Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - GALAVICS GÉZA: Festők és metszetelőképek a késő reneszánsz Magyarországon

Identitása többrétegű volt, mint oly sokaknak az akkori Magyarországon. A Zmeskal család lengyel eredetű, de ő és testvérei már Magyarországon születtek, a magyar nemesség­hez tartoztak, s Zmeskal Jób magának magyar feleséget vá­lasztott (11. kép). Identitásának ilyenformán volt magyar rétege is, amelyről az epitáfium latin búcsúversének az a köl­tői játéka is tanúskodik, amelyben a vers szerzője az Árva megye magyar nevét a szó eredeti jelentésével többször is a latin szövegbe illesztette, s ezt a képet a búcsúzó Zmeskal Jóbra vonatkoztatta. így például az ÁRVA EA VOX HVNNVS ORBA PARENTE SVO EST - azaz „Árva a hunok nyelvén azt jelenti, hogy elhagyott" - verssorral, ezál­tal a magyar nemesség kedvelt ideája, a hun—magyar rokon­ság/azonosság gondolatköre is bekerült a versbe. 28 Az Árva megyei birtokán élő Zmeskal Jób Thurzó György Árva megyei főispánnak, a későbbi nádornak, a magyaror­szági evangélikus egyház legnagyobb pártfogójának volt a fa­miliárisa. Nevét a Thurzó-udvarban az egyik nagyszabású Thurzó-esküvő szervezői és vendégei közt említik. 29 Epitá­fiumának szöveges része azt mutatja, hogy magasabb művelt­séggel rendelkezett, metszetelőkép-választása pedig azt, hogy nagyon tudatosan élt evangélikus hite és az ahhoz kapcso­lódó képi ábrázolás összekapcsolásának lehetőségével. 30 Hogy ennek a két tényezőnek a művészetek által lehetséges össze­kapcsolás milyen fontos volt Thurzó György környezetében, azt az egy évtizeddel később a főúr árvái várának kápolnájába rendelt oltár, az ún. necpáli oltár (1611) mutatja legjobban. Thurzó Györgynek — 1609 után Magyarország nádorának — két jelentős, építészeti kialakításában is reprezentatív birtok­központja volt, Biccse és Árva vára. 31 A 17. század elején mindkét helyen jelentős átalakításokat végzett a korábban épült várakon, s Biccsén egy új épület, a Nászpalota, Árva vá­rában pedig a korábbi épületekből kialakított várkápolna őrzi legjellegzetesebben emlékezetét. Az árvái várkápolna két szin­tet átfogó, nagy belmagasságú épület. Reneszánsz ornamen­tikájú bejárati ajtaja, stukkókból formált gótikus hálóbol­tozata, gótikus mérműves ablakai éppúgy a 17. század elején készültek, mint a falpillérek előtt szabadon álló, két karcsú re­neszánsz oszlop is (12. kép). Az egy évszázaddal a Bakócz­kápolna után épült, reprezentatív, máig eredeti állapotában megmaradt, egyházi funkciójú épület Thurzó György egész alakos síremlékével, a Thurzók ravatalképeivel és mortuáriu­maival együtt a legegységesebben ránk maradt szakrális késő reneszánsz belső tér Magyarországon. 32 Ebbe készült, s más­fél évszázadon át itt is állt a mintegy tíz méter magasságú, a kápolna boltozatáig érő főoltár, amelyet a vár későbbi ka­tolikus urai a 18. század közepén barokk oltárra cseréltek. Ekkor került a régi oltár az evangélikus Justh család kegyura­sága alá tartozóTuróc megyei Necpál templomába (13. kép). Maga az oltár egy nagy középkép (380 x 260 cm) köré rendeződik. A predellával és oromképpel ellátott, oszlopos ar­chitektúrába foglalt oltárépítményben nyolc különböző nagyságú festmény kapcsolódik hozzá. Az egybekomponált képegyüttes középképe fölött ott áll a széles, majuszkulás fel­irat, SPECVLVMIVSTIFICATIONIS, amely az egész oltár programjaként hirdeti, hogy az oltár a megrendelő és a hívek számára „A megigazulás tüköré" kíván lenni. A reformáció Luther Márton által képviselt irányzatának e kardinális hitté­telét, pontosabban annak képi együttessé formálását a kö­zépső nagy képre bízták (15. kép). Sűrűn egymás mellett 12. Árva (Oravsky hrad), a várkápolna mennyezete, 1610-es évek ábrázolt, egymással nem feltétlenül képi kapcsolatban álló bibliai jelképekre és a hozzájuk tartozó szöveges bibliai pasz­szusokra, ezek együtt alig áttekinthető szövevényére. Ehhez járul még kétoldalt, rögzített szárnyakon két-két ó- és újtes­tamentumi képi párhuzam, Jónás a cethallal és Dániel küz­delme az oroszlánnal az egyik, s a Bűnbeesés és a Megváltás (Golgota) jelenete a másik oldalon. A gondolati sort képi ele­mekkel a predellán az Utolsó vacsora s annak két ótesta­mentumi párhuzama - A manna csoda Mózessel és a Víz­fakasztás -, fent az oromzaton pedig az Utolsó ítélet jelenete zárja, a megrendelő Thurzó György és felesége, Czobor Er­zsébet címerétől közrefogva. Az oltáregyüttes és annak értelmezése közel egy évszáza­don át megoldhatatlan rejtély volt a 17. századi magyaror­szági művészettel foglalkozók számára. Visegrádi János az Archaeologiai Értesítőben már 1911-ben részletesen leírta az oltárt, annak már akkor is nehezen olvasható felirataival együtt. 33 Csak négy évtized múlva irányult rá újra a figye­lem, amikor 1953-ban a 17. századi magyarországi festészet­ről szóló kötetében Garas Klára több mint egy oldalt szentelt az oltárnak. Akkor illesztette be a hazai művészet történe­tébe, rámutatva a hangsúlyos teológiai összefüggésekre, a fes­tőnek a 16. századi németalföldi manieristákhoz kötődő stílusára, s feltételezve, hogy a középkép kompozíciója talán egy metszetelőkép alapján készült. 34 Maga a Thurzó-oltár csak újabb négy évtized múltán lett ismét - de most már rész­letes - elemzés tárgya. Jozef Medvecky másfél évtizedes ku­tatásai során több lépcsőben jutott egyre közelebb az oltár keletkezésének történetéhez, értelmezésének kibontásához, festőjének azonosításához. 1994-ben az általános protestáns ikonográfia felől kísérelte meg a Thurzó-oltár képi és teoló­giai értelmezését, rokonjelenségeket keresve a protestáns kép­értelmezések és a necpáli oltár részletei között. Felvázolta a Thurzó György körül tevékenykedő protestáns lelkészek és

Next

/
Oldalképek
Tartalom