Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - RIDOVICS ANNA: A habán kerámia a 17. században
A puritán dekoráció alkalmazása nem állt ellentétben az anabaptista fazekasok hitelveiből fakadó szigorú kötöttségekkel sem. Megrendelők, használat, funkció A habán közösségek önellátásra törekedtek. Edényeiket is maguk készítették. Kezdetben saját használatra is gyárthattak díszesebb darabokat. Az 1588-as rendtartás ezt szabályozni igyekezett. E szerint a fazekas nem készíthetett magának edényt engedély nélkül. 14 Az 1612-es rendtartás (Gostl) felszólította a testvéreket, hogy a drága fazekasedényt és a fényűző késeket szolgáltassák be. Addig az emberek néha saját hasznukra is dolgoztak, és az ünnepekre eladták készítményeiket. 13 Az 1612-es ószombati Ordnung elrendelte, hogy a testvérek minden csontfehér, kék és más hasonló, ónfoglalatú edényt adjanak be. 16 Ezentúl ezeket a luxuscikknek számító, jól értékesíthető munkákat csupán eladásra szabad termelni. Maguknak csak közönséges fekete-sárga, zöld színű vagy egyszerű cserépedényeket csinálhattak. A hivatalos egyházi embereket kerülték; megszabták, hogy papoknak nem szabad dolgozni, még kályhát sem szabad rakni. Az alvinci habánok termékeinek legkorábbi írásos említésével a Bethlen-kori limitációkban találkozunk: fazék, korsó, kancsó, csupor, és különböző fajtájú kályhák. A használati fazekas áruk mellett készülő díszes kerámiák, „cziffra mívek" nemigen kerülhettek vásárra, megrendelésre készültek. A magas színvonalú minőséget a mesterek kiemelkedő szakmai tudása biztosította, de az őket patronáló, befogadó, letelepítő főurak és környezetük, azaz a megrendelők ízlés8. Sárga mázas korsó ónfedéllel, 1650 (Budapest, Iparművészeti Múzeum) beli igényessége is fontos ösztönző volt. A 17. századi főúri inventánumokban gyakran említenek újkeresztyén edényeket, amelyek becsben tartott, drága portékák voltak. Bethlen Gábor halála után özvegye, Brandenburgi Katalin a hagyatéki periratokban igényt tart számos más érték mellett egy szép, újkeresztyén fazekakkal rakott öreg szekrényládára is az 1629—3l-es jegyzék szerint. 17 A meglévő emlékanyag mellett levéltári adatok, kastélyok, udvarházak összeírásai, hagyatéki leltárak, fejedelrni udvartartásra vonatkozó feljegyzések, gazdasági naplók szolgálnak forrásként számunkra, tanúskodnak e tárgyak széles körű használatáról, tárgy típusairól. Ezeket nem minden esetben tudjuk megfeleltetni az ismert emlékanyagnak. A főúri háztartásban az egyszerűbb konyhai és tároló edények között is lehettek habán gerencsér munkák. A pohárszék és a terített asztal reprezentatív megjelenését szolgálták a díszes asztali edények. 1637-ben a Batthyányak rohonci várában fedeles edény 108, hordócska 6, „eöregh" nagy tál 6, csésze 88, fejér mázas „kalhia" lett leltárba véve. Megrendelésükre 1650 körül Oszombatban az újkeresztyén munkák gazdag választéka készült: „iczés" korsó óníodéllel, „mészelles" korsó, öreg, azaz nagyméretű fejér tál, „kezépszerő" és kisebb tál, „confectumnak", vagyis cukrozott gyümölcsnek, süteménynek való „táloczka", fejér tányér, „ínya való" csésze, iczés kánná óníodéllel, mosdó medencéstől, medence írós vajnak való, sótartó 4 közzel való fedelestül, sótartó ezüst formára való, gyertyatartó, csésze osztrigának és halnak való. 18 De találkozunk a forrásokban liktáriumnak (azaz lekvárfélének) való kék csésze (1635), „Föld Uy Köröztienj kosár" (1635), savanyú víznek való korsó (1647), 19 „Czigha formán czese feie" (1660 20 ), bokályos rostás vizeskorsó (1679), 21 gyümölcsnek való csésze, levesnek való csé9. Korsó IHS monogrammal, 1659 (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum)