Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 1. VÁROS. TÖMEG. GÉP. A MODERNIZMUS ARCAI - - Expresszionizmusok: formisták és a poznani Bunt csoport Lengyelországban, aktivisták Magyarországon

a természet többé-kevésbé hű utánzása volt. Nem véletlen, hogy az új kifejezőeszközök keresésének kezdete a művészetben egybeesett a fénykép feltalálásával, amely természetéből adódóan a valóság tökéletes másolata volt. A valóság tökéletes (vagyis hű) képének lebontása a művészetben lassan, bukdácsolva zajlott, gyakorlatban és elméletben egyaránt. Lengyelországban a formisták, valamint a poznani Bunt (Lázadás) nevű csoport tagjai voltak az elsők, akik felvetették ezt a kérdést. A formisták között az a meggyőződés uralkodott, hogy a múlttól való elszakadás szükségszerű lépés, amely egyben kiszabadulást is jelent a természet utánzásának rabságából. Kockázatos törekvés volt ez, és a korabeli kritika általában értetlenül fogadta, a felkészületlen nagyközönségről nem is beszélve. Mert miképp is lehet „például elmagyarázni a nézőknek, hogy egy »deformalt« és sárga meg zöld háromszögekből összerakott orrszarvú szebb egy nem »deformalt«, élethű és hétköznapi orrszarvúnál?

11 Witkacy (1885-1939), a 20. század egyik leghíresebb lengyel művésze és a csoport kevés teoretikusának egyike viszonylag világosan és alaposan megadta a választ erre a kérdésre: „minden alkotásra [...] lehet úgy tekinteni, mint olyasvalamire, aminek látványa kellemes érzéseket vált ki belőlünk [...], bizonyos, a mindennapi életből következő okokból kifolyólag (hasznosság, célszerűség, félelem) szép a számunkra [...], vagy, mindezektől függetlenül, egyszerűen tetszik nekünk, önmagától, az életből vett asszociációk nélkül, egyedül a maga tiszta formája által. A tetszés ez utóbbi formáját nevezzük művészi tetszésnek".

4 Kétségtelen, hogy a formisták a tetszésnek erre a módjára gondoltak. A kiindulópont tehát a forma volt, amit a formisták igencsak sokféleképpen értelmeztek mind az elméletben, mind a művészi alkotásokban. Witkacy a Sokszínűség az Egységben elvéből, „a Lét Titkához fűződő metafizikai kapcsolatainak" segítségével hozta létre a maga Tiszta Forma elméletét, Leon Chwistek pedig (1884-1944) megalkotta a Valóság Sokszínűsége a Művészetben tételét. Egyedül ez a kettő volt aránylag egységes elméleti rendszer, más művészek, annak ellenére, hogy ők is nyilvánosan állást foglaltak az új művészet kérdésköréről, rendszerint nem igyekeztek átfogó elméletet alkotni, hanem megelégedtek a rövid megállapításokkal. Tymon Niesiołowski (1882-1965) megalkotta a „reliefizmus" terminológiát (háromdimenziós térbeli idomok ábrázolására clairobscur-t alkalmazott a síkon), Tytus Czyżewski (1880-1945) pedig a futurista költészethez közelálló vereseket írt. További gondot okozott a terminológia - a lengyel formisták expresszionistáknak, modernistáknak és kubistáknak is nevezték magukat, de elismerték a futurizmussal való rokonságot is. Wacław Wąsowicz munkásságában a grafika meghatározó fejezetet képvisel - a két világháború közti időszakban folyamatosan foglalkozott ezzel a műfajjal, bár mindenekelőtt festő volt. A grafika a különböző formakísérletek eszközeként társult festészetéhez. A művész gyorsan és a dúcra széles vajatokat vágva metszett, sokszor és szívesen színezte ki kézzel saját grafikáit. Gyakran inspirálta őt a népművészet, tiszta kontúrokat alkalmazott. A teljes képsíkot kitöltő dekoratív kompozíciói egy sajátságos horror vacui jegyében készültek. Szívesen nyúlt a „zenei" témákhoz. Szymon Syrkus mindenekelőtt építész volt, aki a későbbi időszakban kapcsolódott az avantgárd művészethez. Rövid ideig, formista korszakában művelte a fametszést. A formisták főként festészettel foglalkoztak, a grafika csupán marginális volt művészi tevékenységükben, a poznani Bunt nevű festőcsoport alkotásai közül azonban szinte semmi sem maradt fenn. Megmaradtak viszont a grafikák, és paradox módon a Bunt tagjait ma szinte kizárólag mint grafikusokat tartják számon. Bizonyos értelemben jogosan, hiszen grafikájuk, mely a korban meghatározó expresszionizmus leszármazottjának vallhatta magát, kimagasló művészi minőséget képvisel. A Buntnak közeli kapcsolata volt a berlini művészvilággal, tagjai Berlinben és Münchenben képezték magukat, alkalmuk volt megismerni a Der Blaue Reiter és a Die Brücke nevű csoportok tagjainak munkásságát. Műveiket a Stanisław Przybyszewski alapította Zdrój (Forrás) című lapban publikálták. A csoport formálisan 1918-ban alakult, ekkor adott ki a Die Aktion című berlini lap egy a lengyel képzőművészetnek szentelt tematikus számot is. A Bunt teoretikusa Jerzy Hulewicz (1886-1941) volt, aki a My (Mi) című kiáltványban a formát a Lélek és az Abszolútum kapcsolatá-