Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - RIDOVICS ANNA: A habán kerámia a 17. században
a Curia Anabaptistarium, ahogy a telepet a későbbi urbáriumok nevezik. 9 Hasonló feltételek mellett tevékenykedhettek, mint alvinci hittestvéreik. A 17. század második felétől a habán közösségek helyzete egyre nehezebbé vált. A katolikus restauráció térnyerése után a lakosság és a főurak toleranciája csökken az anabaptistákkal szemben, és sokszor onnan is menekülniük kell, ahol évtizedeken át nyugodtan élhettek. Nyugat-Magyarországon a Batthyányaknál 1640 körüli még virágzó telepeik voltak, Batthyány Ádám azonban már intoleráns velük szemben. Esterházy László becsülte munkájukat, viszont Esterházy Pál nádor kiutasította őket birtokairól 1660 körül. Feljebb szorultak, a nagylevárdi, szobotisti, kosztolnai telepekhez menekültek. Sárospatakon Báthory Zsófia 1662-ben telepítette be a jezsuitákat, akik módszeres térítéssel egyre erőszakosabban léptek fel velük szemben. Az újkeresztyén udvar felbomlott, tagjai beolvadtak a helyi lakosságba, vagy elköltöztek. Valószínűleg soraikból jött létre a török fennhatóság alá tartozó egri anabaptista közösség az 1660—70-es években. 10 Nagyiévárdon 1685-ben Kolonich Ulrich lefoglaltatta és elkobozta a közösség tulajdonát, de tovább folytathatták tevékenységüket. 1764-ben térítették őket erőszakkal katolikus hitre. Az áttérés után is egy házközösséget alkottak, habán udvar keretei között éltek, vezetőt választottak, és folytatták német nyelvű feljegyzéseiket egészen 1945-ig. 11 Az alvinci, erdélyi testvérek katolizálását Mária Terézia rendelte el 1763-ban. A későbbi nyitrai kanonok, a jezsuita Delphini Teofil János irányította térítésüket.Többen további menekülésre szánták el magukat. így jutottak csoportjaik Ukrajna, majd Oroszország területére. Utódaik végül átkeltek az óceánon és Kanab. Ónfedeles korsó, 1615 (Budapest, Iparművészeti Múzeum) dában, valamint Amerikában, Dél-Dakota területén telepedtek le. Ugyanakkor a 17. század második felében a gazdasági differenciálódás következtében már a közösség belső összetartása is meglazult. Az 1641-es dejthei gyűlésen az elöljárók felróják, hogy a fazekasok, amikor égetés van, saját edényeiket is berakják, ezzel kereskednek saját hasznukra és pénzszerzés végett. 12 Az 1650-es ószombati rendtartás panaszolja, hogy gyengül a belső rendezettség, egyesek nem félik az Istent, saját hasznukat nézik csupán. 13 Egyesek elhagyták a közösséget, és saját maguk dolgoztak, mint az Trencsénben történt. A közösségen kívüli késesek is kaptak a városokban, falvakban közösségi feladatokat és ehhez anyagot. A késes amikor befejezi heti munkáját, készpénzzel fizetik ki. Az újkeresztyén kerámia A habánok működésének legismertebb tárgyi emlékeit alkotják a kerámiák. Az újkeresztyének a 16. század végén kezdtek el a hagyományos ólommázas fazekasáruk mellett fehéredényeket, ónmázas fajanszokat készíteni. Az új technika, műfaj ismeretét az Eszak-Itáliából érkező menekültek hozhatták magukkal, akik csatlakoztak Morvaországban élő hittestvéreikhez. A híres kerámiakészítő központ, Faenza, az anabaptizmus egyik fontos 16. századi központja volt. A kiforrott technika és a 16. század végén megjelenő új stílus, a titokzatos kínai porcelánok fehér ragyogását idéző, leegyszerűsödő díszítményű bianchi di Faenza hatása, ismerete érződik ezeken a kerámiákon. Az előkelő megrendelők szívesen vásároltak az új divatot képviselő, elegáns fajanszedényekből. 6. Rostélyos vizeskorsó, 1697 (Budapest, Réti-Horváth-gyűjtemény)
