Bakos Katalin - Manicka Anna szerk.: Párbeszéd fekete-fehérben, Lengyel és magyar grafika 1918–1939 (MNG, Warszawa–Budapest, 2009)

III. KATALÓGUS - 2. HAGYOMÁNYKERESÉS - - Árkádia

AM: Lengyelország leghíresebb Árkádiája néhány tíz kilométerre fekszik Varsótól. Ez nem más, mint egy angol stílusban kialakított park, amelyet Helena Radziwiłłowa, született Helena Przeździecka létesített 1778-ban. Férje Michał Hieronim Radziwiłł, az oroszok felé elkötelezett lengyelek szóvivője és a Lengyelország hármas felosztásáról szóló paktum egyik aláírója volt. A park kialakítása természetesen kapcsolódolt az egyszerű pásztorok lakta örök boldogság országáról, Árkádiáról szóló görög mítoszhoz. A pásztorok megdöbbenésére Árkádiában is létezett halál (Et in Arkadia ego), megadva ezzel az ottlét végső értelmét. Helena Radziwiłłowa személyes tragédiája (három lányának korai halála) volt az oka az Árkádia-ikonográfia alkalmazásának, amelyből nem hiányozhatott a mára már eltűnt Időkapu, síremlék a Nyárfák Szigetén és a Melankólia Zug. A két háború közötti évek lengyel grafikájában ritka a tipikusan Árkádia jellegű téma. a festészetben viszont - mint a városi éjszakai élet témaköre tekintetében is - egy egész sereg válogatott ellenpélda létezik, leginkább Eugeniusz Zak vagy Wacław Borowski munkásságában. Valószínű, hogy a grafikában ezt az űrt a színek hiányával lehet indokolni: ha elő is fordul a színek használata, akkor jobbára erőteljes kontúrokban, vagy modellálás nélküli, tiszta színekkel kitöltött síkfelületek alakjában van jelen -, míg az árkádikus tájképekre leginkább a finom, elmosódott ábrázolásmód, a visszafogott pasztel színek a jellemzők. Pontosan ilyen felfogásban készültek Wactaw Borowski krémszínű papírra nyomott, két kis mappában kiadott litográfiái. A lengyel képzőművészetben szemmel láthatólag háttérbe szorul a plen air- jellegű, „la baigneuse" típusú ábrázolás, szemben a furcsa fejfedőt viselő, melankolikusan ábrándozó fiatalok itt megjelenő kosztümös világával. Az idillikus tájképre jó példák a Franciaországban alkotó lengyel művész, Konstanty Brandel Paysages polonaises sorozatának darabjai. Nem kerülheti el azonban figyelmünket, hogy az ő kunyhót és gólyákat, szalmával fedett házikókat, elázott, széttaposott utakat és mindenekelőtt magas fákat ábrázoló tájképei mentesek mindenféle stilizálástól, inkább az előző századból származó grafikákra emlékeztetnek, s talán éppen ezért árad belőlük valami álmos hangulat, fenséges nyugalom. Brandel kompozícióinak majd' a felét a világos, tiszta égbolt foglalja el, a kevés emberi alak inkább sztaffázs jellegű,és nyilvánvaló, hogy nem kosztümös szereplőkről van szó, még kevésbé holmi „fürdőzők'"-ről. Brandel vidéki tájai a művésznek „a nyugodt lengyel falu, a csendes lengyel falu" utáni vágyódását fejezik ki.

16 11/1. ABA-NÓVÁK VILMOS (1894-1941) Pihenő a szabadban, 1922 P, rk, 41,4 x 56,5 cm Ltsz.: 1955-4370 II/2. SZŐNYI ISTVÁN (1894-1960) Illés elragadtatása, 1922 P, rk, 27,8 x 17,6 cm Ltsz.: 1927-1876 Szőnyi István, Przywiązani do ziemi I Röghöz kötöttek I Bound to the Soil, 1924, 11/5