Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)

Szücs György: „Meg nem írt novella főhőse" Gróf Teleki Ernő rajzai

GRÓF BATTHYÁNY GYULA : KARNEVÁL Batthyány Gyula: Karnevál, 1935 körül A Pesti Napló Képes Melléklete, 1935. február 2. kásán tartott pár naposjnterieure kiállítás" keretében a Teleki-testvé­rek tulajdonában lévő díszkardok is láthatóak voltak. Az egyik közülük „szép XVI. századi pallos, rubinokkal rakott nefrit markolatával a ha­gyomány szerint a lefejezett Bánffy Dénes kedvelt fegyvere volt." 24 A rajzanyagban megtalálható egy történelmi jelenet két variációja; az asztal körül ülő figurák „Apafi, Teleki, Bánffy, Béldi" névaláírásait a „Bethlen Miklós hol van - még fiatal Bánffy még életben van" szöveg egészíti ki. A történelemből ismert, hogy az osztrák és a török biroda­lom között egyensúlyozó Apafi Mihály erdélyi fejedelem hatalmasko­dással vádolva 1674-ben kivégeztette vélt riválisát, Bánffy Dénes kolozsvári főkapitányt, amiben Béldi Pál,Teleki Mihály és Bethlen Mik­lós is támogatta. Azután ismét Paszmos változatai; 1965-ből: „Pasz­mos-i vízió (visszatérő álom)" és immár egy összeroskadó kastély képében 1969-ből:„Goolü (Történelmi) 11 -bői. Ezt már nem Szepessy közvetítette! (»visszavago nincsen!«)". Az egész hagyatékot tekintve feltűnő, hogy Teleki Ernő milyen sűrűn használta fel a különféle képzőművészeti műfajok kötött for­máit rajzi variációiban. Gyakoriak az érem- vagy plakettszerű megol­dások, kvázi-tervek, a portrék pedig sokszor élő tekintetű mell­szoborként viselkednek („Barokk alkotás silány fémből"). 25 Többször visszatérő motívum a fiktív heraldikai rajzolat („Akrobata címer terve"), máskor pedig mintha elszabadult címerállatok élnének önálló életet, sőt a növényi-állati organizmussá alakuló címertakarók, régiesen szólva„foszladékok"szintén elmaradhatatlan kellékei képi világának. Teleki a kitelepítés éveinek kivételével világéletében egyre fogyatkozó műgyűjteményének „múzeumi" tárgyai között élt, akárcsak Andor Teleki Ernő: A tömeg, 1965 Képes riport Juszupov herceggel Vogue, 1965. január 1. fivére, 26 ami megfelelő inspirációs forrásként szolgált rajzi átirataihoz. A végtelen„képregény" másik fontos jellemzője, hogy emberi szerep­lőinek nagyobbik része animális tulajdonságokkal rendelkezik, alko­tójuk nagy kedvvel torzította el az arcvonásokat az állati jelleg­zetességek irányába, amellyel talán az ábrázoltak belső tulajdonsá­gaikra is utalni akart („Majom király menyasszonya", „Félszáraz-hím: tengeri embertárgy"). 27 Már ezek a motívumok is azt mutatják, hogy a rajzok nem öntudatlan, elborult pillanatban, valamiféle transzban születtek, hanem hosszasan, aprólékos munkával, végtelen türelem­mel készültek. A képek többsége kommentár vagy felirat nélküli, más­kor azonban úgy tűnik, hogy utólag kaptak magyarázó képaláírást („Garibaldi szárnysegéde",„Hock János?"). Egy-egy formai megoldás a szürrealisták, köztük leginkább Dali művészetében való jártasságra utal, de tetten érhető más művészeti-filozófiai irányzat ismerete is („Kubista kubikus fej",„Sartre szüli az egsistentialismust"). 28 Ha Teleki Ernő groteszk világlátásához hasonló életmüveket kere­sünk, a professzionális művészek közül gróf Batthyány Gyula és gróf Bánffy Miklós személye kínálkozik kézenfekvő analógiának. Batthyány képei a hajlékony vonalvezetésű, szecessziós stílust fejlesztik tovább olyannyira, hogy egy-egy virágcsokor buja gazdagságában néha em­beri és állati fejeket vélünk felfedezni. Formailag korszerűsített, ugyan­akkor élveteg társasági festészetébe hol játékos, hol kritikai mozzanatot is becsempész, amikor alakjait arcvonások nélkül, bábu­szerű lényekként ábrázolja, vagy éppen ellenkezőleg, a karneváli for­gatagot, a bordélyházi jelenetet állatfejű figurákkal népesíti be. 29 Annakellenére, hogy nem tudunk közvetlen hatást kimutatni, Teleki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom