Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)
KATALÓGUS - VI. Egyéni kiállítások és a Keleti kiállítás
VI. 38. Csóbei-iskola követője (18. század második fele - 19. század első fele) Vadászsólyom (Sas), 18. század második fele - 19. század első fele Papír, tus, színek; tekercskép, 2010x575 mm Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Itsz.: 5551 Proveniencia: egykor Vitéz Miklós tulajdonában. Kiállítva: 1911, Keleti kiállítás, Muvészház, kat. 107. (Matabe iskola, a XV. századból, a XVI. század eleje, Sas, Vitéz Miklós tul.), FI. 1. tábla. A solymászatot, melynek Japánban a 6. századig visszanyúló hagyományai vannak, már a Momojama-korban (1573-1603) megörökítették a paravánokon, Hasimoto Csóbei (műk. 1579-1598 korul) pedig egyenesen vadászsólymok festésére szakosodott művészként vált elismert festővé. A sólymok és a solymászat megörökítésének mestersége (takaesi) három generáción át öröklődött családjában, majd tanítványok, követők sora vitte tovább az élethű sólyomábrázolás stílusát a 19. század közepéig. Legelismertebbé a Csóbei-iskola paravánképei váltak, az iskola második művészgenerációja által festett paravánpárt a Tokugava sógunok kultuszhelyén, a nikkói Tósógúban őrzik. Különösen az ülőrúdjukon pihenő, lábukon dekoratív, vörös selyemzsineg pórázt viselő sólymok ábrázolása volt a Csóbei-festők specialitása. Az Edo-korban (1603-1867) főként a sógunok és a magas rangú szamurájok gyakorolták a solymászatot. A kiállított tekercskép egy Csóbei-paravánpanel másolata vagy interpretációja lehet. A magyar kritikusok a japán festmények festői hatását legtöbbször az impresszionista felfogással, dekoratív hatással és az évszázados tradíciókkal jellemezték. A vadászsólymot ábrázoló képet korai zsánerképnek tartották, és Ivasza Matabeinek (1578-1650) tulajdonították, akinek jelentős szerepe volt az ukijo-e festmények stílusának kialakításában. I'- •' III A ' . • 127
