Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

II. HÁROM SZÓLAMBAN A LENGYEL ÉS MAGYAR MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZETTÖRTÉNETRŐL ÉS TÖRTÉNELEMRŐL - Tokai Gábor: Lengyelország és Magyarország művészeti kapcsolatai a két világháború között

LENGYELORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG MŰVÉSZETI KAPCSOLATAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A történelmi háttér Lengyelország és Magyarország kapcsolatait a húszas években az első világháborút lezáró új európai rendben elfoglalt helyük határozta meg. Az ellenséges államok által körülvett Magyarország vezetése természetes szövetségest látott a hagyományosan baráti lengyel népben. 1919-ben a magvar állam küldött először kereskedelmi küldöttséget Lengyelországba, 1920 júliusában pedig Európában egyedül ajánlott fel katonai segítséget a lengyel-szovjet háborúban kritikus helyzetbe kerüli országnak. E háború során Csehszlovákia nemcsak a magyar alakulatnak a területén való áthaladását utasította el, de a lengyelek lakta tescheni Sziléziát is megszállta. A lengyel kormányzat emiatt (a magyarral együtt) támogatta ugyan a szlovák szeparatista mozgalmat, Magyarország revíziós politikájától azonban elhatárolódott. Bár a magyarok trianoni tragédiája az európai népek közül elsősorban a hasonló traumát átélt lengyelekben válthatott ki mély együttérzést, a magyar törekvések éppen az ellen a békerendszer ellen irányultak, amely az újjászülető Lengyelország határait szavatolta. Az új európai rend megszilárdulásával a szlovák kérdés is lekerült a napirendről, és a két állam politikai kapcsolatai megszakadtak.

2 A két ország közti közeledésre a H itler hatalomrajutása miatt megváltozott lengyel külpolitikai elképzelések miatt kerülhetett sor. A Józef Beck külügyminiszter által képviselt irányvonal a német hatalom ellensúlyozására egy lengyel vezetésű közép-európai államszövetség megvalósítását tűzte ki célul (melyben komoly riválisa volt Csehszlovákia) egy Varsó-Róma tengely mentén, és ebben jelentős szerepet kapott volna Magyarország is. Ezzel hozzávetőleg egy időben hirdette meg a lengyelbarátságot programként is Gömbös Gyula kormánya (1932-1936).

3 Az első hivatalos lépés Gömbös Gyula miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter varsói látogatása volt 1934-ben, amit Marian Zyndram-Kościalkowski lengyel miniszterelnök 1936-ban viszonzott. A közeledést a nemzetközi politikai események hatására 1938-ban a két ország közti Csehszlovákiával szembeni - politikai együttműködés váltotta fel. Az. Anschluss márciusban ugyanis felvetette Szlovákia önrendelkezési jogának érvényesítését,

4 míg szeptemberben a müncheni tárgyalások a határok etnikai elv alapján történő módosításának lehetőségét. Lényegében a lengyelmagyar közös és összehangolt fellépés eredményeként került vissza Lengyelországhoz a lengyelek lakta tescheni Szilézia, Magyarországhoz pedig a Felvidék déli része, majd jött létre a két ország közti közös határ Csehszlovákia német lerohanása után, Kárpátalja magyar megszállásával. A németbarát magyar politikával mindaddig összeegyeztethető lengyelbarátság komoly döntéshelyzetbe hozta a magyar kormányt, amikor 1939 áprilisában Németország felmondta a Lengyelországgal kötött megnemtámadási egyezményt. A reálpolitika azt diktálta volna, hogy Magyarország legalábbis lazítsa kapcsolatait Lengyelországgal, azonban a lengyelbarátság hivatalos retorikája (ami egyben a magyar társadalom valós érzelmeit is tükrözte) valósággal belekényszerítette az ország vezetését egy irracionális politikai magatartásba. A magyar kormány a következő hónapokban többször is demonstrálta lengyelbarátságát, és a világháború kitörése után sem változtatott magatartásán. Nem engedte meg vasútvonalainak használatát szövetségesei számára a Lengyelország elleni hadműveletekhez, majd a lengyel hadsereg összeomlását követően befogadta a lengyel menekülteket, és ellátásukról gyakorlatilag a háború végéig gondoskodott.