Gömöry Judit – Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: A Művészház 1909–1914, Modern kiállítások Budapesten (A Magyar Nemzeti galéria kiadványai 2009/2)

KATALÓGUS - VIII. A Művészház nemzetközi kiállításai

VIII. A MUVÉSZHÁZ NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSAI A Művészhez programjában helyet kapott a külföldi kortárs művészet bemutatása is, és ezen belül kiemelkedő szerephez jutottak az osztrák művészek. 1912 januárjában a bécsi Neukunstgruppe kiállításának keretében hét művész mutatkozott be Budapesten.

1 Közülük Egon Schiele az előző évben készült festményeit hozta el, amelyek először itt kerültek közönség elé, csak ezt követően voltak láthatóak a müncheni Secessionban, a kölni Sonderbund-kiállításon, illetve a bécsi Miethke-galériában.

2 A bécsi művészek nagy sajtónyilvánosságot kaptak, az újságok beszámoltak róla, hogy a kiállítást rendező Paris Gütersloh, Anton Faistauer és Anton Kolig látogatást tett gróf Zichy János kultuszminiszternél, hogy meghívják a megnyitóra.

3 A kiállítást végül nem ő, hanem Molnár Viktor államtitkár nyitotta meg, majd Gütersloh és Hermann Bahr beszéltek.

4 Gütersloh azt mondta, hogy „nem számítottak ilyen fogadtatásra, ilyen eleven érdeklődésre, ilyen előrehaladott ízlésű közönségre, Bécsben szinte elárvultan, magukban élnek, teljesen nélkülözik a közönség támogatását, amely a modern művészeti törekvésekkel szemben, legyenek azok bármilyen irányultságúk, a legnagyobb közönnyel viseltetnek."

5 A kiállítás abból a szempontból is sikeresnek bizonyult, hogy több művet megvásároltak. Faistauer a kiállítás-megnyitót követően két nappal arról számolt be, hogy már hét képet eladtak.

6 Schiele pedig megemlíti, hogy a Kinyilatkoztatás című festményét Vágó László akarta megvásárolni, de az üzlet végül meghiúsult.

7 Valamivel később érkezett meg Arnold Schönberg és Oskar Kokoschka kollekciója, ez utóbbi főleg portrékból állt. Az egyik korabeli kritika szerzője, Dénes Zsófia emlékei szerint ezen a második megnyitón Schönberg saját szerzeményeit zongorázta.

8 Ennek a kiállításnak a megrendezésében egy tizenhárom éves fiú, a későbbi híres művészettörténész, Charles de Tolnay is segédkezett. Házitanítója, Lázár Jenő vitte el a Művészházba, ahol a „Kokoschka-kiállításnál [...] segítettem neki képeket akasztani (Barátja volt K[okoschká]-nak)" - írja önéletírásában Tolnay.

9 A Művészház bő egy év múlva, nem sokkal az új Palota felavatását követően, 1913 tavaszán a Bund Österreichischer Kunstler és Gustav Klimt gyűjteményes kiállítását rendezte meg, amelyen a Wiener Werkstatte nagy iparművészeti anyaggal képviseltette magát. A kiállítás fő attrakciója a Bund elnöke, Klimt volt, akinek többek között A szűz (Národní Galerie, Prága) és a Halál és élet (Museum Leopold, Bécs) című képeit láthatta a közönség. A többi festő között ismét kiállított Faistauer, Kokoschka és Schiele. A kiállítást Josef Hoffmann és művészkollégái rendezték, a sajtó pedig arról is beszámolt, hogy Klimtnek tetszettek Rippl-Rónai József Művészházban látott képei.

10 Klimt művészetéről a kritikusok meglehetősen eltérően vélekedtek, volt, aki szerint „legtöbb festményén már csaknem teljesen mellékes a tartalom, csak az ornamentika, csak a díszítő felületek lebegnek a szeme előtt".

11 Az érdeklődést és a vendégszereplés rangját tükrözte az a körülmény, hogy a kiállítást magas rangú állami hivatalnok nyitotta meg, ezúttal az oktatási minisztérium államtitkára, Náray-Szabó Sándor beszélt a megnyitón, és jelen volt Heltai Ferenc, Budapest „székesfőváros" főpolgármestere, valamint két alpolgármester.

12 A nagy sikerre való tekintettel hozzájárultak, hogy a kiállítást április 6-ig meghosszabbítsák, és a Bund titkára ezzel kapcsolatban azt írta, hogy „a Művészház vendégszeretetének viszonzásául meghívja az egyesület művészeit, hogy e télen Bécsben magyar kiállítást rendezzenek".

13 A kiállításhoz kapcsolódóan Arthur Roessler bécsi múkritikus tartott Modern művészeti törekvések címmel előadást a Művészházban, és divatbemutatót is rendeztek, amelyről részletesen tudósított a korabeli sajtó: „A háttérben óriási tükör, amely előtt a szép mannegum-ek egyet-egyet igazítanak a ruhájukon, a hajdíszükön, levetik a báli belépőt vagy a kabátot, aztán olyan kecsesen suhogva, lengén és méltósággal lejtenek vissza a közönség sorai kozott, ahogy jöttek."'

4 A Bund-kiállítást követően, még 1913 tavaszán rendezték meg a Nemzetközi pos'ztimpresszionista kiállítást, amely a Der Blaue Reiter Herwarth Waiden által szervezett vándorkiállításának legkeletibb állomása volt. - A kiállítás a kortárs európai művészet széles választékát vonultatta fel, amelyet nagy magyar kollekcióval egészítettek ki. A nemzetközi anyagban nemcsak a német expresszionizmus képviselőivel találkozunk, mint például Gabriele Münterrel, Vaszily Kandinszkíjjal és Franz Marckal, de kelet- és közép-európai festők is részt vettek a tárlaton: az oroszok közül például Natalja Goncsarova, illetve a cseh Bohumil Kubista.

16 Többen jelen voltak a párizsi kubisták kozul is, mint például Le Fauconnier vagy Réth Alfréd, Robert Delaunay pedig azt a kollekcióját hozta el, amellyel az év elején a Der Sturm berlini galériájában mutatkozott be, az ottani huszonegy műből csak két, időközben eladott mű nem jött Budapestre.

17 A korabeli kritika számára még a nem sokkal korábban a futuristák és expresszionisták Nemzeti Szalon-beli tárlata után is szenzációnak számítottak a művek: „Ócska, rongyos, kockás lópok-