Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - MAROSI ERNŐ: AZ Alpokon innen és túl. A reneszánsz látszólagos válaszútjai Magyarországon 1500 körül és után
6. Bártfa,Városháza (helyreállítás előtt), 1505-1508 (Archív fotó, Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) manista ideológia mögötte nincs. [...] Innen nézve a dolgot, a Jagello-kori sírkövek cifra antikizálásának saját korában semmi értelme nem volt." 13 Vajon több — és mélyebb — volte az értelmük a Mátyás-kori udvari reneszánsz műgyakorlat közép-európai elsőbbségét igazolni hivatott motivikus kölcsönzéseknek a II. Ulászló-kori Prágában, 14 a morvaországi s a boroszlói környezetben, vagy a krakkói Wawel várában és székesegyháza mellett? 1 '' Csak az esetek csekélyebb hányadában mutatkozik a humanista világnézet vagy legalább a szellemi elit tradíciótudatának vagy szolidaritásának motívuma. Bialostockinak az itáliai quattrocento-művészet Magyarországról kiinduló meggyökeresedéséről szóló tézisét ennek a felismerésnek a szellemében DaCosta Kaufmann módosította — s egyben meg is fosztotta heroikus színezetétől — egy új fogalomnak, a „demonstratív konzum" terminusával jelzett, s ekként a kultúrjavaknak a modern fogyasztói társadalomra utaló, felszínes elsajátítását emlékezetbe idéző kategóriának a bevezetésével. 16 A név szerint ismert mesterek közül Ioannes Fiorentinusnak az esztergomi Bakócz-kápolna mesterkörével való összefüggése is némi joggal feltételezhető, ami azonban - akár szignált — gyengébb műveivel kapcsolatban nem merülne fel. A Sáros megyében ugyancsak szignatúrája és stílusa alapján azonosítható Vincentius de Ragusa művei kvalitásukkal nem visznek hasonló kísértésbe, de úgy látszik, a dalmáciai eredetjelzés abban a környezetben még eléggé hatásos volt. A kérdéskör egyik kulcsemléke a bártfai városháza, amellyel kapcsolatban írott források is szólnak az olaszos formák iránti igényről: Alexander mesternek 1504-ben pro fenestris ytalicalibus adtak megbízást. Azzal a hajlandósággal szemben, hogy a késő gótikus formákkal együtt feltűnő reneszánsz elemeket a magyarországi udvari centrumból származtassuk, valószínűbb a helyi kőfaragómesterség közvetítő szerepe, ha az eperjesi Johannes Brengyssen (alias Jan z Presova) ilyen irányú igénybevétele merész feltevésnek tűnik is. 1/ A humanista háttér kérdéséhez fontos adalék Mikó Árpádnak az a megfigyelése, amely a városház feliratainak a kormányzás bölcsességére, az igazságosságra vonatkozó aranymondás, szentencia jellegét hangsúlyozza — egy, a reneszánsz epigráfiát általánosan jellemző szokásnak megfelelően. 18 Ami a reneszánsz szempontjából „válaszúinak" tűnik, Bártfáról s általában a városi környezetből nézve, a hagyományos, „késő középkori" köznyelv és az elit kultúra közeledéseként jelenik meg. A hagyományos, stílustörténeti szempontú művészettörténet-írásban régiről és újról, s az előbbinek a másik által való „meghaladásáról" van szó. Épp a „meghaladás" feltevése azonban nem helytálló, ahogyan ezt a reneszánsz építészetnek Burckhardt térstílus-fogalma értelmében nem teljes kifejlődése mutatja. Ezen a ponton válik szükségessé, hogy - ahogyan megtette Mikó Árpád is, mintegy az epigráfiai stílusra és az „olasz" ablakokra redukálva aló. század eleji reneszánsz divat megkülönböztető jegyeit 19 — mi is érintsük az „északi reneszánsz", „német reneszánsz" problémakörét. 20 Alapja a burckhardti térstílus-kategória 21 alkalmazása az itáliai fejlődéssel párhuzamos, Alpokon túli jelenségekre. A kiindulópontot August Schmarsow módszertana jelentette, s a késő gótika mint az északi reneszánsz külön útja Németországra nézve az ő iskolájában jelent meg. Korábban ugyanezt a különút-tézist a franko-flamand művészeti milieu-ben Louis Courajod dolgozta ki, s az ő nyomán vezette be Hippolyte Fierens-Gevaert a flamand festészetben a renaissance septentrionale fogalmát (1905). Schmarsow s a „deutsche Sondergotik" elgondolása számára az alapot annak a Burckhardtnak a felfogása jelentette, aki a gótikus építészetet a térstílus fogalmával elvileg ellentétes, organikus stílusképződményként tekintette. A késő gótika a fiatal Burckhardt számára gyűlöletes hanyatlási, ,,rokokó"jelenség volt, s mindvégig az is maradt. A Schmarsow-iskola feladatát nemcsak a késő gótika pozitív értékelésének bevezetésében láthatta, hanem annak bizonyításában is, hogy nem azonos a tulajdonképpeni gótikával, hanem lényegében, stílustörténeti értelemben az itáliai reneszánsz térfelfogásával párhuzamos jelenség. 22 E tézisek hamar közkeletűvé váltak: Erich Haenel már 1899-es, 23 Kurt Gerstenberg 1913-as publikációi nyomán. 24 Hasonló jelentőségű volt Hermann Voss kezdeményezése a késő gótikus festészet átértékelésére a térábrázolás s a festőiség jegyében. 2 '' Ugyanitt a hangulati tartalom szerepe arra emlékeztet, ahogyan ezt Riegl — mind a modern festészetszemléletben, mind a műemlékek régiség-értékének bázisaként - művészetszemléletének középpontjába emelte. 26 Az antikvitás újjászületésétől eltekintve definiált, tehát az itáliai úttól függetlennek tekintett reneszánsz teóriája az általános művészettörténeti kategóriákkal operáló 20. század eleji művészettörténet-írás jellegzetes terméke, s mint ilyen, pusztán historiográfiai jelenség lenne, ha mind tudományos, mind triviális elterjedtsége nem tenné sokszor áttekinthetetlenül bonyolulttá az újkor kezdetének (alapvetően evolucionisztikus szemléletű) művészettörténeti összképét és terminológiáját. 27 Széles körű elterjedtségével nagyban hozzájárult ennek
