Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)
Szücs György: „Meg nem írt novella főhőse" Gróf Teleki Ernő rajzai
GRÓF BATTHYÁNY GYULA : KARNEVÁL Batthyány Gyula: Karnevál, 1935 körül A Pesti Napló Képes Melléklete, 1935. február 2. kásán tartott pár naposjnterieure kiállítás" keretében a Teleki-testvérek tulajdonában lévő díszkardok is láthatóak voltak. Az egyik közülük „szép XVI. századi pallos, rubinokkal rakott nefrit markolatával a hagyomány szerint a lefejezett Bánffy Dénes kedvelt fegyvere volt." 24 A rajzanyagban megtalálható egy történelmi jelenet két variációja; az asztal körül ülő figurák „Apafi, Teleki, Bánffy, Béldi" névaláírásait a „Bethlen Miklós hol van - még fiatal Bánffy még életben van" szöveg egészíti ki. A történelemből ismert, hogy az osztrák és a török birodalom között egyensúlyozó Apafi Mihály erdélyi fejedelem hatalmaskodással vádolva 1674-ben kivégeztette vélt riválisát, Bánffy Dénes kolozsvári főkapitányt, amiben Béldi Pál,Teleki Mihály és Bethlen Miklós is támogatta. Azután ismét Paszmos változatai; 1965-ből: „Paszmos-i vízió (visszatérő álom)" és immár egy összeroskadó kastély képében 1969-ből:„Goolü (Történelmi) 11 -bői. Ezt már nem Szepessy közvetítette! (»visszavago nincsen!«)". Az egész hagyatékot tekintve feltűnő, hogy Teleki Ernő milyen sűrűn használta fel a különféle képzőművészeti műfajok kötött formáit rajzi variációiban. Gyakoriak az érem- vagy plakettszerű megoldások, kvázi-tervek, a portrék pedig sokszor élő tekintetű mellszoborként viselkednek („Barokk alkotás silány fémből"). 25 Többször visszatérő motívum a fiktív heraldikai rajzolat („Akrobata címer terve"), máskor pedig mintha elszabadult címerállatok élnének önálló életet, sőt a növényi-állati organizmussá alakuló címertakarók, régiesen szólva„foszladékok"szintén elmaradhatatlan kellékei képi világának. Teleki a kitelepítés éveinek kivételével világéletében egyre fogyatkozó műgyűjteményének „múzeumi" tárgyai között élt, akárcsak Andor Teleki Ernő: A tömeg, 1965 Képes riport Juszupov herceggel Vogue, 1965. január 1. fivére, 26 ami megfelelő inspirációs forrásként szolgált rajzi átirataihoz. A végtelen„képregény" másik fontos jellemzője, hogy emberi szereplőinek nagyobbik része animális tulajdonságokkal rendelkezik, alkotójuk nagy kedvvel torzította el az arcvonásokat az állati jellegzetességek irányába, amellyel talán az ábrázoltak belső tulajdonságaikra is utalni akart („Majom király menyasszonya", „Félszáraz-hím: tengeri embertárgy"). 27 Már ezek a motívumok is azt mutatják, hogy a rajzok nem öntudatlan, elborult pillanatban, valamiféle transzban születtek, hanem hosszasan, aprólékos munkával, végtelen türelemmel készültek. A képek többsége kommentár vagy felirat nélküli, máskor azonban úgy tűnik, hogy utólag kaptak magyarázó képaláírást („Garibaldi szárnysegéde",„Hock János?"). Egy-egy formai megoldás a szürrealisták, köztük leginkább Dali művészetében való jártasságra utal, de tetten érhető más művészeti-filozófiai irányzat ismerete is („Kubista kubikus fej",„Sartre szüli az egsistentialismust"). 28 Ha Teleki Ernő groteszk világlátásához hasonló életmüveket keresünk, a professzionális művészek közül gróf Batthyány Gyula és gróf Bánffy Miklós személye kínálkozik kézenfekvő analógiának. Batthyány képei a hajlékony vonalvezetésű, szecessziós stílust fejlesztik tovább olyannyira, hogy egy-egy virágcsokor buja gazdagságában néha emberi és állati fejeket vélünk felfedezni. Formailag korszerűsített, ugyanakkor élveteg társasági festészetébe hol játékos, hol kritikai mozzanatot is becsempész, amikor alakjait arcvonások nélkül, bábuszerű lényekként ábrázolja, vagy éppen ellenkezőleg, a karneváli forgatagot, a bordélyházi jelenetet állatfejű figurákkal népesíti be. 29 Annakellenére, hogy nem tudunk közvetlen hatást kimutatni, Teleki-
