Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - BUZÁSI ENIKŐ: Portrék, festők, mecénások. A portré történetéhez a 16—17. századi Magyar Királyságban
20. Esterházy Pál udvari festője: Oláh Miklós esztergomi érsek, 1670-es évek (?), részlet (Burg Forchtenstein, Esterházy Privatstiftung) 21. Hans Sebald Lautensack: Oláh Miklós esztergomi érsek, királyi kancellár (Megjelent: Missa evangelica...,Viennae, Austriae 1558.) lotti portrén örökítette meg 1649-ben. 129 Feltehetően ezeket a képeket látta Ipolyi Arnold a Pozsony megyei Nagy-Szarván, az Illésházy család egykori kastélyában felállított portrégalériában, ahonnan több „halotti díszágyon kiterített gyermek" arcképét említi közelebbi adat nélkül. 130 Noha a ravatalképek korai protestáns darabjaihoz köthetően jól körvonalazódik az a szellemi háttér, amiben a gondviselés által kijelölt sors elfogadását, a megbékélést tanácsoló újsztoikus gondolkodás és az élettől való megválást megkönnyítő ars moriendi-ïroàûom együtthatása érződik, s jóllehet tudunk konkrét kapcsolódási pontokat ravatalképek ábrázoltjai, megrendelői, valamint az ars moriendi-iroáúom hazai képviselői és a műfaj magyarországi terjedése közt, az az eddig kevésbé ismert tény, hogy szülők ilyen rendszerességgel készíttették el kicsiny, szinte élethez még nem is jutott gyermekeik halotti ábrázolását, óvatosságra int minket a ravatalkép-készítés okának és céljának megítélésében. 131 Azt kell gondoljuk, hogy nagyobb részt kapott ezekben az alkalmakban a szülői fájdalom, a szándék a végső megörökítésre, az emlékállításra, egyáltalán az életnek szóló tiszteletadásra, mint eddig hittük. Portré kisérte a házasságra való előkészület különböző stádiumait is, a jelölt kiválasztását, az udvarlást, majd az eljegyzést. 132 Házasságkötés alkalmához kötődő arcképet a hazai emlékek között nem ismerünk. 133 A legkorábbi számon tartott ide tartozó említés Pálffy Miklós és jegyese, Fugger Mária levelezéséből való. 1582 novemberében, fél évvel esküvőjük előtt Fugger Mária megköszöni Pálffynak a küldött arcképet, és saját nagyalakú képével viszonozza, majd decemberben egy kis arcképét küldi el vőlegényének azzal a megjegyzéssel, hogy azt akár a nyakában is hordhatja. 134 Ezekről a művekről olykor bensőséges levelekből szerzünk tudomást: „Az én képemet, hogy kedvesen vette kegyelmed örömest értem; de nem a képem csak, hanem már magam is a kegyelmedé vagyok..." - írja Esterházy Miklós 1624 májusában, egy hónappal eljegyzésük után Nyáry Krisztinának, leendő második feleségének. 13 '' Nem ismerjük olyan portréját Esterházynak, amit ehhez az adathoz köthetnénk, fennmaradt viszont fiának, Esterházy Pálnak jegyesével, Esterházy Orsolyával közös képmása 1650-ből, amely a kézfogó hagyományos ikonográfiájának megfelelően Pált szegfűvel, Orsolyát virágkoszorúval a kezében ábrázolja. 136 Wesselényi Borbála 1662-re datálható képén viszont öltözetének vörös pompája mellett a mellén viselt s Európa-szerte jegyajándékként népszerű Ámor-díszes násfa jelzi, hogy a 14 éves lány menyasszony, Kemény Simon, a kevéssel előbb meghalt Keményjános fejedelem fiának jegyese (X-16). ni Bizonyára a tudottaknak sokszorosa azoknak az alkalmaknak a száma, amikor más részére vagy kérésére készült arckép. Legkorábbi ismert példáit a magyarországi humanisták azon csoportjából említettük, akik Hugo Blotius kérésére, Musœuma számára örökíttették meg magukat. Ismét csak adatból tudjuk, hogy az 1600 körüli években Pálffy Miklós és Fugger Mária Bécsben tanuló fiaik, István és János képeit azért készíttették el, hogy az iskolának ajándékozzák őket. 138 Wesselényi Anna lánya, Csáky Anna Franciska, a nagyszombati klarisszák priorisszája több levelében kérte öccsét, ifjabb Csáky Istvánt családi portrék küldésére: 1640-ben új sógornőjét, Perényi Máriát kívánta ily módon megismerni, később magáról Csáky Istvánról kért — a meglévő régebbi mellé —
