. Pechán József (1875-1922) Kikötő, 1910 korul Olaj, vászon, 116x 105 cm J. n. Magántulajdon Kiállítva: 1912, 6. csoportos kiállítás, Muvészház, kat. 124. (Palánkai kikötő, magántulajdon) vagy uo. kat. 116. (Kikötő, magántulajdon) Irodalom: Modern magyar 2003. 422. R. 614. kép. Pechán József egyike azon művészeknek, akik legjelentősebb műveiket mutatták be a Művészház kiállításain. A Haditanács, a Nagybányai látkép, Szüret a Bácskában című művek mind Pechán emblematikus alkotásai, melyek már magukon hordozzák a délvidéki festő egyéni stílusjegyeit. A sok esetben fénykép előkép alapján készült nagyméretű kompozíciókon általában sötét kontúrokat alkalmazott, s az ezek közötti felületeket töltötte fel világos, felszabadult színekkel, melyeket széles ecsetvonásokkal vitt fel a vászonra. A Kikötő esetében nem beszélhetünk erről, hiszen a Duna felett lenyugvó nap utolsó sugarai világítják csak meg a folyópartot. Az alkonyati fény eléréséhez a „ragyogó palettájú kolorista" Pechán az e korszakában jellegzetes krómsárgát alkalmazta. Színei, ecsetkezelése, a felületi színkitöltés teljességének hiánya az 1908 után Párizsban megismert vadak és a nagybányai neósok megoldásaival rokonítja e tárlaton bemutatott műveinek csoportját, melyek közül sok ma is lappang. E művek köréhez tartozik a Kikötő (vagy Palánkai kikötő) is. Helyszíne feltehetően a bácskapalánkai Duna-part a révvel, mellyel szemben az iloki erőd magasodik a háttérben. A kikötő és hajók szerepelnek több képén is, e motívumot többször is megfestette. T. K. IV.8. Ziffer Sándor (1880-1962) A Szajna partján, 1911 Olaj, vászon, 52x80 cm J. j. I.: S. Ziffer 1911 Magántulajdon Kiállítva: 1912, 6. csoportos kiállítás, Művészház, kat. 73. (Szajnarészlet Párizsban, 500 kor.) Irodalom: Ziffer Sándor 1998. R. kat. 3 ; Boros Judit: Ziffer Sándor: A Szajna-partján. In: Magyar festészet 2004. 238. R. 239.; Ziffer Sándor 2007 R 53. kép Ziffer Sándor 1910-ben kötött házassága után feleségével és anyósával ment Párizsba. Néhány hónappal a házasságkötés után 1910. december 26-án már magánéleti válsága miatt fordult panaszkodó levéllel Nagybányán maradt barátjához, Boromisza Tiborhoz. Mint írta: „így persze az ördög élvezi Párizst és nem én! Alig dolgozom önállóan inkább kopírozok a Louvre-ban, de nem nagy kedvvel." A házaséletből fakadó csalódások nem akadályozták meg abban, hogy végül festészetében továbblépjen, és új megoldások után kutasson, mint ezt már 1911 tavaszán készült két Szajna-parti képe is mutatja. Az 1911 -es Salon des lndépendants-on is bemutatott Hajók a Szajnán című alkotás (MNG), ésA Szajna partján helyszíne ugyanaz, a Szajna rakpartja a Pont-Neuf íveivel, és a szemben magasodó île de la Cité háztömbjével. Ekkorra Ziffer már túllépett „legvadabb" korszakán, ezen vásznát közel sem a vad színek jellemzik, inkább az árnyalt, harmóniakereső visszafogottság dominál. Ecsetkezelése azonban megmaradt ugyanolyan szélesnek és lendületesnek, ez a későbbiekben sem sokat változott. T. K.
