Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Könyvillusztráció

alapján. Mrożewski illusztrátori munkásságának megkoronázása Dante Isteni színjátéka volt. A 88 grafika három részre tagolódott az irodalmi mű szerkezetének, a Pokol, Purgatórium és Paradicsom fejezeteknek megfelelően. Ez a ciklus több éven át készült: a művész a háború előestéjén, 193 8-ban, olaszországi tartózkodása alatt fogott hozzá, később Lengyelországban folytatta, végül az Egyesült Államokban dolgozott rajta egészen 1962-ig. A hosszú alkotói folyamat miatt, másrészt magának az irodalmi műnek a jellegéből adódóan - az egyes részek hangulatban és kifejezési eszközökben is különböznek egymástól. A Pokol rendkívül dinamikus, igen kontrasztos, ijesztő szörnyekkel és ördögökkel teli, a szenvedő bűnösök különösen expresszív ábrázolásával, ezzel szemben a PurgatóriumoX melankólia lengi be. A Paradicsom képei változatos formákban ragadják meg a megváltó isteni fény jelenlétét, egyszer remegő visszfényként, másutt lendületes, kirobbanó ragyogásként. A bibliofil olvasók között különösen népszerűek voltak a 20. század folyamán Stanislaw Ostoja-Chrostowski könyvei, aki 1932-től fogva szinte teljes egészében az illusztrációs munkának szentelte művészetét. OstojaChrostowski technikai lehetőségeinek ez a pillanat volt a csúcspontja, habár karctű-használatának virtuozitása néha aggályos, mert megragadt a puszta virtuozitásban, egyfajta modoros kalligráfiában. Az általa illusztrált könyvek azonban alapjában véve tökéletesen teljesítik feladatukat jól nyomon követhető bennük az alkotási folyamat: a művész természet utáni tanulmányokból indult ki, amelyeket dekoratív stilizálással alakított át. Lepecki Józef Piłsudski Szibériában című kötetére többféle illusztrációs típus - fametszetek és fényképek - együttes használata jellemző, ezen kívül a szöveget a művész iniciáléi és könyvdíszei ékesítik. A könyvillusztrációban gyakran igen világosan megmutatkozott egyegy művész kidolgozott, egyéni stílusa, s a könnyen felismerhető „kézjegy" igen alkalmas volt az olvasó figyelmének megragadására. így történt például Edward Manteuffel esetében is, aki főként az alkalmazott grafika területén foglalkozott fakszimile fametszetekkel, s ennek köszönhetően munkáinak sajátos vonása a báj és egyszerűség valamint a vonzódás a látványtól eltávolodó, jelszerű ábrázoláshoz. Manteuffel illusztrációval jelent meg Iwaszkiewicz könyve, mely Varsó háború előtti közkedvelt üzlethálózatáról, a Wedel édességboltokról szól. Bár a Wedel üzletek neve felbukkan a háború utáni emlékirat irodalom szinte minden darabjában, és jelen van a mai regényekben is, továbbá ez a neves cég szerencsésen túlélte a nem egészen félévszázados Lengyel Népköztársaságot, és ma is országunk kedvenc édességkészítői közé tartozik - a háború után soha nem vették elő Manteuffel grafikáit. Az összetéveszthetetlen „kézjegy" elve vonatkozik Eugeniusz Zak festőművészre is. aki a grafikában a saját festményeiről ismert motívumokat ismételte meg. René Moranda könyvéhez készített illusztrációja, mely egy melankolikus arcú fiatalembert ábrázol magas kalapban, a krétarajz hatását utánzó lágyalap (vernis mous) ritkán használt technikájával készült. Stanisław Ostoja-Chrostowski, oktadka do książki Piłsudski na Syberii I a borítón a Piłsudski Szibériában c. könuhöz / cover for Piłsudski in Siberia, 11/23 Stanisław Ostoja-Chrostowski, i I. do książki Piłsudski na Syberii / ill. a Piłsudski Szibériában c. könyvhöz/ ill. for Piłsudski in Siberia, 11/23