Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Utazások térben és időben

Városképek BK: A modern magyar művészeknek Itália ugyanúgy Mekkája volt, mint Franciaország. A két világháború között a politikai helyzet, a nemzetközi kapcsolatok a kultúrpolitikára is hatottak, s így a magyar állam azt szorgalmazta, hogy Párizs helyett Róma kerüljön előtérbe. Klebelsberg Kunó kulturális miniszter ösztöndíjat létesített fiatal tehetségeknek, akik a római Magyar Akadémián töltött idő alatt megismerkedhettek az antik kultúra emlékeivel és a modern olasz képzőművészet példaként eléjük állított klasszicizáló törekvéseivek az ún. novecento irányzattal. A grafika műfajában Molnár-C. Pál, Gáborjáni Szabó Kálmán, Patkó Károly és Buday György munkásságában hagyott mély nyomokat az Olaszországban töltött idő. A Patkó Károly Perugia című rézkarcán látható táj ugyanolyan átszellemült és fénnyel átitatott, mint a művész húszas évek elején készült árkádikus kompozícióin a képzeletbeli ligetek. A különbség, hogy itt valós élmények jelennek meg, a történelem súlyát viselő tájat eleven élet tölti meg. Gáborjáni Szabó Kálmán Amalfi és Tengerparti város című virtuózán kivitelezett, harántdúcos fametszetein ugyanígy több időréteg találkozik. Együtt láthatók a múlt épületei, a szintén az idő nyomait magukon viselő karakterisztikus tájalakzatok és a művek születésével egy időben zajló események, a megörökített vidék lakói. Született ebben a szellemben új Párizsábrázolás is. Vadász Endre a rá jellemző vidám, kissé ironikus ízű, mesélő hangnemben és könnyed rajzmodorban készítette a Párisi múzeumban című rézkarcot. A középkori anyagot bemutató múzeumbelső nem a párizsi modernek világát idézi fel, hanem a régi művészetben búvárkodó utazók zarándoklatának színhelyét. A városkép nagy művészi hagyományokra visszatekintő műfaja a harmincas években felváltva vállalta a dokumentálást, a reprezentatív ábrázolást, az egzotikus utazási élmény vagy a nosztalgia kifejezését, azzal a céllal, hogy közös történeti és kulturális hagyományokat, maradandónak tekintett értékeket mutasson fel. A történelem levegője lengi be az erdélyi városok ábrázolását Gáborjáni A magyar kultúra tűzhelyei című albumában, amely magyar kulturális örökségnek az országtól elszakított emlékeit veszi számba. Több vidéki művész adott ki grafikai mappát saját városáról a régi vedutasorozatok modern örököseként. Divéky József Svájcban működött, de fontosnak tartotta, hogy budapesti művészeti folyóirat is közölje A zürichi Münstert ábrázoló precízen kidolgozott, hűvösen elegáns fametszetét. AM: Az utazás létezésünk sója. Az emberek egykor kimondottan csakis olyan praktikus célokból utaztak, mint a kereskedés vagy a politika. A szent helyekre tartó zarándoklatoknak is megvolt a maguk konkrét célja, általában a vezeklésről vagy a hálaadás kifejezéséről volt szó. Csupán a reneszánsz korában kezdtek kedvtelésből utazgatni, akkor is csak a gazdagok és a felvilágosult emberek. Ez idő tájt indultak tanulni külországokba a művészek is. Ennek köszönhetően a művészet széleskörű hatások alatt bontakozhatott ki. A 20. században akár gazdag családból származó, akár ösztöndíj elnyerésére pályázó művész volt valaki, ha adott magára valamit, akkor a művészek akkori Mekkájának számító Párizst vagy Olaszországot, mindenképpen látnia kellett. Vadász Endre, W paryskim muzeum I Párisi múzeumban I In a Paris Museum, 1929, 11/33