Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - IX. A Művészház utolsó kiállításai

IX. A MUVÉSZHÁZ UTOLSÓ KIÁTLÍTÁSAI A Muvészház fennállása során folyamatosan törekedett arra, hogy külföldön is bemutatkozhasson. A bécsi művészcsoportok budapesti vendégszereplései kapcsán újra meg újra felmerült a viszonzás lehetősége. A meghívás esélye azonban egyre csökkent, erre ugyanis sem a Neukunstgruppe 1912-es, sem a Bund Österreichischer Kunstler 1913-as látogatása után nem került sor.

1 A Muvészház 1914-ben egy harmadik osztrák kiállítást is szervezett, amely - úgy tűnt - végre meghozza a hőn áhított bécsi kiállítás lehetőségét.

2 Erre a szempontra már a korabeli kritikák is felhívták a figyelmet, a Művészet jelzetlen írásának szerzője számára „ez a szempont az, ami megokolttá és szimpatikussá teszi előttünk az újabban kissé állandósulni kezdő bécsi vendégjárást", mert maga is meglepődött azon, hogy a „legújabb festői kísérletezések" ügyét felvállaló Művészház miért éppen a „sok évtizedes múlttal bíró Kunstlerhaus" festőit hívta meg.

3 A Műcsarnok bécsi megfelelője egy téves fordítás (Művészház = Künstlerhaus) következtében, véletlenül került kapcsolatba a Művészházzal, és mire kiderült, hogy nem a Műcsarnokban fognak kiállítani, addigra a Művészház már megszerezte a kiállítást. A tárlat anyaga a magyar közönség számára meglehetősen konzervatívnak tűnt, hiszen „már az impresszionista festés szenzációi is nyom nélkül suhantak el fölöttük: viszont egy csomó elismerést érdemlő szál fűzi őket a régebbi Bécs festőművészetéhez".

4 Az 1913-14 fordulóján Budapestre látogató bécsi művészek jóvoltából viszont a Művészház márciusban végül bebocsátását nyert a Kunstlerhausba. A bécsi szereplésre való előkészületek jegyében tervbe vették, hogy a kikuldendő anyagot először itthon, a hazai közönségnek is bemutatják, de végül eltekintettek ettől, mivel a művek összegyűjtése túl nagy feladatot rótt az egyesületre. Helyette A Művészház 1914. évi nagy kiállítása címmel rendeztek meglepően friss és progresszív karakterű tárlatot. Pór kivételével a Nyolcak is képviseltette magát a kiállításban, és a hazai avantgárd más művészei közül is többen láthatóak voltak a tárlaton (Kmetty János, Scheiber Hugó). A nagy kiállítás anyagából ugyan ezt követően tobb mű is kiutazott Bécsbe, de a sokszínű anyagból óvatosan válogattak. A Kunstlerhaus XXXIX éves kiállítására nem akartak túlságosan modern műveket benyújtani, ráadásul a kiállítást maga a király nyitotta meg, ezért a Művészház zsűrije elővigyázatosságból jobbnak látta megszűrni, sőt felhígítani a magyar anyagot.

s Rippl-Rónai, Vaszary és Kernstok saját korai műveik mellé a budapesti Műcsarnok állandó kiállítóit is beválogatták, több művet múzeumi tulajdonból kölcsönöztek ki. A Künstlerhaus négy termében a magyar művészetről adott keresztmetszetből azonban a fiatalok nagy részét kizsűrizték, egyes cikkek szerint a műveiket tartalmazó ládákat véletlenül felejtették itthon.

6 A magyarok kiállítási részvételét idehaza komoly fenntartások övezték. Wallesz Jenő így írt Az Újságban; „megalkudtak önmagukkal és múltjukat kínálták fel Bécsnek [...], Akik a magyar művészetnek első forradalmárai voltak, mint jámbor legitimisták jöttek fel a császárvárosba, hogy a két birodalom művészetében megteremtsék a kiegyezést."

7 Bölöni György szerint, akinek Tihanyi festette portréját szintén kizsűrizték a Künstlerhaus-beli kiállításból, azt írta, hogy „ez egyszer senki sem akart nyakas kuruc lenni", és csak a „mi ellanyhult és félmúlt festői forrongásunknak emlékei gyűltek össze itt".

8 A kiállítás magyar résztvevői kozul többen díjban részesültek, Rippl-Rónai József az állami nagy, Vedres Márk pedig az állami kis aranyérmet nyerte el. 9 Rippl-Rónai József a bécsi kiállítás-megnyitón a királyt is megörökítette, aki az egyik kiállított festményen (Kossuth-imádó Rippli-bácsi, 1897 körül) a rebellis Kossuthtal is szembenézni kényszerült. Ferenc József a tőle megszokott és a már csak pár hónapig tartó boldog békeévekre jellemző „bölcs" szavait Rippl-Rónai jegyezte fel az utókor számára: „Amikor Teleki Géza grófnak képeim bemutatásakor Wien-ben a Kunstlerhausban azt felelte a király, hogy »mindegy ha modern művészet is, csak jó legyen«.'"

0 Z. A. Ellenkiállítás a Kunst Salon „Brüko"-ban A Művészház 1914-es bécsi vendégszereplésére meghívott művészek közül Berény Róbert és Tihanyi Lajos műveit kizsűrizte a vendéglátó Künstlerhaus. Az elutasított művészek ellenkiállítást szerveztek egy addig alig ismert kiállítóhelyen az ún, Kunst Salon „Bruko"-ban A Kohn testvérek szalonjának második kiállításán eredetileg négy művész mutatkozott volna be, ugyanis a kizsűrizett két festő mellé állt a Nyolcak két további tagja is, Pór Bertalan és Fémes Beck Vilmos. A Weihburggasse