Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Folklór - - Hétköznapi falusi élet

az ördög nem mehet, vénasszonyt küld maga helyett és a Halál és feleség. Istentől adaték, de a technikai kivitelezés széles skáláját felvonultató és bonyolult kompozíciójú grafikái mégis mentesek a beteges nőgyűlöletlől. Zofia Stryjeńska munkája sikeres kísérlet volt a nem kimondottan a népművészetre támaszkodó lengyel népi stílus felépítésére. Bożki słowiańskie (Szláv bálványok) című művei hatalmas karriert futottak be, húsz év alatt jó néhány Bożków (Bálványok) album jelent meg különböző formációkban. A legkorábbi 1917-ben született, egy évvel később a szerző ember nagyságú Báh•anyákból egy kartonsorozatot készített a Wawel falaira. A későbbi sorozatok immár kisebb verzióban és formátumban, litográfiák alakjában jelentek meg. Az, ami Stryjeíiskát kortársaitól megkülönbözteti, a műveinek erudíciója és elevensége, egy valódi elan vital. Ezenkívül munkássága tudományos alapokra támaszkodott, hiszen Stryjeńska foglalkozott a szlávok vallási múltjával. A 20. századi régészeti és nyelvészeti kutatásoknak köszönhetően jelentősen megszaporodtak ismereteink a szlávok kultuszainak szolgálatában álló művészetekről. Stryjeńska járta a múzeumokat és vázlatokat készített, majd művészien kidolgozva azokat, a maguk nemében egyedülálló alkotásokat hozott létre. A folklórral ellentétben a falusi élet egyáltalán nem volt olyan színes és érdekes, még azok számára sem, akik a vendég helyzetéből élték át. csupán regisztrálva azt anélkül, hogy valójában részt vettek volna benne. A folklór szép, színes és ünnepi - pedig akkoriban, különösképp a válság idején, a falu mindennapi élete rendkívül nehéz, néha egészen tragikus volt. Tadeusz Kulisiewicz olyan művész volt, akit nagyszerű tehetsége mellett a társadalmi egyenlőtlenségre való hallatlan érzékenység és együttérzés jellemzett. Munkásságának kútforrása kétségtelenül a középkori szobrászat és a német expresszionizmus volt. Legfontosabb hely az életében - úgy, mint Skoczylasnak Zakopane vagy Cieślewskinek a varsói Óváros - egy apró, a Beszkidekben meghúzódó kis falu. Szlembark volt. Ez egy Istentől és embertől elfeledett hely volt, az itt élők szegényekés elcsigázottak, számosan nyomorékok, nem beszélve a szellemileg visszamaradottakról (Józuś Brzana). Földjük terméketlen, az éghajlat kíméletlen, az emberek és állatok idő előtt elhalnak. Kulisiewicz leghíresebb, Szlembark című ciklusát a Művészeti Propaganda Intézet kezdeményezésére 1932-ben adták ki album-ként. A kritikusok Kulisiewicz fametszeteit Stanisław Wyspiański üvegfestményeihez mérték, a legtalálóbb észrevételnek azonban alakjainak a faszobrokhoz való hasonlítása tűnik, egyébként maguk a fametszetek is egy fa dombormű gondolatát ébresztik az emberben. Bartłomiejczyk Wyjazd w pole (Indulás a mezőre) című grafikája egy példa a madártávlatra, amely gyakran feltűnik a falusi életet ábrázoló munkáknál. Célja nem egyszerűen az attraktív látvány elérése, hanem egyfajta távolságtartás megteremtése, a felülnézetből gondtalannak, idillinek, természet közelinek láttatott vidéki élet minél meggyőzőbb ábrázolása. Paweł Steller. Kulisiewiczhez hasonlóan, számos fametszetet készített sziléziai emberekről szürrealista stílusban, amelyeken a részlethűséggel a dekorativitás és egyúttal a csúf iránti vonzalom párosult. Gáborjáni Szabó Kálmán, Ogień / Tűz I Fire, 1936, 11/76