Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - I. A csoportkiállítások I.
1.5. Kádár Béla (1877-1956) Arcképtanulmány, 1909 Olaj, vászon, 55x34 cm J. j. k.: Kádár Béla Magántulajdon Kiállítva: 1909, 1. csoportos kiállítás, Művészház, kat. Va/11. (Arcképtanulmány, 160 kor); 2002, Kádár Béla életmű-kiállítása, Mű-Terem Galéria, Bp.; 2002. december, 12. aukció, Mű-Terem Galéria, Bp., kat. 75. Irodalom: Élet, 1910. január, 1. sz. R ; Szalon Újság, 1910. 1. sz. R. 4.; Gergely 2002. 14 R. 95. kép. Kádár Béla Arcképtanulmánya, azok kozé az 1909-10 korul készült képei közé sorolható, amelyek elsősorban RipplRónai József és a francia posztimpresszionista, szimbolista művészek hatását mutatják. A lakókörnyezetéből kiragadott enteriőr egy kis szögletébe helyezi a női figurát, felesége portréját. A gondolataiba merülő asszony nyúlánk alakját erős kontúrvonalakkal határolt, összefogott színfoltokkal ragadja meg. A pasztellszínek dekoratív együttese a nagyvonalú ecsetkezelés könnyed eleganciájával érvényesül. A biztos rajztudás virtuóz formaalakítása vezeti a festő kezét, az artisztikum iránti fogékonysága ösztönzi a színválasztását. Atürkizárnyalatú kanapé mintázatának lilás reflexei kiválóan harmonizálnak a hamvas rózsaszín vállkendő és a bágyadt kék szoknya színhangulatával. Erős, de kiegyensúlyozott kontrasztot alkot a karokra boruló textília erős zöldje és vöröse. A berendezési tárgyak elhelyezése, egy-egy bútor benyúló foltja vagy a színes falon függő képek körvonalai szintén Rippl-Rónai enteriőrképeinek kompozíciós megoldásait idézik. A fiatal festő arcképtanulmánya sikert aratott a közönség körében, a Művészház első csoportkiállításáról tudósító híradások illusztrációjaként többször is az ő kiállított képét választották. ígéretes volt tehát a Művészház-beli debütálás, a szakma várakozással teli érdeklődéssel fordult a tehetséges festő alkotótevékenysége felé. G. M. 1.6. Kisfaludi Stróbl Zsigmond (1884-1975) Rózsa Miklós, 1909 Gipsz, m.: 43x45 cm Türr István Múzeum, Baja, Itsz.: 76.8.1 Kiállítva: 1909, 1. csoportos kiállítás, Művészház, Szobrok/9. (Rózsa Miklós, magántulajdon) Kisfaludi Stróbl művészetének középpontjában az ember állt, kiemelkedően jelentős portrészobrász volt. 1910 korüli művei a kortárs művészeti törekvéseket mutatják, ahogy a Rózsa Miklóst ábrázoló, vagy a vele egy évben készült Gara Arnold-portré is. Kisfaludi Stroblt az ismert műgyűjtő, Ernst Lajos támogatta, aki 1908-ban Akácfa utcai házában műtermet juttatott a művésznek A következő évben a mester a Művészházban mutatta be már itt készült 14 plasztikáját, koztuk Rózsa Miklós portréját is A Rózsa arcvonásait hűen visszaadó plasztika lendületesen mintázott. A figyelmet az arcra összpontosítja, a váll- és a mellrész vázlatosan jelzi csupán a ruhaviseletet. A karakteresen megmintázott buszt köszönetnyilvánítás Művészház-beli kiállításának rendezője felé. Sz. J. .7. Kisfaludi Stróbl Zsigmond (1884-1975) Női akt, 1907 Gipsz, m.: 20 cm Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg, Itsz.: 76.3 125 Kiállítva: 1909, 1. csoportos kiállítás, Művészház, Szobrok/10. (?) (Act, 180 kor.) Kisfaludi Stróbl művészete a nagy német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, ám a példakép klasszikus fegyelmét némileg feloldva lágyabbá tette saját plasztikáját. Erőteljesen hatott rá az akadémizmus is. 1908-ban, a Műcsarnokban kiállított egy Fekvő aktot, továbbá - Rózsi címmel - egy később Nő köpenyben elnevezéssel is szereplő kisplasztikát. Érzelemgazdag nőalakjait mintázva őt is megérintette a szecesszió, amelynek hazai változatáról a gödöllői művészteleppel kialakult kapcsolata révén szerezhetett benyomást. Szobrainak felületei oldottabbá válnak, megmozdulnak, hullámzanak a körvonalak. E plasztikáján a talapzat rusztikus felületéből emelkedik ki a ruhátlan fekvő nő kecses alakja. Térdeit hasa elé húzva, fejét bal karjára hajtva fekszik, arcát előreomló hosszú haja takarja. Szűkszavú, zártan komponált figurája magán viseli a korszak mértéktartó dekorativitását és a klaszszicizáló tendenciák formajegyeit, ugyanakkor megelőlegezi azt a formagazdagságot és lendületes ábrázolóképességet, amely Kisfaludi Stróbl romantikus lelkületéből fakadt, és amely a művészt később az expresszív realizmus mesterévé avatta. Sz. J ; A i'SOPOKTK I A LI. 1 T ÁSOK i 31
