Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)
II. HÁROM SZÓLAMBAN A LENGYEL ÉS MAGYAR MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZETTÖRTÉNETRŐL ÉS TÖRTÉNELEMRŐL - Tokai Gábor: Lengyelország és Magyarország művészeti kapcsolatai a két világháború között
írta. 12 Kevesebb mint egy oldalt szentelt a háború utáni művészetnek, lényeges vonásként emelve ki a fametszet fontos szerepét és a népművészethez való visszanyúlást. A szervezők a lengyel grafika modern vonásait hangsúlyozták, ugyanakkor óvakodtak a szélsőségesebb irányzatok bemutatásától. A kiállításról r. m. monogrammal (valószínűleg a folyóiratban többször publikáló Rabinovszky Máriuszt takarja) a Magyar Grafika című folyóiratban sommás ismertető jelent meg 13 , melyben a szerző a fametszetet bemutató teremre hívja fel a figyelmet: „A fametszet a lengyelek egyetlen eredeti és jelentős területe, és e tekintetben a mi grafikusaink is tanulhatnának tőlük". A többi műfaj képviselőit átlagosként értékeli. Jóval udvariasabban és részletesebben ismerteti Budai Emil László a tárlatot a Magyar Művészet című folyóiratban. így is átüt azonban a fametszőkről írt sorokban a kiemelt elismerés, és olykor-olykor el is szólja magát a szerző: „[...] nekünk magyaroknak ma alig is van a lengyel Skoczylashoz mérhető fametszőnk," vagy „A rézkarc terén [...] nem tesz ránk oly mély hatást a lengyel kiállítás, főleg azért, mert nekünk is vannak szép számmal jó rézkarcolóink". 14 A lengyel grafikai kiállítás sikere a következő évben egy Lengyelországban utazó magyar kiállítást, majd 1928-ban a modern lengyel művészetet teljességében bemutatni kívánó reprezentatív tárlatot eredményezett a Nemzeti Szalonban. 15 Mieczysław Treter írta a katalógus bevezető tanulmányát, 16 melyben röviden ismertette a háború utáni művészetet is. Fontos, hogy bár a kiállításon nem szerepeltek, az ismertetésből nem maradtak ki az absztrakt művészeket egyesítő Blok és a Praesens csoportok, a naturalizmus és realizmus kései képviselőiről viszont megjegyzi, hogy nincs említésre méltó szerepük a kortárs művészeti életben. Mivel ez a tárlat már speciálisan a magyar közönséget célozta meg, a katalógus fenti megjegyzéseit - de magát a kiállított anyagot is - az előző évi magyar kiállítás burkolt kritikájaként is felfoghatjuk. A kiállítás apropóján a Magyar Művészet külön számot szentelt a lengyel művészet ismertetésének lengyel szerzők tollából. 17 A 19-20. századi festészetet itt is Mieczysław Treter ismertette, jóval tágabb keretek közt. A kiállításról Kállay Miklós írt a Képzőművészet című konzervatív szemléletű folyóirat hasábjain. 18 Az újabb lengyel kiállítást a grafika reprezentatív bemutatása utáni logikus lépésként értékeli. Kiemeli a lengyel művészet nemzeti karakterét, és a kiállítás erényeként említi, hogy a bemutatott művészek nem vesztették el a kapcsolatot a természettel. Az alapvetően modern anyagból név szerint a Rytm csoport művészeit emeli ki. A húszas évek kiállításai politikai-kulturális légüres térben valósultak meg, és, bár a szervezők célja a két nép közti hagyományos barátság felmelegítése volt. közvetlen folytatásuk nem lett. A harmincas évek közepének eseményei teremtettek csak ismét alapot újabb kölcsönös művészeti bemutatkozások megszervezésére. Ezúttal a nyitányt a két ország vezető múzeumainak együttműködésével létrejövő retrospektív tárlat jelentette. 1936 decemberében a Szépművészeti Múzeumban lengyel vonatkozású kiállítás nyílt, melynek gerincét a 19. század legjelentősebb lengyel művészeinek rajzai képezték: Jan Matejko munkái a Krakkói Nemzeti Múzeumból és Artur Grottger krétarajz-sorozata a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből. 19 A katalógus bevezető tanulmányát Feliks Kopera írta Matejkóról. 20 A Művészetben jelent meg Erdélyi Árpád rövid ismertetése. 21 A kiállítás jelentőségét a szerző abban látja, hogy kiegészíti az 1928-as tárlatot, ugyanakkor sajnálkozását fejezi ki, hogy külföldi művészeti kapcsolatainkat „nem annyira művészi, mint inkább politikai szempontok irányítják", amit találónak tarthatunk e kiállítást illetően is. amely - akárcsak a reprezentatív album - Kościałkowski lengyel miniszterelnök látogatásának következményeként jött létre. Egy évtizeddel az előző reprezentatív lengyel kiállítás után a varsói TOSSPO 1938 áprilisában újabb kiállítást hozott Magyarországra, ezúttal a Műcsarnokba. 22 A katalógus bevezetőjét ismét Mieczysław Treter írta. 23 A Magyar Művészet ez alkalommal is külön részt szentelt a lengyel művészet ismertetésének, ezt azonban már magyar szerzők írták. 24 Gerevich Tibornak a szobrászatot bemutató írása mintaszerű: jól tájékozott, alapos és lényegre törő. Genthon István rövid cikke is találóan jellemzi a kortárs lengyel grafikát - egészen pontosan a népies ihletésű fametszet-művészetet -.jóllehet csak összefoglalóan és általánosságban, művésznevek említése nélkül. Oltványi-Ártinger Imre esszéje
