Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - VI. Egyéni kiállítások és a Keleti kiállítás
VI. 40. Kitagava Utamaro I. (1753 körül - 1806) Obit kötő szépség (Asszony kendővel), 1790-es évek Papír, tus, színek; többszínnyomású fametszet, 376x250 mm J. j. k.: Utamaro hicu Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Itsz.: 50.780.1 Proveniencia: vétel Kozma Lajosnétól 1950-ben. Kiállítva: 1911, Keleti kiállítás, Művészház, kat. 86. [Asszony kendővel, Vitéz Miklós tul.) A fametszeten egy fiatal szépséget látunk, amint éppen fekete alapon fehér császárfa motívumokkal [kirí) díszített kimono övét, obí\át készül megkötni. Utamaro érett korszakát (1788-1794) reprezentálja a metszet. Az 1790-es évek elejétől szép nőket ábrázoló kompozícióit [bidzsínga) új, merész kivágattál készítette: korábban mindig a teljes alakot ábrázolták, gyakran dekoratív háttér előtt, Utamaro azonban félalakokat kezdett tervezni, deréktól felfelé rajzolta meg szépségeit homogén vagy csillámporos háttér előtt. Elmélyült fiziognómiai tanulmányokat folytatott, néha felirataiban is jelezve, hogy modellje milyen asszonytípushoz tartozik. A szépasszonyok arcának, mozdulatainak, ruházatának részletes kidolgozásával visszaadta a testközelség élményét. A félalakos kivágat nagyobbnak tünteti fel, és tágas térbe helyezi a szépségek portréit. Ekkoriban bidzsínga portréiból számos sorozatot készített, nagy részüket Cutaja Dzsúzaburó adta ki. A korabeli hazai művészeti szakírók a japán fametszőket mint az „újnépieseket" mutatták be, Utamarót Harunobu, Sunsó és Kijonaga mellett a legkiválóbbként említették, kompozícióit erotikusnak és arisztokratikusnak látták. Hangsúlyozták, hogy a „megszokottól elütő japán látás és formaköltés nélkül a mi modern művészetünket alig lehet megérteni". A Művészház 1911 -es Keleti kiállításán Utamaro húsz fametszetét mutatták be.