Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

TANULMÁNYOK - Gerő András: A századelő Monarchiájának kulturális karakterisztikájáról

kezdett, szinte mindenhova eljutott. Talán a gulyás története a legsikeresebb magyar történet, s ha ez így van, ez akár implicit vélemény is lehet a magyar történelem sikeregyenlegéről. A cseh knédli viszont hősiesen ellenállt: nem adta meg magát, de nem is terjeszkedett. Ezzel szemben a cseh sor - osztrák kollégájával együtt - leigázta a borhoz szokott magyar lelkeket, és népi itallá vált.

8 A pálinka, a snapsz, a cujka, a vodka, a sligovica, a borovicska és a peisachovka viszont méltóságteljesen őrizte a pluralizmust - nem terjeszkedtek egymás rovására, s mindegyik adott arra, hogy helyzete megingathatatlan legyen. Ismét megállapíthatjuk, hogy semmi sem az, mint aminek látszik: bár hét különféle itallal van dolgunk, de gasztronómiában betöltött szerepük valójában ugyanaz. A polgári életforma kommunizmus utáni reinkarnációjának pedig szerves részét adja a kávéházi kultúra feltámadása.

9 Ma sokan többnek gondolják a politikum és az intellektuális önkifejezések alatti, életmódnormaként létezett integrációs elemeket, mint ahogy azok egykoron az emberek tudatában jelen voltak. Lehet, hogy igazuk van. A Monarchia világa kifejezetten kedvezett annak, hogy lakói a századfordulóra a modernités minden lehetséges harmóniáját és feszültségét megéljék. A birodalom szellemi-strukturális sajátossága éppen egy olyan totális problémahalmazban rejlett, amelyet beborított a viszonylag jól működő állam, amellyel érzelmileg nagyon kevesen azonosultak. S miközben számtalan területen működtek társadalmi integrációs folyamatok, szellemi - és sok esetben politikai - téren az önkifejezések egyre inkább a kibékíthetetlenségről, a diszharmóniáról tanúskodtak. Előbb-utóbb mindenki szét akarta feszíteni, fel akarta számolni azt, ami egyidejű valóság volt. Sikerült. 10 GERŐ ANDRÁS