Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

Utolsó ítélet-falképének ignudijai is. A fiatal nürnbergi festő az Árva vári oltár festészeti együttesében a megrendelő kívánságára a nürnbergi protestáns képi manifesztumot használta, a maga művészi ambícióit követve pedig az európai művészet legjelentősebb mestereinek metszeteken terjesztett motívumait és formakincsét. Juvenel Rómában minden bizonnyal látta is Michelangelo eredetijét, a Thurzó-oltár oromképéhez azonban nyilván az Utolsó ítélet-freskó számos metszetmásolatának valamelyikét, talán Giorgio Ghisiét (25. kép) használta.

47 A Thurzó-oltár a művészi kifejezés erejével reprezentálja Magyarország nádorának a protestantizmushoz, az evangélikus valláshoz való tartozását. Társadalmi önreprezentáció ez, egy olyan időpontban, amikor a magyar politikai elit zömmel még maga is protestáns volt. Az oltár ugyanakkor részese a magyarországi felekezeti küzdelmeknek is. Műalkotásban megjelenített teológiai érvrendszere értelmezhető a protestáns—katolikus hitviták részeként. Ebben is ugyanaz a tendencia érvényesül, mint az írásban és szóban folytatott polémiákban, tehát hogy a protestáns oldal akkor is elsősorban dogmatikai kérdésekre koncentrált, amikor az ellenreformáció igen sokféle irányból indította mozgalmát a magyar társadalom, benne elsőként a társadalmi elit rekatolizálására. Jelen van persze a katolikus oldali polémiákban is a dogmatikus kérdések tárgyalása, s mert ekkor már jó ideje nemzetközivé lettek az európai hitviták, szereplőik is több országból valók. AThurzó-oltárral pontosan egy időben, 1611-ben jelent meg — Pázmány kezdeményezésére — a németalföldi jezsuita Leonardus Lessius művének (Consultatio. Antwerpen 1609) magyar fordítása, amelyet a fanatikus kálvinistából fanatikus katolikussá lett Veresmarti Mihály készített, s Tanácskozás, mellyiket kellyen az különböző' vallások közül választani címmel jelentetett meg.

48 Ez idő tájt már készült Pázmány Péter nagyszabású, a hitviták ürügyén a földi lét minden relációjára kiterjedő, átfogó hitvédelmi munkája, az Isteni Igazságra vezérlő kalauz is (1613), amelyet csupán két év választ el a Thurzó-oltár elkészültétől. Pázmány, aki ekkor már kidolgozta azt az elvet, hogy a magyar arisztokrácia vezetőit egyéni, személyre szabott metódussal miként kell visszatéríteni a katolikus egyház soraiba, írásaiban magyarul szólt közönségéhez, erős érzelmi töltéssel, az új stílus, a barokk nyelvi leleményével, eszköztárával. Programja nem csupán az „Isteni igazság", az „igaz hit" megismerésének és elfogadásának lehetőségét kínálta, de a rekatolizálás révén a politikai kiegyezést is a katolikus Habsburg-hatalommal. S mindezt oly módon, hogy ugyanakkor a magyar nemzeti hagyományok egyedüli letéteményesének és őrzőjének is hirdette magát. Pázmány Kalauzának címlapján (26. kép) Szűz Mária, mint Patrona Hungáriáé és vele a magyar szentek ugyanúgy egy oltárépítményt formáznak, mint a Speculum Iustificationis Nürnbergben koncipiált metszetelőképe is, amely Thurzó György révén az árvái várban valóságos építménnyé vált. Pázmány műve képes címlapjával nem kevesebbet sugall, mint hogy Magyarországon a katolikus vallás az egyetlen igaz vallás, mert azoknak a magyar szent királyoknak a példáját követi, akik Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlották. A katolikus vallás megkülönböztetett Mária-tisztelete, összekapcsolva a magyar nemzeti királyok tiszteletével, határozott kísérlet volt a magyar nemzeti múlt és tradíció kisajátítására, katolikus szellemű átértékelésére.

49 26. Pázmány Péter Isteni igazságra vezérlő kalauzínak rézmetszetes címlapja, 1613 A magyarországi protestánsok mindenképpen válaszolni akartak Pázmány Kalauzára, s erre több kísérlet is történt. A reformátusok csoportokat hoztak létre ezzel a céllal, de a közös munka nem készült el. Az evangélikusok más formát választottak. Szorgalmazta a választ Thurzó György is, aki azt szerette volna elérni, hogy a Pázmány-mű evangélikus cáfolatát a kor egyik legnevesebb evangélikus teológusa, a drezdai Balthasar Meisner vállalja. E szándék azt jelzi, hogy Thurzó és környezete Pázmány Kalauzának nem az 1610-es évek magyarországi vallási, társadalmi, politikai és a nemzeti múltat illető kihívásaira, hanem csupán dogmatikai kérdéseire kívánt reagálni. Balthasar Meissner nem vállalta a megbízást, így a feladat végül egy wittenbergi professzorra, Friderikus Balduinra maradt. De az ő számára előbb még latinra kellett fordítani Pázmány Péter magyarul kiadott művét, s ez a munka hat évig tartott. Közben, 1617-ben meghalt Thurzó György, és a fordítás, kiadás ügyét előbb Wittenbergben iskolázott fia, Imre vitte tovább, majd az ő halála (1622) után Thurzó György özvegye, Czobor Erzsébet és annak udvari papja, a biccsei evangélikus püspök, Hodik János. A döntést, hogy Pázmány magyar nyelvű Kalauzára latin nyelven kell válaszolni, s ezzel a vitát az egyetemes evangélikus/katolikus vitatérbe kell behelyezni, nyilván Thurzó György és a körötte lévő egyházi vezetők közösen hozták meg. A döntés — mai kifejezéssel élve — politikai döntés volt, de szerepet játszhatott benne, hogy Thurzó nádor udvarában és környezetében, lévén a lakosság szlovák többségű, szlovák