Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)
Plesznivy Edit: Egy hagyományos gyűjtemény art brut képei. Válogatás az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet múzeumából
M. F. földműves napszámos 43 éves korában, 1912-ben került az intézetbe. Feltételezhetően a hospitalizáció, a tevékeny mindennapok utáni kényszerű tétlenség ébresztette fel benne az addig szunnyadó alkotói tehetséget. Színes lapjain néhol egzotikus, távoli vidékekre kalauzol, máskor a fantasztikum világából idecsöppent, különös alakjait látjuk mozgalmas élethelyzetekben. Némely rajzának vágyképeiben viszont a felsőbb társadalmi köröknek az ő számára elérhetetlen, fényűző időtöltéseit jeleníti meg. (28. o.)„[T]árgyválasztásában a gyermek játékainak örök megihletője, a katonásdi és a háború szerepelt, a kor vívmányaiban aktualizálódva: csatahajók és tengeralattjáró. A tengeralattjáró gyomrában sokalakos, tornyos házacska látható, és a füstöt okádó kazán körül keménykalapos, ámbár mezítlábos matrózok sorakoznak. A feldolgozásmód bűbájosán naiv, gyermeki, de nem schizophren módon kusza vagy értelmetlen. Az iskolázatlan, de művészi invencióval és dekoratív érzékkel rendelkező festő egészen természetes módon nyúl a falusi falvédők motívumaihoz." 20 M. F. képein a parasztemberek hétköznapjainak reális világába izgalmas ellenpontként vegyülnek a gépeket uraló fantázialények; csatahajójának lapátja a víz szintje fölé magasodva boronát formáz, a tengerparti fal előtt búvárruhás alakok sütögetik halpecsenyéjüket, vagy kovácsmestereinek hada dolgozik egy pompázatos kastély udvarán. B. J. (1865-1937) műegyetemi tanulmányait követően a Meteorológiai Intézet segédje volt, majd 1891 -tői a müncheni akadémián folytatott festészeti tanulmányokat. Betegsége miatt 1894-ben akadémiai szemeszterét kellett megszakítania. Hazakerülését követően a„magát tömegmentőnek nevező meteorológust" az Angyalföldi Elmegyógyintézetben, majd 1913-tól a Lipóton kezelték. 21 Pszichózisa egész hátralévő életére, 24 évre kórházba kényszerítette. 22 A múzeumban őrzött több tucat míves tusrajzán architektonikus szabályozottság uralkodik, e merev ritmusú rendben a paranoiás betegek elsivárosodó, monoton világa és belső magánya tükröződik. ,,[A] háttér üres, és az előtér tárgyai szinte csak megfékezik, útját állják az ürességnek [...]. Mintha az ismétlések a kis változásokkal mind megannyi sikertelen valóságmegismerés eredményei lennének." 23 Az évtizedek alatt B. A. a sziklás „asztrál"-tájak végtelen sorozatát rajzolta.„A Mars bolygón élt éveken keresztül és ott látta a kép eredetijét" - mesélte egy rajzáról orvosának. 24 (29. o.) „[Ajlkotásait is sajátos visszatérő rendszerbe foglalja, amely egyre merevebben nyomja bélyegét a kész műre. Egyre ridegebbé, barátságtalanabbá lesz előttünk a készülő munka." 25 Érzékeny rajzolatú grafikai lapjain csak elvétve jelenik meg növényzet, mely többnyire csonka és élettelen. Magukba zárkózó, magányos emberalakjai mereven révednek a távolba. A makacsul ismétlődő, azonos beállításban sorakozó női és férfifejek elfordulnak, nem keresik a kapcsolatot a szemlélővel. W. S. 1928-ban született rajzain kalligrafikusán kanyargó, remegő körvonalak keretezik a motívumokat. (30. o.) Az izgatott ceruzamozgásokat rögzítő képek bizarr varázsukkal ragadják meg a nézőt. A kényszeres precizitással évre, hóra és napra datált, műfajt és címet is feltüntető aláírások művészi attitűdöt sejtetnek. Benczúr Gyula festményeinek rajzmásolatai mellett klasszikus beállítású aktok és a korszak neves színésznőinek portréi sorakoznak. J. A. (1880-1946) kereskedő, 1910-1928 között a Pécsi Egyetem Ideg- és Elmeklinikájának páciense, onnan került a Lipótmezőre, ahol még tizennyolc évet élt. A feljegyzések szerint 1922-ben jelentette ki ápolóinak: „szeretném lerajzolni, amit átélek" 26 - és tizenkét évi kórházi lét után ekkor kért először papírt és ceruzát. Munkássága jelentős része találmány:„Repülő divány"„Borsó Babb és Lencse cséplő garnitúra kézi hajtó erőre szeleiével". Fantasztikus szerkezetei mellé gyakran leírást is mellékelt: „Béke Időben Repülő gép. Fent gáz gömbök segélyével biztosított menetet ígérnek. Kötél hágcsókkal. [...] Többet összekapcsolni kötél karikákkal. Két végén és középen egy motor és kész a levegőben vonat szerű utazás: igenis lehetséges. Gáz vonatot lehet csinálni." 27 Képekbe foglalt curriculum vitae-jét, életének fontos eseményeit több tucat akvarelljén követhetjük nyomon. E lapokon a családtagokat többnyire profilban, különös élethelyzetekben láttatja, a sematikus alakok egy madártávlatból szemlélt világ mágikus tárgyai között élik mindennapjaikat. (32. o.) Képei hátoldalán sokszor téveseszméire utaló, vizuálisan is megkomponált írások olvashatók, melyek kisemmizését és meghurcoltatását panaszolják:„Terv rajzaim felépítve legkissebtől a legnagyobbik minden. A szegszárdi újkórházzal együt, berendezéssel együt, minden zege. Zugában hűen álok. A ki leadta a terv rajzot álittólag 30000 Frt. Ezüst prémiát kapót jutalmat. Én pedig sémit sem kaptam. Ezt tessenek megfagyúzni kérem! Milyen kezekben voltam én gyermek koromban!? Ilyen nagy munkám van sok, kórházak, kaszárnyák tiszti iskola Fürdők. Színház, Mozik és Polgári épület major berendezések. A munka mártírja voltam, Potyára Árva! [J. A.] Tervmunkás. Vértanú". M. V. (1893-?) gépészmérnök a 30-as évek végén, a Szent János Kórház pszichiátriai osztályán halt meg.Tizenhárom lapból álló, 19351937 között született tusrajz-sorozata vásárlás útján került a Pszichiátriai Múzeum gyűjteményébe. A bizarr együtteseket, karikaturisztikus túlzásokat halmozó rajzokon szürrealisztikusan keverednek az elemek. (29. o.) A fekete és a fehér kontrasztjából kibontakozó motívumok, a kifejezési jegyek mániás depresszióra utalnak:„Az összezsúfolt, összefüggéstelen képtömegben kevés kivétellel minden mozog. Járó emberek, mozgó vonatok. Feltűnő a hellyel-közzel érthetetlen, formailag meg nem közelíthető tárgy. A színvonalas kép egy mániás
