Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - III. Nemzetközi impresszionista kiállítás a Művészházban
111.12. Kernstok Károly (1873-1940) Szilvaszedők (Böngészők, Szilvaszedés), 1904/1901 Olaj, vászon, 120,5x97 cm J. b. I.: Kernstok Károly 904 MNG, Itsz.: 5253 Proveniencia: 1904-ben már feltehetően Janossy Béla tulajdona; vétel 1918-ban. Kiállítva: 1901/1902, Téli tárlat, Műcsarnok, kat. 197. [Böngészők, eladó); 1902, Öszi tárlat, Nemzeti Szalon, kat 207. (Szilvaszedés, 2000 kor.); 1904, Internationale Kunstausstellung, Dusseldorf, kat. 888. [Pflaumenlese, nem eladó); 1909, VIII. Esposizione Internazionale, Velence, kat. 26. (Raccogliton di susine, Janossy Béla tul.); 1910, Nemzetközi impresszionista kiállítás, Művészház, kat. Hl/4. (Szilvaszedés, Janossy Béla úrtulajdona) R. o. n. (Szilvaszedők); 1911 Kernstok Károly kiállítása, Művészház, kat. 53. (Szilvaszedők, dr. Janossy Béla tul.) R.; 1928, Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása, Ernst Múzeum, kat. 58. (Szilvaszedők, 1904, Szépművészeti Múzeum). Irodalom: Meiler Simon: A téli tárlat. Budapesti Szemle, 1902. 301. sz. 151.; N.N. Művésztanyák a vidéken. Művészet, 1902. 4. sz. 284.; Bárdos Artúr: Kernstock Károly. Művészet, 1907. 3. sz. 167. R. 168.; Körmendi András: Kernstok Károly. Ars Hunganca, 1936. 16. R. 3. kép; Székely 1948. 48; Horváth 1968 450.; Dévényi 1970. 5. R; Horváth Béla: Kernstok Károly. 1980. In.: Meghívó. Kernstok Károly festőművész emlékkiállítása. Domösi Galéria, o. n. Kernstok Károly 1900 és 1904 kozott a nyarakat festőbarátaival, Kosztolányi Kann Gyulával, Márk Lajossal és Keményffy Jenővel a Dunakanyarban lévő kis faluban, Domoson töltötte, ahol paraszti tárgyú képeit festette. 13 Ezeken parasztokat mutat be ünneplőbe öltözve, a tornácon pihenve vagy éppen egymással évődve (Incselkedők, 1900; Nano, a falu bolondja 1901), de a tárgy sosem erőltetett, festményei csupán a mindennapi életből ellesett pillanatfelvételek. A nagybányai mesterek munkáinak ismerete és a szabad levegőn való festés hatására elhagyja a Münchenben felvett plein air naturalizmus szürkére hangolt palettáját. Igazi impresszionistává azonban sosem vált, a formákhoz, a testekhez való ragaszkodása megakadályozta ebben. A Szilvaszedőkön az árnyék és napfény határára állította alakjait, hogy az erőteljes, sötét kontrasztok segítségével emelhesse ki a napsütötte színeket. Igencsak rövid, két évig tartó impresszionista jellegű korszakának legérettebb műve ez a festmény, amit a Műcsarnok téli tárlatán 1901-ben mutatott be Böngészők címen, majd ismételten kiállította a Nemzeti Szalon 1902-es őszi tárlatán, akkor már SzilvaszedéskénX u A mű tehát legkésőbb 1901-ben keletkezett, 1904-es autográf datálásának miértje egyelőre nem ismert. K. B.
