Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Belső utak képei – Art Brut Ausztriában és Magyarországon, Válogatás osztrák műhelyekből, valamint a budapesti Pszichiátriai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/5)
Claudia Dichter: Az art brut tegnap és ma - áttekintés
art brutnek. Számára ez lett az egyedüli valódi művészet, amelyet élesen elhatárolt az„arts culturels"-től. „Alkotásaikban olyan abszolút és tiszta művészi gyakorlatnak lehetünktanúi, amely nyers, az alkotás minden egyes szakaszában azonos önmagával, kizárólag a művész saját belső ösztönzéseinek engedelmeskedik.Találékonyság és eredetiség tekintetében ez a művészet párját ritkítja, egyáltalán nem hasonlít a gyakran kaméleonvagy majomszerű kultúrművészethez." 13 Dubuffet art brut műveket kezdett gyűjteni, írt róluk, és kiállította őket. 1947 novemberétől a Galerie Drouin pincehelyiségeiben mutatta be magángyűjteménye részeit. Ebben a galériában rendezték meg két évvel később azt a legendás kiállítást is, melynek alkalmából Dubuffet Az art brut előnyei a kultúrművészettel szemben című pamfletet megfogalmazta. 63 művész 200 munkáját mutatták be a művészet iránt érdeklődő párizsi közönségnek. Dubuffet akkori alkotótársai közé tartozott André Breton is. 1948-ban támogatta őt a Compagnie de l'Art Brut megalapításában, amely azonban - csakúgy, mint a két művész barátsága - 1951-ben megszűnt. Ennek ellenére mindketten továbbra is foglalkoztak a „kívülállók" művészetével. Dubuffet több ezer műből álló gyűjteményt halmozott fel, amelyet 1975-ben Lausanne városának ajándékozott. Ez a gyűjtemény ma a Château de Beaulieu-ben található, és több mint 20.000 darabot számlál. Jean Dubuffet a Bécs mellett honos„Guggingi művészek"-csoport történetében is szerepet játszott. Leo Navratil pszichiáter az 1950-es évek végén rendkívüli művészi tehetségekre bukkant Maria Gugging ideggyógyászati intézetében, amikor diagnosztikai célból rajzos teszteket végzett betegeivel. 1969-ben kapcsolatba lépett Dubuffet-vel, hogy megmutassa neki betegei munkáit, és kikérje a véleményét. A teljesen lenyűgözött Dubuffet kijelentette, hogy az art brut tiszta formájáról van szó. A bécsi Galerie Nächst St. Stephan már egy évvel később, 1970-ben megrendezte a„Guggingi művészek"első kiállítását, melyet számos egyéni és csoportos kiállítás követett. 1981-ben Navratil a klinika területén Zentrum für Kunst und Psychotherapie néven olyan házat hozott létre, amelyben lakhatást és megfelelő munkakörülményeket biztosított a művészek számára. Ma az intézmény Művészek Háza néven ismert, és 1986 óta Johann Feilacher pszichiáter vezeti, aki maga is művész. Johann Feilacher irányításával a guggingi művészek nagy léptekkel haladtak a nemzetközi elismertség felé. 1990-ben Ausztriától megkapták az Oskar Kokoschka-díjat, 1996-ban műveik New York-ban Max Beckmann, Paul Klee és Egon Schiele munkái mellett szerepeltek, 1997-ben részt vettek a Bécsben megrendezett Kunst und Wahn (Művészet és őrület) című bemutatón. 2006 júniusában Guggingban, a klinika területén önálló art brut-múzeum nyílt. A 20. század folyamán nagyot változott az art brut elfogadottsága és helyi értéke a művészet világában: míg egykor mindenekelőtt orvosok és pszichiáterek foglalkoztak a zsenialitás és az őrület témakörével, és ebben az összefüggésben fedezték fel az otthonok lakóinak műveiben a művészi értéket, időközben ezek az alkotások egyre inkább kiléptek az orvosi-pszichológiai kontextusból: önálló művészi minőségük emancipálódott. A művészeket mindmáig lenyűgözi az art brut. Arnulf Rainer nem az egyetlen, akinek komoly gyűjteménye van. Georg Baselitz, Jürgen Klaucke és Hartmut Neumann szintén intenzíven foglalkozott az art bruttel. Victor Musgrave gyűjtő - maga is művész - 1979-ben a londoni Hayward Galleryben Roger Cardinallal közösen szervezett legendás outsider kiállítást. Michel Nedjar a LAracine-gyűjtemény egyik megalapítója. A „kívülállók" művészetével azonban egyre inkább a művészettörténészek is foglalkoznak, és nem véletlen, hogy a művészettudósok ezen új nemzedéke áll az art brut fontos intézményeinek élén. Az e művészet felé való nyitásban bizonyosan nem lebecsülendő szerepet játszik a művészeti piacon elért kommerciális siker is. 1993ban New Yorkban önálló vásárt rendeztek az outsider art számára, a KunstKöln pedig 2000 óta tart fenn külön art brut-részleget. így az art brut a szélesebb közönség előtt is ismertté vált, és megnyíltak előtte a kortárs művészeti gyűjtemények. Példának okáért az amerikai Henry Darger alkotásait New York-ban a PS1, Berlinben a Kunst-Werke mutatta be. Miroslav Tichy cseh művész fényképeit - morva hazájánakasszonyait örökítette meg voyeur módon saját készítésű kamerájával - csúcsárakon adják-veszik.Tavaly az arles-i fotófesztiválon a Prix de la Découverte díjat nyerte el. Miroslav Tichy jó példa arra, amikor egy alkotást egyedülálló művészi kvalitása jogán értékelnek és fogadnak el, és már fel sem merül, hogy az art brut kategóriájába sorolják. A kívánatos jövőkép az volna, hogy az art brut-öt úgy kezeljék, mint a „normális" kortárs művészetet, és a művészettörténészek, valamint a kritikusok ennek megfelelően ítéljék meg, hiszen az art brut minőségének semmi köze a szociális romantikához. Ezen a területen is éppúgy vannak jó, rossz és kevéssé rendkívüli művek, mint a művészet más területein. És ezt bátran ki is mondhatjuk.
