Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)
Angelica Bäumer: Utazás műteremről műteremre
Angelica Bäumer Utazás műteremről műteremre* Wolfgang Steiner: Cím nélkül /Withouttitle, 2000 (Kat. 149) 2006-ban a Sigmund Freud-év jegyében megbízást kaptam a Külügyminisztériumtól, hogy állítsak össze egy projektet a mentálisan sérült emberek művészetéről. Eleinte nem volt világos, hány műtermet és alkotóműhelyt találok majd az osztrák art brut felkutatása során. Guggingot évek óta ismertem - ez volt és ma is ez számomra a minőség és autenticitás mércéje. Ismertem a tragikus múltú, a fogyatékosok nemzetiszocialista gyilkolóhelyévé vált Hartheimet, tudomással bírtam a Gallneukirchenben és Retzben lévő műtermekről, ismertem a pro mente és a treffeni de La Tour egyik gondozónőjét, és a kasseli Documenta X révén hallottam a lienzi műhelyről, egyes művészek pedig már felbukkantak a salzburgi Altnöder és a bécsi Chobot galériában rendezett kiállításokon vagy publikációkban. Tudtam, hogy számos pszichoszociális otthonban és intézetben - mind a Caritas, mind a Diakonie intézményeiben - vannak művészeti kezdeményezések, egyes pszichiátriai kórházakban pedig Leo Navratil nyomán diagnosztikai okokból javasolják a betegeknek a rajzolást, ami úgyszólván mellékesen a művészi tehetség felfedezéséhez is vezethet. Ezt akartam megtalálni, és még sok minden mást. A másoktól szerzett információra voltam utalva: kaptam címeket, és megismerkedtem a műtermek vezetőivel, akik gyakran maguk is művészek, hivatásukat azonban a rájuk bízott fogyatékos emberek gondozásában és támogatásában találták meg. Találkoztam Peter Pongratz festőművésszel és Gerhard Roth költővel, akik évtizedek óta ismerik az osztrák art brut világát, és hosszú beszélgetéseken mesélték el tapasztalataikat. Beszéltem Otto Breichával is, aki az 1960as évek óta art brut-gyűjtő. Legfőképpen pedig Arnulf Rainer személyében leltem hozzáértő szakértőre, akit tudása és figyelemreméltó art brut-gyűjteménye e művészet egyik legtájékozottabb ismerőjévé avat. Támogatása értékes volt, kritikai észrevételei pedig komoly segítséget jelentettek. Mintegy 30 olyan pszichoszociális otthonról és intézetről szereztem tudomást, ahol műtermek is rendelkezésre állnak. Ezek nem szerepelhetnek mind a kiállításon, mert némelyik valójában csak alkalmanként működik, másokban pedig csak gyermekek dolgoznak. Én art brut művészeket akartam találni - márpedig ők felnőttek. * Eredeti közlés: Eine Reise durch die Ateliers. In: Kunst von Innen. Art Brut in Austria. Hrsg.: Angelica Bäumer. Wien, 2007.163. Fordította: Sulányi Péter
