Mikó Árpád – Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) 2. kötet (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/4)

Tanulmányok - Kiss ERIKA: Ötvösművek a 16-17. századi Magyarországon

14.

Johannes Christophorus Schwartz (mester 1687-től, f 1705, Nagyszeben): Kehely (egykor Omláson; ROTH 1922 nyomán) laki, annál többféle, nagyobb mennyiségű és nagyobb súlyú ezüstművet birtokolt. Az asztali ezüstművek közül a pohár a késő középkor óta a legelterjedtebb vagyontárgy volt. Azért is használjuk e kifejezést, mert bizonyos, hogy sok esetben nem használati műről van szó.

81 Az egyes tulajdonosok poharai között a tárgyak súlya, nagysága és példányszáma alapján voltak jelentős különbségek. Az összeírások alapján elmondható, hogy a gazdagabb tulajdonosok birtokában gyakran volt sorozat ebből a tárgyból. 1—2, esetleg 5—6 darab pohár gyakran szerepel a kisebb birtokkal rendelkezők inventáriumaiban. Főúr, középnemes, módosabb gazda, városi polgár egyaránt gyakran birtokolt ilyen műveket. A különböző talpas-száras poharak gyakran előfordulnak polgárok tulajdonában is. A városi ezüstművek között is megtalálhatók voltak, ilyeneket tartalékoltak a gyakori ajándékozásokhoz is. A folyadékok tárolására, öntésére szolgáló ezüstkannák, palackok azonban ritkák a polgári háztartásokban. Ezüst kézmosókészlet, tányérok, tálak, csészék, fűszerek számára szol1 D.Thomas Klosch (mester 1649-től, fi 708, Brassó): Örökmécs, 1689-1690 (Bucureíjti, Muzeul Nációnál de Artä al Románia; NlCOLESCU 1968 nyomán) gáló ezüstművek pedig csak a főurak használatában voltak. Az egyes tárgytípusok formai előzményei legtöbbször a délnémet ötvösségben tűntek fel, onnan kerültek hozzánk, de szinte minden forma esetében kialakultak a jellegzetes, helyi variációk.

82 A formák, dekorációk átvételének, elterjedésének iránya természetesen nem volt tekintettel a politikai-hadi határokra. Több esetben is megfigyelhető, hogy az egymással szoros kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokkal rendelkező, de más-más országrészhez tartozó területeken bukkannak fel rokon megoldások.

83 Ennek egyik magyarázata, hogy a Hódoltságból tömegesen érkeztek a nyugodtabb vidékekre menekülő mesterek, akik Kassa, Nagybánya, Nagyvárad, Kolozsvár, Debrecen céheiben működtek tovább.

84 A sokféle pohár közül jellegzetes hazai forma, a ma talpas pohárnak nevezett típus. A török által megszállt területek mezővárosi ötvösségét vizsgálva Bobrovszky Ida meggyőzően azonosította a ma talpas pohárnak nevezett formát a 17. századi forrásokban szereplő udvari pohár kifejezéssel.

83 A jeggyel is jelzett művek a Hódoltságból, Felső-Magyarországból,