Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

TANULMÁNYOK - Zwickl András: „A modern művészet háza"

4. A Muvészház nemzetközi impresszionista kiállításának katalógusa, 1910 A Vlűvészház expanziós stratégiája az év végére éreztette hatását. 1911 decemberében a Kemstok-kiállítás, illetve az azt követő karácsonyi és újévi vásár közben a Délvidéken vándorkiállítást szerveztek, amelynek utolsó állomásával párhuzamosan nyílt meg a bécsi Neukunstgruppe kiállítása Budapesten. Az egyesület 1911. évi tagilletményul Modern magyar képtár címmel egy húszlapos grafikai mappát adott ki, amelynek linóleummetszeteit neves művészek készítették. 40 Elérkezettnek látszott az idő, hogy egy emeleti lakásból nagyobb, ónálló helyiségbe költözzenek A Műcsar­nokhoz és a Nemzeti Szalonhoz hasonlóan a Művészház is reprezentatív épületre, saját „palotára" vágyott, és 1912 tavaszán sikerült megvásárolnia a Rózsa utca és Szegfű utca sarkán álló Zichy-palotát. 4 ' A Művészház működése kívülről nézve egyre sikeresebbnek tűnhetett, de valójában ekkorra már egyértelművé váltak az egyesület működtetésének kezdettől fogva érzékelhető problémái. A Művészház anyagi bázisát az alapításkor egy műkereskedelmi társ-, illetve háttérintézmény képezte, ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a két vállalkozás érdekei hosszú távon nem egyeztethetőek össze. 42 Ez vezetett a Magyar Művészeti Rt-vel kötött szerződés felbontásához, ami súlyos terheket rótt az egyesületre: 32 000 koronányi adósságot kellett törleszteniük. 43 A Művészház két fennmaradt éves beszámolója jól mutatja az egyesület működésének költségeit, bevételeit és kiadásait. 44 Bevételeinek zömét az első évben a tagsági díjak jelentették, ennek közel kétharmadát azonban az alapító művésztagok nem pénzben fizették be, mivel a szabályzatban szerepel, hogy az alapító művésztagok tagdíjukat „egy vagy tobb műtermékkel is megválthatják". 45 Nyilván sokakat motivált belépésre a zsűrimentesség lehetősége, ezen kívül az alapító tagoknak joguk volt műveiket csoportokban, „saját kebelükből választott zsűri vezetése és rendezése mellett" bemutatni. 46 Az alapító tagok - ezek lehettek művészek és műpártolók - „örökös tagságuk fejében egyszer s mindenkorra 300 koronát fizetnek be", a pártoló művésztagok és a rendes tagok számára pedig évi húsz korona volt a tagdíj. 4 ' Ennek fejében minden tag ingyen látogathatta a kiállításokat, a különböző felolvasóesteket és előadásokat, ingyen kapta a Művészház kiadványait, és évente részt vett a műtárgysorsoláson, amelyen a legkisebb nyereménytárgy értéke is nagyobb volt az éves tagdíj kétszeresénél. 48 A tagtoborzáskor ez a sorsolási rendszer a műpártolók számára vonzónak tűnhetett, de mivel az egyesület minden tagnak ígért nyereménytárgyat, egyértelmű, hogy gazdasági szempontból rá­fizetéses konstrukcióról volt szó, amely hosszú távon nem volt fenntartható. 49 A tagság létszáma folyamatosan nőtt, az első év végére a Művészháznak 1690 tagja volt, ebből 262 volt az alapító művésztag, 16 alapító műpártolótag és 1412 rendes tag. 50 Ezen belül a vidéki műpártoló tagság létszáma sem elhanyagolható, 1910 nyarán Kolozsváron 218, Nagyváradon 230 tag lépett be az egyesületbe. 51 A tagság soraiban olyan neves személyiségek is megtalálhatóak voltak, mint gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, vagy gróf Andrássy Gyula, a két nagy művészeti egyesület - az OMKT és a Nemzeti Szalon - elnöke, mindketten 1910 tavaszán, a nagysikerű Impresszionista kiállítás idején léptek be az egyesületbe. 52 A palota megvásárlásakor nagyobb hullámban gyarapodott az alapító tagok sora, a névsorban olyan nevekkel találkozunk, mint Rákosi Jenő, gróf Hadik-Barkóczy Endre, báró Harkányi Frigyes, báró Hatvány József, gróf Somssich Géza vagy dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát. 53 1913 januárjában Rózsa Miklós azt írhatta le, hogy „alig kétesztendős fennállása alatt az egyesület összes tagjainak száma máig 2066-ra emelkedett, mely impozáns számból 320 a múvésztag, 96 az alapító­műpártoló és 1650 a rendes tag." 54 A Művészház természetesen - a Műcsarnokhoz és a Nemzeti Szalonhoz hasonlóan - a kiállított műtárgyak értékesítésével is foglalkozott, a bemutatott művek - elenyésző kivételtől eltekintve - megvásárolhatóak voltak. A sajtó időről-időre sikeres eladásokról számolt be. 55 Kezdetben elsősorban magángyűjtők vásárlásaira, a modern irányzatok iránt érdeklődő, vállalkozó kedvű műbarátokra számíthattak, de később, a Rippl-Rónai-tárlattal kezdődően az állam és a főváros is megjelent a vásárlók között. 56 Ez jelentős előrelépés volt, hiszen ettől fogva az egyesület számíthatott biztos és rendszeres vásárlásokra, ugyan­akkor a Művészház jelentőségét és rangját is jelzi, hogy kiállításairól már közgyűjtemények számára is vettek műveket. 57 A kiállításokon ezt követően rendszeresen megjelentek a Országos Képzőművészeti Tanács állami művásárló bizottságának 16 ZWH : K L A N D k A s

Next

/
Oldalképek
Tartalom