Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)
Szücs György: „Meg nem írt novella főhőse" Gróf Teleki Ernő rajzai
Teleki- és Haller-címera paszmosi kastély bejárata fölött Magyar Nemzeti Galéria, Adattár jén került Mäcinbe, ahol 1955 nyaráig raktáros, illetve a malária-kórház tisztviselője volt. A település Brailától keletre, a róla elnevezett Dunaág partján fekszik: egyik oldalról a folyó, a másik oldalról a Pricapanului-röghegység zárja közre. A kitelepítettek szörnyű körülmények között, hatalmas fabarakkokban laktak, a folyóban mosakodtak, s a rizsföldek és a disznóólak a fertőzések melegágyai voltak. A helyzet a későbbiekben valamelyest javult, a súlyos betegeket kórházba vitték, s külön engedéllyel fogadhattak látogatókat is. Az egyik kitelepített, Temesváryné Gerlóczy Marietta a szellemi túlélés stratégiáit idézi fel visszaemlékezésében:„Amikor hullafáradtan visszavergődtünk a Duna-parti viskónkba, akkor felejteni igyekeztünk. Felejteni azt, hogy hol vagyunk, hogy miért vagyunk ott, hogy egykoron másképpen éltünk. Otthonunkból kizártuk a világot. Naplót vezettünk ceruzával. Nem olyant, hogy velünk mi történt, hanem olyan lexikonszerűséget. Beczássy Imre rossz hegedűjével játszott nekünk, legszívesebben Grieg Ave Mariáját. Hadnagy Dezső verset szavalt. A kisgyermekeket írni-olvasni tanítottuk. Igyekeztünk minden áron szellemileg frissek maradni. Ez adott tartást nekünk, segített abban, hogy ne saját problémáinkkal foglalkozzunk, ne a saját nyomorunkat sirassuk." 13 ATeleki család úgy tudja, hogy Teleki Ernő a rajzolást a kitelepítés időszakában kezdte el: „Degenfeld Anna, Ernő bácsi elsőfokú unokahúga, meglátogatta az 50-es évek elején Macsinban. Akkor kezdett Ernő bácsi rajzolni. A kényszerlakhely nagyon hideg volt, de ez nem akadályozta meg, hogy esténként rajzoljon petróleumlámpánál." 14 Ennek némiképp ellentmond, hogy a hagyatékban található legkorábbi rajz, amely egy szamárfülű figurát, talán koboldot ábrázol, az 1946. III. 28. dátumot viseli. Valószínűbbnek látszik, hogy az előzőleg - talán már 1945 előtt is - csak szórakozásból, alkalmi kedvtelésből rajzolgató grófban szabadságának kényszerű korlátozása hívhatta elő azt az igényt, hogy szigorú napi penzumokkal járó, tudatos önterápiás sorozatokat alkosson, s a valósággal szembeszegezhető képzeletbeli világot építsen fel magának. Komis Gabriella, aki édesapja társaságában fiatal lányként néhányszor találkozott vele az 1940-es években, egy kínosan elegáns, mindig frissen borotvált, a ruha gyűrődéseire is pedánsan ügyelő férfira emlékszik. Kifinomultságára jellemző volt, hogy még a körmeit is kifényesítette, de a szembeszökő külsőségek ellenére alig élt társasági életet. Ferenczy Béni özvegye is hasonlóképpen idézte fel Teleki Ernő alakját: nagyon művelt, szellemes társalgó,„szép, derék ember volt"mesélte. 15 1928-ban az újdonsült földbirtokost zsinóros dolmányban, ékkövekkel kirakott tollforgóval még ott látjuk azon a csoportképen, amely báró Blomberg Carla és báró Bánffy Dénes kolozsvári kézfogóján, a román hatóságok által engedélyezett utolsó díszmagyaros esküvőn készült. 16 A fiatal pár a főtéri Szent Mihály-templomban esküdött örök hűséget egymásnak. Annál nagyobb az évtizedekkel későbbi kontraszt, amikor Teleki változatlan díszletek között, de már szürke munkaköpenyes raktárosként dolgozik a templom 1956-ban kezdődő restaurálásán Bágyuj Lajos építőmester mellett, miután pár hónappal korábban visszatérhetett a Duna-deltából.„Nyugodt volt és megfontolt, elegáns és választékos és mégis mindenkor természetes, kedves, senkit nem sértő, soha nem leereszkedő" - emlékezett vissza erre az időszakra az egyetemről eltávolított, az építkezésen az ólomkeretes ablakok restaurálásával megbízott dr. Szász István Tas. 17 Akaratlanul is eszünkbe juthat Kuncz Aladár híres könyvének, a Fekete kolostornak az a részlete, amikor 1914-ben a perigueux-i autógarázsba zsúfolt internáltak között felfigyelt arra a pesti ügyvédre, aki „valóságos élete szörnyű tudata elől szép ruhadarabjaiba, selyem fehérneműibe s a régi illatba menekült". 18 Teleki Ernő társadalmi kirekesztettségében már nem lehetett ennyire feltűnő jelenség, de megőrizte emberi méltóságát, amely élete megpróbáltatásokkal teli második felének elviselésében segítette. „Ami a számomra talán leg bámulatosabb, - folytatta dr. Szász István Tas - az a nála és az erdélyi arisztokrácia számos más meghurcolt tagjánál észlelt tartás, a legnagyobb jólétből a legnagyobb nyomorba taszíttatás zokszó nélküli elviselése és a belső értékek szigorú és egészen természetes módon gyakorolt megtartása volt." A Szent Mihály-templom kutatásánál és restaurálásánál összeszokott társaság 1960-ban megalakíthatta a Római Katolikus Egyházművészeti Bizottságot, amelynek elnöke a börtönből kiszabadult, de Gyulafehérváron házi őrizetben tartott Márton Áron püspök lett.Teleki Ernő mellett a Bizottság működését többek között olyan nevek fémjelezték, mint Kelemen Lajos ny. levéltáros, Köpeczi Sebestyén József heraldikus, Bíró Vencel egyháztörténész, volt egyetemi tanár vagy Vámszer Géza néprajzkutató.
