Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban

Antonii Verantii, 1 ; Imago reverendissimi domini Bornemizza, 1 ; Re­verendissimi domini Zachanae Mossochi maiores 2 - minor 1." 56 IVÁNYI 1926, 77/125. j., 135. Fejérkövy István nyitrai püspök s eszter­gomi érsek 1596. november 22-én felvett hagyatéki leltára: „Inwenta­rium rerum mobilium et clenodiarum arcis Nittriensis" (MOL U et C Fasc. 77, Nr. 17.) A benne említett portrék Iványi közlése alapján: „Ef­figies pictae reverendissimi quondam domini Pauli Abstemii et Valen­tini Nagwathy, 2.; Tabulae ligneae cum íconibus sen imaginibus cardinalium et episcoporum diversorum, 2.; Ibidem [In stuba maiori prope bibliothecam] effigies quaedam pictae No. 2., In domo biblio­thecae No. 8.", valamint:,, Effigies quaedam pictae." Ezenkívül feltehe­tően más műfajú képekről: ,,In stuba maiori prope bibliothecam No. 7 imagines." Mossóczynak saját magáról volt egy feltehetően dom­borművű kis képe is, fehér márványból: „Effigies reverendissimi do­mini in parva tabula marmorea, 1", IVÁNYI 1926, 105. Ugyanezt a domborművet Fejérkövy leltára is feltünteti, tehát Mossóczy hagyaté­kából ez biztosan — s talán más műtárgy is — az utódnak, Fejérkövynek jutott. Nála ugyanez Iványi közlése alapján: „Effigies reverendissimi do­mini Zachariae Mosoczy in marmore alba exculpta"; Uo. 135. Fejér­kövy esztergomi érsek hagyatékában portréjával szereplő Nagyváthy Bálint — akit a leltár reverendissimusként jelöl — feltehetően rokona volt Nagyváthy Antal udvarmesternek. Oláh Miklós érseki udvartartása ve­zetőjének, aki az udvari hierarchia szerint közvetlenül az érseki titkár, Radéczy István mögött következett. Ld. FAZEKAS 2005, 347-349. Ld. még: GECSÉNYI /999,77-83. 57 Rota magyarországi metszeteit első ízben tette közzé összefoglalóan CENNERNÉ WILHELMB 1955. Ismerteti Rota itt nem érintett többi portrémetszetét: Verancsics Antal korábbi ábrázolását (1570), valamint Balassa János királyi főajtónálló és Istvánfry Miklós kancelláriai titkár, történetíró portréit (mindkettő 1575). Mindezen ábrázolásokat a fenti­ekkel együtt érinti GALAVICS 1987, 236—239, részletesen tárgyalja: GA­LAVICS 1990. Ez utóbbi tanulmány közölte először Rota addig lényegében ismeretlen Mossóczy-portréját, amelyet a bécsi Albertina őriz. A metszetből eddig az Albertina példánya volt csupán ismert, újab­ban azonban előkerült egy alul csonkított, felirat nélküli másik, a wol­fenbütteli Herzog August Bibliothek gyűjteményéből, mint ismeretlen metszőtől való ismeretlen ábrázolt képmása: Katalog der graphischen Porträts in der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel 1500-1850. Szerk. MORTZFELD, PETER. Reihe A: Die Porträtsammlung. Bd. 43. München - London - Paris 2007. Nicht identifiziert: Nr. A 28511. kör­bevágott lap, 213 X 1 53 mm, képe Bd. 41. (2006) 284. 58 MENCSIK 1907,222; GALAVICS 1990, 408. 59 „Effigiem meam curavi Pragae a Flandro illo depingendam, quam mecum hic habeo, verrum corrupta est nonnihil in itinere, eo quod cum illud ingrederer, recens depicta nondum plane erat desiccata, quae tarnen per eundem pictorem restitui poterit." Idézi MENCSIK 1907,222. Ld. még GARAS 1953,156/155. j.; GALAVICS 1990, 408. 60 Ld. ERNUSZT 1940, 18, s uo. 29. j. Itt arról, hogy Blotius 1575. szep­tember 29-én egy magyar előkelőségnek ír a portrégaléria tervéről és az azzal kapcsolatos elképzeléseiről. Ernuszt feltételezése szerint a címzett Radéczy István egri püspök volt. Ld. még GALAVICS 1990, 408. 61 ERNUSZT 1940, 18. 62 Uo. 63 Uo. 64 ERNUSZT 1940, 45, a kérdést érintő forrásokkal és irodalommal, vala­mint GALAVICS 1990, 408, további források említésével. 65 ERNUSZT 1940, 18/29. j. említett levél címzettjeként Ernuszt Radéczyt feltételezi, akinek ugyanebben levélben Blotius a portréját is kérte. 66 ERNUSZT 1940, 45. 67 GALAVICS 1990, 408 és 18. j. az adat forrásának említésével. 68 ERNUSZT 1940, 46. 69 OSZK Kézirattár, Fol. Lat. 1691. Caroli Fejérvári de Keresztes-Komlós Collectio inscriptionum et epitaphiorum ubivis in regno Hungáriáé atque provinciis adnexis repertorum, „Inscriptiones in Arce Lendvensi in Imaginibus" fol. 26v: „E. F id est Emericus Forgács | Etiam paterna in domo abiectus puer, cunctis fratribus meis minor, pusillum in mente pascere gregem dignus. Maximi laudes canimus Numinis, at ille Sa[n]ctus Coelitum Rex et Pater, Qui Summa tangit corusco humoque gaudet, cu[r]ia tollere Suum repente nuncium. | Ad paterna misit tecta, qui mecum Efferret caput. | Abjecit ille viribus prostantia fratrum Meorum corpora. | Nec forma quidquam profuit, nec Spectata virtus proIiis | At ego ad Magnum decus efferor." Ez úton is köszönöm Lakatos Bálintnak a szöveg fordításával nyújtott segítségét. Forgách Imre első felesége Zrí­nyi Katalin, a szigetvári hős leánya, második felesége Perényi Erzsébet volt. A lendvai várban a kép mellett megtalálhatók voltak többek között mindhármuk címerei, továbbá Thurzó János boroszlói és Thurzó Sza­niszló olmützi püspökök epitáfiumai (emléktáblái) is (fol. 27r-v). 70 Ld. Acs Pál tanulmányát az első kötetben, 39. 71 Vö. KLANICZAY 1985,28. 72 Wien, Kunsthistorisches Museum, Gemäldegalerie, Itsz.: GG 8006.Ti­roli Ferdinánd ambrasi gyűjteményéből. Olaj, vászon, 114 x 88 cm, a címer alatt: „N(icolaus) C(omes) P(erpetuus) D(e) Z(erin)". CENNERNÉ WILHELMB 1966/67,244; CENNERNÉ WILHELMB 1997, 60, A. 42., kép­pel, ismeretlen festő, 16. század második fele meghatározással, itt a fest­ményt csupán a ruházat elemeihez mondja előképnek. Ujabban a kép közelebbi meghatározás nélküli említésével: TÜSKÉS 2007, 223. 4. szí­nes kép, mint ismeretlen mester, 16. század második fele. 73 PÁLFFY 1997, 275. 74 A kép festői kötődéseihez érdemes figyelembe venni azt az 1530-as évekbe utalt Zenész portrét, amelyet az olasz kutatás újabban a veronai festészet egyik központi alakjának, Gianfrancesco Caroto munkájának tart. Ld. MARINELLI, SERGIO: II primo Cinquecento a Verona. In: La pittura nelVeneto. II Cinquecento, I. Milano 1996,397-398, kép: 394. A festmény őrzési helye, Prága, Národní galerie (ltsz.: O 227), ahol régi attribúció alapján Paris Bordone műveként közli a legújabb irodalom is: PUJMANOVÁ, OLGA - PRIBYL, PETR: Illustrated Summary Catalogue. Prag 2008, 243-244. 75 Megjelent: SCHRENCKVON NOTZINGEN, JACOB: Augustissimorus Im­peratorum verissimae Imagines in celebri Ambrosiana arcis armamen­tario. Oeniponti 1601. CENNERNÉ WILHELMB 1966/67, 244; CENNERNÉ WILHELMB 1997, 60, A. 43., képpel. Zrínyi sisakja és men­téje az ambrasi gyűjtemény 1586-os leltárában már szerepel. Ld. KAL­MÁR JÁNOS: Zrínyi fegyverek. A Janus Pannonius Múzeum füzetei 7. Pécs 1965,3-4. 76 PÁLFFY 2007, 47-48; valamint KLANICZAY 1964,\\-\2. 77 A korábban Nelahozevesben őrzött kép 2007 óta: Prága, Lobkowiczky palác, olaj, vászon, 191 x 96 cm. BUKOLSKÁ 1983,517,2. kép. Itt a kép­aláírásban Thurzó Erzsébet mint Adam Ungnad von Sonneg felesége szerepel, de épp a szerző ugyanitt javasolt, 1555 köré tett datálásával ez a meghatározás is módosukThurzó Erzsébet (fi 573) a kép készítésekor Jaroslav z Pernsteina felesége volt, annak 1569.július 27-én bekövetke­zett haláláig. Ld. http://genealogy.euweb.cz, Thurzó-címszó. A képre ld. még: PETRÛ,J.: Seiseneggers Bildnisse Adams I. von Hradec und Annas von Rozmitál. Uméní 33 (1985) 193-202. 78 PAI.FFY2008, 11 l-l 16, de különösen 114; PÁLFFY 2007, 43-44. 79 PÁLFFY 2007, 49-50; PÁLFFY 2008, 114-115. 80 HEINZ 1975,165-310. 81 HEINZ. 1975, 169. Ld. továbbá KENYERES 2004,337-338. 82 HEINZ 1975, 169 (a portrék állítólag Mátyás főherceg révén jutottak a Hofbibliothek gyűjteményébe, ennek jele a kötés elő- és hátlapján ta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom