Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - RIDOVICS ANNA: A habán kerámia a 17. században
sze (1682) 22 említésével is. 23 Fontos munkát jelentett a fazekasok számára a patika-berendezések edényeinek elkészítése. 24 Bornemissza Annának, I. Apafi Mihály fejedelem feleségének gazdasági naplói (1667—1690) az alvinci fazekasok nagyarányú termelékenységét dokumentálják, termékeik között különböző lábasok, fazekak, csuporocskák, bokály edények szerepelnek. 23 A késő reneszánsz lakáskultúra jellegzetes darabjai a míves kivitelű zöld, kék, fehér vagy tarka ón- és ólommázas habán kályhák. 26 Kedvelt típus a lábra emelt, pártázatos lezárású, „öszvejáró" geometrikus vagy növényi mintával díszített kályha. Erdélyből ismert a „bokálykályha" elnevezés. Épületkerámia, falicsempe, padlóburkoló lap is készült a habánok műhelyeiben. A ,,bokály", „bokályos" kifejezés értelmezése vitatott, a korszakban többnyire ónmázas fajansztárgyra, gyakran sajátos, terülőmustrás mintakincsű munkára, falicsempére, kályhára, vonatkozott. 2 ' Bethlen Gábor, I. Rákóczi György fejedelmi palotáiban Törökországból hozatott import falicsempével, „bokák/táblákkal" borították a reprezentatív „audenciás ház" falait. 28 Egykori pompáját a sárospataki „bokályos ház" rekonstrukciója idézi. De a forrásokban elvétve más anyagfajtához is kapcsolódik ez a szó mint jelző: „Bogai kárpit" (1629, Bethlen Gábor hagyatéki leltára), „Strof nélkül való bokálj üvegpalack" (1699). 29 Az Iparművészeti Múzeum három, a habán kerámiákkal közeli rokonságot mutató, erdélyi gyűjteményből származó üveget őriz (VIII-64, 65). Az 1630-as évszámot viselő, fúvott, sutus, azaz csavaros lezárású, körteformájú korsó kettős rétegű. A színtelen zöldes üveget borító fehér (ónmáz/csontüveg?) alapon vörös és kék zománcfestésű virágos díszítmény jelenik meg/ 10 Vajon az ilyen fehér alapú, esetleg kettős rétegű üvegedényekre vonatkozik a „bokálj üveg" elnevezés? A 17. században főképp az előkelő magyar nemesi családok részére készítették díszes munkáikat a habán mesterek. Egy-egy jelentős, ünnepi esemény, keresztelő, esküvő jó alkalmat szolgáltatott ahhoz, hogy reprezentatív asztali edényeket, készleteket rendeljenek tőlük. A 17. század második felétől, végétől a tehetősebb kisnemesi és a városi, polgári rétegek, testületek körében is elterjed a habán kerámiák használata, míves céhedények készültek műhelyeikben. Egyházi felszerelésként, úrasztali edényként is szolgálhattak az újkeresztyén fajanszok. Egykorú használatukról nincsen adatunk, 31 viszont protestáns egyházi tulajdonban számos habán fazekas edény őrződött meg, vallási különállásuk ellenére. 32 Több ezek közül ajándékként került az eklézsia birtokába. 33 A 17. század végétől az Észak-Magyarország területén készült tárgyakon elvétve feltűnik az IHS-monogram, amely a katolikus térítés hatását jelzi. 34 A H betű vízszintes vonalából kereszt emelkedik. 35 Azt, hogy ezek a tárgyak a megrendelő, vagy áttételesen a (kényszerből) katolizált fazekas hitére utalnak, vagy esetleg katolikus egyházi használatban voltak-e, nem tudjuk. Az 1700-as évek fordulóján készült víztartó edény — amelynek kifolyó csapnyílását is e motívum redukált változata, keresztes H betű keretezi — egy libetbányai kápolnából került árverésre, majd a Magyar Nemzeti Múzeumba (VIII-60). (Megjegyzendő, hogy úrasztali térítőkön is találkozunk az IHS-monogrammal, amelyek másodlagos felhasználásban, feltehetően ajándékként kerültek az eklézsiához.) 36 A fajansz gyártása, munkaszervezés, technológia A fajanszművességet főképp a habánok képviselték, terjesztették el Kelet-Közép-Európában. Az ólommázas fazekasárutól eltérő, finomabb minőséget, a műfaji különbséget az ónmáz használata határozza meg, a szükségszerűen különböző előállítási módszerek, díszítési technikák alkalmazása. A munkaszervezés módjára főképp a fazekas-rendtartásokból (Hafnerordnung) és a korabeli krónikák adataiból következtethetünk. A fazekasok első ismert rendtartása 1584-ben íródott (Pausram, Morvaország), 1588-as, 1612-es (Oszombat, Gostl), 1641-es (Dejthe), 1650-es (Ószombat) évekből ismerünk további rendeleteket. 37 Ezek a szabályzatok a közös munkarend, a szigorú formai és ábrázolási hagyományok, a bevált fogások, a minőség megőrzését, továbbörökítését voltak hivatottak elősegíteni, biztosítani. A gyülekezet elöljárói a testvérek egyeteme és az összes fazekas előtt ismertették rendszabályukat, felolvasták a már kiadott rendtartásokat, majd az egybegyúlt kézművesekkel megvitatták az új problémákat. A fazekasokat egy vezető mester irányította. Az alvinci krónikák írói műhelyvezetőként, Vorgestellter Hafnermeister (Fuergestelten Hafner) néven említik 1650-ben Jakob Weiss, 1694-ben Friedrich Müller fazekasokat. 38 Általában két személy gondoskodott a nyersanyag beszerzéséről. A megbízottak osztották szét az anyagot, ellenőrizték annak felhasználását. 39 Közös volt a műhely, a munkaeszközök, a mesterséghez szükséges anyagok, az előállított termékekből szerzett jövedelem. Az árakat mindenütt egységesíteni igyekeztek, 40 hogy ne keltsenek versenyt és feszültséget a különböző újkeresztyén műhelyek között. Az egyéni törekvé10. A bártfai szabó céh palackja, 1698 (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum)
