Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

II. HÁROM SZÓLAMBAN A LENGYEL ÉS MAGYAR MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZETTÖRTÉNETRŐL ÉS TÖRTÉNELEMRŐL - Lidia Klein: Lovagi és keresztény arculat... Lengyel-magyar művészeti kapcsolatok a két világháború közötti időszakban

Gáborjáni Szabó Kálmán, Śmigus-dyngus I Húsvéti locsolkodás I Easter Holiday, 1936, 11/55 hagyománykeresést emelték ki.

4 A szervezők célja - ahogy azt a katalógusban írják - a markáns nemzeti vonások megörökítése volt. ezért a témáiban vallási jelenetek, formájában pedig a népiesség és folklór által ihletett magyar művészet konzervatívnak és visszafogottnak tűnik. Valószínű, hogy a //. Nemzetközi Fametszetkiállítás esetében a népies és vallási motívumok felé fordulás általános kortendencia volt. amely befolyásolta a kiállítási anyag összeállítását. A két világháború közötti időszak magyar művészetét azonban nem lehet csupán a „hagyományhír irányzatra szűkíteni: a kiválasztott példák nem képviselik a teljes magyar művészetet, hanem kizárólag a szervezők alapfeltevését hivatottak bizonyítani, tehát csak az ő szemszögükből tekinthetők reprezentatív összeállításnak. A modern múzeumi világ által a legjelentősebb antropológusként számon tartott James Clifford szerint „a gyűjtemények, s elsősorban a múzeumok, amelyek a világ hiteles bemutatásának igényével lépnek fel, először kiragadják a tárgyakat sajátos (akár kulturális, akár történelmi, akár interszubjektív) kontextusukból, majd arra kényszerítik őket, hogy a (téma) egészét elvonatkoztatva képviseljék."

5 Ezek az egységek mindig is összeállítóik szubjektív választásait tükrözik, akiknek döntései gyakran a tisztán művészitől eltérő okokból fakadnak. A motivációk, célok, valamint a konvencionális választások mindig rejtve maradnak. így a befogadók nem kételkedhetnek a kiállítás reprezentativitásában, objektív és adekvát mivoltában, amelyet az összeállítást létrehozó kutató tudományos tekintélye biztosít. Igaz, Clifford munkáiban a népművészeti gyűjteményekre koncentrál, az említett mechanizmus azonban a művészeti tárlatok esetében is érvényes. A //. Nemzetközi Fametszetkiállítás is az átláthatóságot és a tényszerűséget imitáló, ideológiailag befolyásolt konstrukció. Ez a jelenség még jobban láthatóvá válik a kizárólag magyar művészettel foglalkozó kiállítások esetében. A kiállítások létrehozóira és kritikusaira is jellemző bizonyos irányvonalak háttérbe szorítása. Avarsói Zachetában 1927-ben megrendezett Magyar képzőművészeti kiállítás ismertetésében az egyik szerző a kritikáját, Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című munkájának magasztalásával kezdi. Befejezésként megjegyzi, hogy: ,.a magyarok szintén tudják, hogy mi is az a haladás a művészet terén, vagyis mik azok a legújabb irányok melyeket hol futurizmusnak, hol modernizmusnak, vagy még szebben: kubizmusnak hívnak. Erről tanúskodik egy kicsi, de sokszínű átmeneti szalon. Ajánlatos lesz itt egy kissé óvatosnak lenni."

6 A magyar művészet avantgárd jelenségeinek mellőzése, semmibe vétele, illetve ironikus magyarázata, valamint a vallási és népi tematika jelentőségének túlhangsúlyozása - a korszak kulturális programjának részeként - a politika által erőteljesen befolyásolt jelenség. A két világháború közötti időszak lengyel művészeti sajtója tele van olyan cikkekkel, amelyek a kor magyar művészetének a politikai célok függvényében kialakított képét mutatják. A krakkói Szépművészetek Baráti Köre által 1939-ben szervezett Magyar Kiállítás (melyet a varsói „Zachęta" is bemutatott) ismertetése szerint „a kiállítás megnyitója olyan történelmi pillanatra esett, amikor a magyarokkal visszanyertük azt a közös határt, amely az ezeréves baráti szomszédság idején fennállt ugyan, de valójában sohasem választott el egymástól".

7 Más kritikusok szintén a lengyel és a magyar művészet közösségi voltára összpontosítanak, külön figyelmet szentelve Aba-Novák Vilmosnak a „lengyel magyar-barátság epizódjait annak történelmi fejlődése keretében" bemutató képére.

8 Stefanja Podhorska-Okolów számára a kiállítás fő témája szintén a két nemzet barátságának bizonyítéka. A ..Magyar-lengyel körkép" számára írt kritikája szerint a kiállítás elsősorban azt a benyomást kelti, hogy „a magyar művészet közel áll a miénkhez (a lengyelhez)". Továbbá a szerző felsorolja a két művészet hasonló vonásait és kijelenti, hogy „a szellemi rokonság onnan ered, hogy a lengyel és a magyar művészet keresztény és lovagi eszményképekre épült. [...] A kiállítás egészének kimagasló