Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)
Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Reneszánsz, magyar reneszánsz, magyarországi reneszánsz. Részletek egy stíluskorszak kutatásának történetéből
15. Pártázat a fricsi kastély főhomlokzatán, 1630 (Myskovszky Viktor rajza, 1889-1890; Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal,Tervtár) az albumnak a sorsa, amelyet 1904-ben ajánlott fel a Szépművészeti Múzeumnak megvételre. Évtizedeken át gyűjtötte az emlékeket, amint írta, s kiváltképp fontosnak tartotta, mert díszes címlapot is rajzolt neki. A MOB Éber Lászlót kérte fel az anyag átvizsgálására, így gyorsan kiderült, hogy a rajzok nagy részét maga a szerző közölte már valahol nyomtatásban; más részük a MOB irattárában is megvolt, esetleg magáról az emlékről volt jobb rajz és fotó; a fennmaradók pedig érdektelennek minősültek. A fiatalabb nemzedékhez tartozó, kiválóan képzett Éber persze nem javasolta a megvételét. Myskovszky rajzai felett ekkorra végképp eljárt az idő. Az album szerencsére végül mégis a MOB Könyvtárába került; legalábbis ott bukkant fel jó másfél évtizeddel ezelőtt. 61 Minden igaz róla, amit Éber írt, mégis mint együttes nem érdektelen mű. Sőt, ma már kifejezetten izgalmas. A 203 lapon ott az összes akkor ismert reneszánsz építészeti emlék, elsősorban a Felföldről. A kezdeteket a budai vár apránként előbukkant, Mátyás-kori töredékei képviselik, valamint a váci Báthory-címerkő, 1485-ből. Ismerte a gyurgyeváci Ernusztcímerkövet is, a korai all'antica sírköveket, sőt, a németes reneszánsz emlékeket is regisztrálta, mint például a pannonhalmi kapuzatokat, a bazini szószéket stb. Az „érdektelenek" között volt a nyársardói tabernákulum is, ugyanennek a stíluskörnek ma már sokkal fontosabbnak tartott példája. A reneszánsz stílus felső időhatára bizonytalan. Van az albumban jó néhány olyan épület, amelyet most éppen a barokk korszakba sorolunk (például a barokk stílus hazai kezdetének tekintett nagyszombati jezsuita templom), de a 19. század végén — amint éppen ez a gyűjtemény is mutatja - a felső határ valahol a 17. század végén húzódhatott. Ennyi volt az a képekben kapott örökség, amit a 20. század átvehetett az elődöktől. Ezen az sem változtat, hogy ma még nem tudjuk, hogy a rajzoló miből dolgozott: minden esetben az eredetiről (saját manuáléiról), vagy időnként fotókról is. Ha már a képeknél tartunk, a MOB rajzgyűjteményét nem hagyhatjuk említetlenül. Gerecze Péter 1905-ben megjelentette a jegyzékét, az akkori állapot elég tisztán látható. Benne volt az évtizedek alatt gyűlt anyag sokfélesége is: Myskovszky intenciózus rajzaitól Könyöki József hasonló korban készült, mégis másképpen stilizált művein keresztül Sztehlo Ottó pontos felméréseiig, Huszka József szép, vagy Gróh István megvesztegetően hű akvarell-másolataiig. Sajnos alig rendelkezünk ma még részletes feldolgozásokkal. Könyöki anyagát ismerjük teljes egészében, 62 és Huszkának azokat a másolatait, amelyek nem a MOB-hoz, hanem a Néprajzi Múzeumba kerültek. 63 Sztehlo Ottó munkásságáról most készül összefoglaló. 64 Myskovszkyról sokat, de messze nem mindent tudunk; Gróh István műemléki felvételeiről csekélyek az ismereteink. 65 Gerecze említett jegyzéke a fotókat is felsorolta, bár gyanúsan keveset. Ezek és a rajzok alapján 1900 körül már minden lényeges műemlék, sírkő, ötvösmű stb. bekerült a tudományos köztudatba, vagy ha nem is mindjárt oda, de elérhető távolságra. Egyetemes mércével Pulszky Ferenc (1814-1897), a kitűnő ízlésű, világot látott tudós nem írt rendszeres magyar művészettörténetet, de az élete vége felé összeállított Magyarország archaeologiája című munkájából kirajzolódik valamiféle kép a kezdetektől a 18.
