Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - VII. A Palotafelavató és az Iparművészeti kiállítás
Proveniencia: 1913-1933 Jánoshalmi Nemes Marcell tulajdonában. 1933-ban az Ernst Múzeumban Nemes gyűjteményének árverésén szerepelt, 1948-ban Dr. Horváth István tulajdona, kinek özvegyétől megvásárolta a Magyar Nemzeti Galéria. Kiállítva: 1913, Palotafelavató kiállítás, Művészház, kat. 80. (Vázlat, Jánoshalmi Nemes Marcell tul.) R. o. n.915, PanamaPacific International Exposition, San Francisco, kat. 300. (Horsemen, Nemes Marcell tul.); 1969, Kernstok Károly és a nyergesi szabadiskola, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom, kat. 20. (Lovasoka Dunánál); 1974, Kernstok Károly kiállítás, Miskolc (Lovasok [Vázlat]); 1982, Kernstok Károly Emlékkiállítás, Savaria Múzeum, Szombathely (Lovasok [Lovas kompozíció]) R. Irodalom: Körmendi András: Kernstok Károly. Magyar Művészet, 1935. 9. sz. 264.; Székely 1948.; Passuth Krisztina: A Nyolcak, az első magyar konstruktiv törekvésű csoport. Művészettörténeti Értesítő 13 (1964) 2. sz. 110-124., Horváth Béla: Miért szép ? Kernstok Károly Lovasok a víz partján. Élet és Tudomány, 1967. 29. sz. 1365-1366. R. 1365.; Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Bp., 1967.; Horváth Béla: Kernstok Károly kompozíciótanulmánya a Lovasok a vízpartján című festményhez. In: Horváth 1997. 101-120. A Lovasok a víz partján az 1911-ben bemutatott hasonló című festmény továbbfejlesztett változata. Az 1911-es mű klasszikus nyugalmát, szinte már-már puritánná egyszerűsített tájképi hátterét és kimérten mozgó, nyugalmat sugárzó alakjait az 1912-ben festett képen lendületben lévő alakok és szertelenül kanyargó vízpart váltotta fel. Úgy tűnik, Kernstok nem tartotta megoldottnak a témát, és tovább dolgozott rajta, kutatva ezúttal a mozgásban lévő alakok egymáshoz fűzésének lehetőségeit. A kiegyensúlyozott csoportfúzésnek köszönhetően a művön a lovasok az ellenirányú mozdulatok kontrasztjai által nem elnyomják egymást, hanem kiemelik, felerősítik a másik szerepét. Ellentétpárokban állnak, amelyek körbeérve nagy, egységes egészt alkotnak. A dinamikus térszervezést a földszíneknek a fedőfehérrel kevert kontrasztja is felerősíti. Kernstok valószínűleg elégedettebb volt ezzel a művével, mert - noha eredetileg színvázlatnak készülhetett egy újabb nagyméretű festményhez - több tárlatra ezt, és nem az 1911-es változatot küldte el. Az 1913-as kiállításon 1/áz/afként kiállított munka tehát sokkal tobb egyszerű kísérletnél. Nem véletlen, hogy a modern festők egyik legnagyobb magyarországi mecénása, Nemes Marcell vásárolta meg a képet. Sajnálatos módon a nagy mű nem készült el soha. Az örökké elégedetlen művész érdeklődése ismételten új irányt vett, és a naturalizmus felé fordult. K. B. VII.5. Márffy Ödön (1878-1959) Akt (Salome), 1911-21 Olaj, vászon, 200,5x67,5 cm J. j. I.: Márffy Ödön 1911 Magántulajdon Kiállítva: 1913, Palotafelavató kiállítás, Muvészház, kat. 111. (szétvágás előtt) (Festmény, Három akt. Eladó) R. o. n.; Márffy Ödön-kiállítás, Magyar Stúdió, Budapest, kat. 1. (Salome); 1958, Márffy Ödön festőművész gyűjteményes kiállítása, Ernst Múzeum, kat. 8. (Nőiakt) (?); 2003, Márffy és múzsái, Ernst Múzeum, kat. 5. Irodalom: L. F. [Lehel Ferenc]: A muvészház kitüntetett művészei. Uj Művészet, 1913. 4. sz. 21-24.; L. F. [Lehel Ferenc]: [Márffy Ödön „Stúdió"-beli kiállítása.] In: A Hét, 1921. február 10. 78 ; Rockenbauer Zoltán: A „Három akt", avagy elveszette Márffy Ödön korai 'főműve?'In: Művészettörténeti Értesítő 54 (2005) 3-4. sz. 309-318.; Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus. Budapest-Párizs 2006 344. A Nyolcak III. kiállítására 1912 novemberében Márffy nem küldött képet. Valószínűleg azért nem, mer: úgy vélte, hogy két hónap múlva eséllyel pályázza meg a Művészház Palotafelavató kiállításán az 1000 koronás Lánczy Leó-díjat. Számításai beváltak: Három akt című mitologikus témájú nagyméretű festményével elnyerte a kitüntetést. Hogy a későbbiek folyamán a festő miért alakította át radikálisan a kompozíciót, nem tudjuk, mindenesetre a kép két szélső nőalakjából önálló művet alkotott. A bal oldali - Salome címen - az 1921-ben rendezett retrospektív tárlatának lett kiemelt darabja. Márffy a képet a méretváltozás arányainak megfelelően dolgozta át, módosította a bal kar helyzetét, változtatott a hajkoronán és az arcon. A csípő és a derék vonalainak újraformálásával a gótizáló kontraposztra tette a hangsúlyt, hogy még kecsesebbé váljék a nőalak Svonalú tartása. A felrakott tónusokkal mintha a nézőpont is lejjebb került volna, amelytől ez a méreteiben amúgy is hatalmas mű még inkább monumentális benyomást tesz a nézőre. R. Z. VII.6. Kosztolányi Kann Gyula (1868-1945) Boberthal, 1912 körül Olaj, vászon, 72x58,5 cm Magántulajdon Kiállítva: 1913, Palotafelavató kiállítás, Művészház, kat. 90. (Boberthal, 1800 kor.) V 1 I A PALOTAFELAVATO ÉS A 7, 1 PA H M O V L S 7. C T I Kl A 1. L ! T A S 139
