Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

nernek,VéghJánosnak,Velkei Andrásnak és Zászkaliczky Zsuzsannának, akik egy-egy kérdés megoldásában, megoldási kísérletében voltak segítségemre. 1 GALAVICS 1973,41-90. 2 A művészet története Magyarországon. A honfoglalástól napjainkig. Szerk. ARADI NÓRA, írták: ARADI NÓRA, FEUERNÉ TÓTH RÓZSA, GALAVICS GÉZA, MAROSI ERNŐ, NÉMETH LAJOS. Budapest 1983; GALAVICS GÉZA - MAROSI ERNŐ - MIKÓ ÁRPÁD - WEHLI TÜNDE: Magyarországi] művészet a kezdetektől 1800-ig. Budapest 2001. A szlovák művészettörténetben az 1600-as év mint kezdőpont továbbra is él, lásd Bárok 1998. 3 Emődi Tamás, Lángi József és Mihály Ferenc erdélyi megfigyelései. Elhangzottak a Kolozsváron 2005. október 20—23. közt, A régi Erdély művészete címmel, a kolozsvári magyar művészettörténet-oktatás indulásának 10. évfordulójára rendezett konferencia előadásain. Köztük volt a Nagyvárad melletti Siter református temploma, amelynek falképeit 1630 táján fedték el, s a homoródkarácsonyfalvi unitárius templom is, amelynek középkori Szent László-falképei - a bekarcolásokból megítélhetően - a 17. század közepéig szabadon voltak. Egy másik erdélyi templomnál, a magyarhermányi református templomnál írásos adat, az 1635. évi vizitációs határozat szól arról, hogy „az Hermanyiak azt fogadták, hogy Templom oldalán belül való írott képet és egyéb mázolásokat bé-fejérítsék sub poena flór. 24. melyet..." Ld. DÁVID LÁSZLÓ: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest 1981, 199. Az adatokat Mihály Ferencnek köszönöm. 4 GALAVICS 1973/2,97-126; SZILÁRDPY 1981,114-135; SZIIÁRDFY 1984; SZILÁRDFY-TÜSKÉS - KNAPP 1987; Tüskés Gábor és Knapp Éva kötetei a 17. századi katolikus könyvillusztrációkról; GALAVICS 2006, 321 — 344; GALAVICS 2007, 91-99. 5 GALAVICS 1988,65-69; MEDVECKY 1998/2,156-160. 6 ROZSA 1987,257-289; GALAVICS 2003,113-130; GALAVICS 2004,93112,17 kép. 7 GALAVICS 1993, 22-44, 83-106. 8 „Invenit - Sculpsit — Pinxit." Grafické predlohy, vzory a inspirácie barokového maliarstvo na Slovensku. [A szlovákiai barokk festészet grafikai mintaképei, előképei és inspirálói.] 2006, kézirat. 9 MEDVECKY 1994/3; MEDVECKY 1994; MEDVECKY 1998; MEDVECKY 1988/2; MEDVECKY 2006; MEDIŒCKY 2006/2; MEDVECKY 2007; MEDVECKY 2007/2. 10 HENSZLMANN, EMERICH: Die Aegidskirche zu Bartfeld in Ungarn. In: Kunst und Alterthum in Osterreich. Abbildungen und Beschreibungen. Szerk. SCHMIDL, A.ADOLF. Erstes Heft,Wien 1846,1-6.Az íráshoz metszet is tartozik, egy bártfai középkori oltár - oltárszekrényében a Madonna szobra Szent Ágoston és Szent Ambrus alakja között — ábrázolásával. Ezt Joseph Bucher rajzolta és metszette, aki akkor járhatott Bártfán, amikor Eperjesre hívták a Fejérváry-gyűjtemény darabjainak rajzolásához. Ez az első művészettörténeti illusztráció funkciójával készült hazai gótikus oltárábrázolásunk. Úgy tűnik, Henszlmannak ez az írása (miként a Der Tabernakel in der Kirche der h. Elisabeth zu Kaschau in Ungern címmel ugyanitt megjelent másik is, amelyet Fuchsthaler metszete kísér) feledésbe merült. Az oltár Schongauer-előképeire való hivatkozásnál Hoffmann Edith már Myskovszky Viktor: Bártfa régi műemlékei (Budapest 1879) kötetét idézi (aki még Henszlmannra hivatkozott), s nem szerepel a legutóbbi Henszlmann bibliográfiában sem. (Henszlmann Imre irodalmi munkássága. Közli TÍMÁR ÁRPÁD. Ars Hungarica 18 [1990] 143-164.) Magáról a kutatási módszerről MAROSI, ERNŐ: Die Reproduktionstechnik zu Anfang des Kunstgeschichte in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Kunstdenkmäler wissenschaftlich dokumentiert und am Beginn des „technischen Zeitalters" zur Schau gestellt. ln:The Nineteenth-Century Process of „Musealization" m Hungary and Europe. Szerk. MAROSI, ERNŐ - KLANICZAY, GÁBOR. (Collegium Budapest, Collegium Workshop Series, No. 17.) Budapest 2006,317-334. 11 IPOLYI 1887, 89-93. A kötetről részletesebben legutóbb Holl Béla tanulmánya a Szíves könyvecske facsimile kiadásának (szerk. KŐSZEGHY PÉTER, Budapest 1992) kísérőtanulmányában. 12 HENSZLMANN 1878; HOFFMANN 1937,1-30.A téma kutatása Hoffmann Edith munkájával nem zárult le, s azóta is aktuális. Ld. BALOGH 1957, 231-253; BALOGH 1959, 21-31; WEHLI 1983, 215-226; TÖRÖK GY. 1994,299-306. 13 Le stampe e la diffusione delle imagini e degli still. (Atti del XXIV. Congresso Internazionale di Storia dell'Arte CIHA, Bologna 1979) Szerk. ZERNER, HENRI. Bologna 1982, 39-54. 14 GOSIENIF.CKA 1968, 112-113; CiEéLAK 1988, 201-224; STEINBORN 2000, 54-62; OSZCZANOWSKI 2005. 15 GARAS 1953, 39. Oravka a történeti Magyarországon Árva megyéhez tartozott, s az első világháború után került néhány faluval együtt Lengyelországhoz. Eredetileg is a katolikusok számára épült. Fatemplomát 1711-ben újabb metszetek után festett képekkel díszítették, s a Keresztelőjános életét ábrázoló, Ghirlandaio-kompozíciókat követő képek alá - HEVENESI, GABRIEL: Hungaricae Sanctitatis Indicia. Nagyszombat 1692 metszetei nyomán — félalakos magyar szentek teljes sorozatát festették meg. A templombelső képét lásd: GARAS 1953, XIV. tábla. 16 AGGHÁZY1960, 33-107; az epitáfiumhoz: Fides Rügner (fi668), Gregor Gerstner (Girschener) epitáfiuma (1672): LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006, 397-398, 44. sz. 17 GALAVICS 1976,1-40. 18 SCHEMPERSPARHOLZ 1979, 96-107; SCHEMPERSPARHOLZ 1986, 217-250; SCHEMPER-SPARHOLZ 1983, 90-106. 19 SZILÁRDFY 1990,91. 20 Utak és találkozások 1993,54. kat. sz., 80. kat. sz. (GALAVICS GÉZA), S részletesebben GALAVICS 1994, 53-57, IV-VII. tábla 21 MEDVECKY 1994/3; MEDVECKY 2006; MEDVECKY 2006/2; MEDVECKY 2007; MEDVECKY 2007/2. 22 MEDVECKY 2006, 201-202, képpel (D. Hirschler); MEDVECKY 2007/2, 252-254. Az epitáfiumokról LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006, A Buchwald-epitáfium: 359-360, kat. 19; a Hirschler-epitáfium: 361-362, kat. 20. 23 Jelentőségük akkor lett igazán láthatóvá, amikor egy kitűnő trió — Zuzana Ludiková, Mikó Árpád, Pálffy Géza — feldolgozta, rendszerezte, s a róluk szóló ismereteket — az elhunyt nevét, tevékenységét, társadalmi rangját, politikai-közéleti szerepléseit, a síremléket állíttató személyét egy több éve következetesen alkalmazott katalógusrendszerbe foglalta (LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006). A lőcsei epitáfiumok és sírkövek megmaradásukat a később katolikus kézre került templom papjai és az akkori lőcsei polgárok toleranciájának köszönhetik, akik protestáns elődeik emlékeit meghagyták a templomban. Hozzájuk hasonló lehetett a bárttai főtemplom epitáfiumegyüttese, amely 1880-ban esett áldozatul, már az intézményes művészettörténet korszakában középkorért rajongó eleink elfogultságának, stílszerű helyreállító hevének. A bártfai epitáfiumokat még leírta MYSKOVSZKY 1879. Pusztulásukról, amikor még egyszer számba vette darabjaikat — az elhunyt neve, az emlékező ábrázolás témája, mestere felsorolásával: MYSKOVSZKY 1902, 362-363. 24 MEDVECKY 2006, 202. 25 Kiállításunkon régi, 1904-ben készült akvarellmásolata látható, leírása pedig az V-24. szám alatt. 26 Bárok 1998, Kat. 186. sz. (J. MEDVECKY); MEDVECKY 1998, 119-120. 27 Jakob Khien személyéhez: KEMÉNY 1911, 46-47; GARAS 1953, 16. 28 A legutóbbi restauráláskor - a Bárok 1998,186. kat. számhoz tartozó felvétel tanúsága szerint - a HVNNVS szót hibásan HVIVS-ként egészí-