Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Reneszánsz, magyar reneszánsz, magyarországi reneszánsz. Részletek egy stíluskorszak kutatásának történetéből

Ingrid Ciulisová

300 vagy — a síremlékfaragással összefüggésben —Viera Luxová

301 vagy újabban Zuzana Ludiková

3

"

2 cikkeire, és nem utolsó sorban Ivan Rusina szobrászati kötetére.

303 Megjelent Pozsony városának kora újkori topográfiája is.

304 Ami a Dunántúlt illeti — hogy térben nagyot ugorjunk —, Koppány Tibor már 1984-ben alapvető tanulmányt közölt a régió közepének kora reneszánsz építészeti emlékeiről, majd ezt követően több fontos cikket írt a késő reneszánsz és kora barokk kastély- és várépítészetről.

305 A középkori várakról szóló monográfiája 1999-ben,

306 kisebb írásainak egy része 2006-ban összegyűjtve, önálló kötetben is megjelent.

307 Legújabban Koltai András foglalkozott a Batthyányak építészeti mecenatúrájával (is).

308 A Dunántúlhoz — majd e régió török kori maradékához — közvetlenül kapcsolódó Szlavónia, illetve a kontinentális Horvátország művészetének reneszánsz korszaka előttünk általában sajnos kevéssé ismeretes. Nemrégibenjelent meg a horvát művészettörténeti kézikönyv reneszánsz kötete, amely számtalan kapcsolódási pontot talált a magyarországi művészettel;

309 Diana Vukicevic—Samarzija, Lelja Dobronic vagy Milan Pele kutatásai fontos újdonságokat - és a miénkétől sokban eltérő, ám hasonlóképp regionális szemléletet — közvetítenek számunkra.

310 Ilyen gyorslistát befejezni nem, csak abbahagyni lehet. A kutatások láthatólag elevenek, és nem véletlen, hogy a mostanában megjelent művészettörténeti és építészettörténeti összefoglaló munkák reneszánsz fejezetei elődeikhez képest mennyi újat tartalmaznak.

311 Kellett volna még beszélni például a szobrászatról (különösen a sírkőkutatás lódult meg mostanában), vagy a könyvművészetről és -kultúráról (sok a hozadéka ennek is), vagy az iparművészet primáriusi szerepéről a késő reneszánsz korában (amelyről viszont nem esik sok szó).

312 Ezek mégoly vázlatos elősorolására sem maradt azonban most idő. Az kétségtelen, hogy Galavics Gézának a késő reneszánszra vonatkozójó húsz—huszonöt évvel ezelőtti kutatásai, tudományszervezései kezdeményezései messze hatónak bizonyultak.

313 Ha e záró szakasz felvezetéséül a humanizmus kutatásának termékenyítő erejéről írtam, befejezésképp hadd utaljak az újabb történeti kutatások inspiratív hatására. Pálffy Gézának a művészettörténészeket (is) nem egyszer gondolkodásuk megváltoztatására kényszerítő, provokáló írásai,

314 illetve Molnár Antal elsüllyedt világot feltáró egyháztörténeti monográfiái

313 szemléletükkel, új adataikkal egészen biztosan befolyásolni fogják a késő reneszánsz művészet hazai történetírását. Egyszer talán eljutunk oda is, hogy a Kelet- vagy Közép-Európa reneszánsz és barokk művészetének nagy történeti összefoglalóiból nem marad ki (a Mátyás- és a Jagelló-kort leszámítva) teljes egészében ennek a régiónak a művészete — mint történt eddig már nem egyszer.

316 A művek kvalitása okán — lássuk be — könnyű bejutásra nincs lehetőségünk,

317 reményt csak mondanivalónk kvalitása nyújthat. Ebben azonban a réges-régi, rossz akusztikájú, nacionalista patronoknak biztosan nincs helyük. Ez a rövid kutatástörténeti tallózás nemcsak vázlatos és — természetéből adódóan - befejezetlen, hanem személyes is. Személyes, amint az a kiállítás is, az anyag válogatása és a katalógus sorba rendezése is. Az elmondottakból következik, hogy szerzője véletlenül sem törekedhetett általánosításra, a hiányzó korszak-monográfia pótlására. Reménye szerint azonban valamit hozzátett — új adataival, műtárgycsoportjaival, a megoldatlan problémák felmutatásával vagy legalább provokatív hangsúlyváltásaival — a magyarországi késő reneszánsz művészet és kultúra bizonytalan körvonalú, ma inkább a társtudományok művelői

318 (és csak kevésbé a céhbeli művészettörténészek) érdeklődését felkeltő képéhez. Jegyzetek 1 BONFINI IV, I, 4.8.280-286. Bonfinit KULCSÁR PÉTER fordításában idéztem: BONFINI1995, 901. 2 KÓSA LÁSZLÓ: A magyar néprajz tudománytörténete. Budapest 2001. A nyolckötetes néprajzi kézikönyv első, tudománytörténeti kötete még nem jelent meg. 3 A történettudományban rövid összefoglaló: GUNST PÉTER: A magyar történetírás története. (Történelmi Kézikönyvtár) Debrecen 2000

2

. A 16— 17. századra alapvető: BARTONIEK EMMA : Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Sajtó alá rendezte RlTOÓKNÉ SzALAY ÁGNES. Budapest 1975; a 18. századra: KosÁRY DOMONKOS: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Budapest 1980, 571. skk.; a későbbi időszakokra például: R. VÁRKONYI ÁGNES: Thaly Kálmán történetírása. Budapest 1961 ; GUNST PÉTER: Acsády Ignác történetírása. Budapest 1961; R. VÁRKONYI ÁGNES : A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. I—II. Budapest 1973; SzŰCSjENŐ: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge (Hozzászólás egy vitához), és UŐ: A magyar szellemtörténet nemzetkoncepciójának ideológiájához. In: UŐ: Nemzet és történelem. Tanulmányok. Budapest 1974

2

, 11-188, 281-326; LACKÓ MIKLÓS: Szekfú'-problémák. In: Uő: Korszellem és tudomány, 1910-1945. Budapest 1988, 12-111; RuGÁSI GYULA: Szellemtörténet és történetfilozófia. In: A tudománytól a tömegkultúráig. Művelődéstörténeti tanulmányok, 1890-1945. Szerk. LACKÓ MIKLÓS. Budapest 1994, 7-36. Az 1945 és 1980 közötti időszakra SZAKÁLY FERENC, PÉTER KATALIN, MISKOLCZY AMBRUS, SZÁSZ ZOLTÁN, ROMSICS IGNÁC írásai a Századok 114 (1980) évfolyamában, 331-465; kritikatörténeti összefoglalás: TARNAI ANDOR: „A magyar nyelvet írni kezdik." Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. (Irodalomtudomány és kritika) Budapest 1984; DÁVIDHÁZI PÉTER: Egy nemzeti tudomány születése: Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet, (Irodalomtudomány és kritika) Budapest 2004. 4 PACH ZSIGMOND PÁL: A Mátyás-kérdés történetéből. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. RÁZSÓ GYULA - V. MOLNÁR LÁSZLÓ. Budapest 1990, 5-28. 5 HEKLER ANTAL: A Magyar Tudományos Akadémia és a művészettörténet. (Bemutatta a M. Tudományos Akadémia 1927. évi dec. 19-én tartott öszszcs ülésében.) Budapest 1928. 6 ZÁDOR 1952, 9-40. 7 Die ungarische Kunstgeschichte und die Wiener Schule. 1846—1930. Szerk. MAROSI, ERNŐ. Collegium Hungaricum, Wien 1983. 8 MAROSI 1999. 9 Enigma 2006. Egyetlen, önálló kötetben is megjelent. 10 Voces paginarum 2008. 11 Ld. Reneszánsz év 2008. Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz. Szerk. MlKÓ ÁRPÁD. (Az MNG kiadványai, 2008/2.) Budapest 2008. 12 LAMBECIUS, PETRUS: Commentariorum de Augustissima Bibliotheca Caesarea Vindobonensi. Vindobonae 1669, II, 995-996. lapok között. A metszeten balra lent szignatúra: „Vltzmayr fecit". Mattheus Lorentz Ultzmayr munkája. 13 Vö. MIKÓ 1991, 66-77. 14 CSEREI MIHÁLY: Erdély históriája [1661-1711]. Sajtó alá rendezte, a be-