Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VI. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 3. A REFORMÁTUSOK - A debreceni oszlopdíszes úrasztali kannák

receni János munkája, (vö.: BOBROVSZKY 1980,146., 69. kép; 143., 70. kép; 148., 72. kép.) A négykaréjos motívum elsősorban a debreceni ötvösök művein fedezhető fel. Minden esetben részben aranyozott felületen jelenik meg; vagy a levél, vagy az általában poncolt háttér aranyozott. A minta eredete ismeretlen, talán textilmustra szolgáltatta az előképeket. A Nemzeti Múzeum poharához nagyon hasonló a tedeji református gyülekezet pohara 1631-ből, Debreceni János munkája {BOBROVSZKY 1980, 148., 68. kép; jegy: P. SZALAY 2001,187). KE BOBROVSZKY 1980,140., 73. kép; P. SZALAY 2001,59,178,284. sz. VI-18 Keresztelőkancsó Miskolci Bálint, Debrecen, 1622 (KŐSZEGHY 1936, 547. sz.) Ezüst, részben aranyozott, vert, poncolt, öntött, vésett; m.: 30,7cm, talpátm.: 10,7cm. Az edény válla alatt két sorban vésett felirat: „EGREGII : LAURENTII : NAGI : DE VÁMOS : RELICTA : BARBARA TOT : ET : EGREGII JOANIS : NAGI : DE GESZTILI : RELICTA : ANNA : | KIRAL EARQ : HAEREDES VSIBVS : SACRIS : IN : ECCLA : SZIKSZOVIENS ME CONSECRARVNT PAST ECCLAE : CASP GELEI ; ANNO 1635", valamint a kiöntő alatt babérkoszorúban „AURO | ORNAVIT | JOAN: 16-39 | MUSZKA: | ET CON. MAR | KAPPAN". A kanna formai előzményei a németalföldi emlékanyagban lelhetők fel. Budapest, Magyar Memzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 60. 80. C. TNA NÉMETH A. - NÉMETH G, 1993, 154-155 (korábbi irodalommal) VI-19 Félegyházi Tamás református hitvallás-magyarázati tankönyve Az keresztieni igaz hitnek részeiről való tanitas kérdésekkel es feleletekkel, ellenuetesekkel és azoknak megfeitésiuel, az hiueknek eppületekre írattatott Feleghazi Thamas debreczeni predicator által Debrecen, Hofrhalter Rudolf, 1579 Papír; pp. [8|, 276, [4]; 4°; aranyozott gerincű barna félbőr kötés, amely az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert Dávidházy Kálmán debreceni könyvkötészetében készült, valószínűleg a millennium tájékán. Debrecen,Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár A reformáció évszázadának egyetlen magyar nyelvű református hitvallás-magyarázati tankönyve az Új testamentumfordító Félegyházi Tamás debreceni tanár és esperes tollából született meg 1579-ben. A kiállításon bemutatott példány a harmadik és egyben a legbővebb, még a szerző által sajtó alá rendezett kiadás. Címlapjára a város címerének központi alakját nyomtatta fametszettel Hoffhalter Rudolf debreceni nyomdász 1583-ban: a zászlós bárányt. Körülötte több, egykori tulajdonosai kezétől származó bejegyzés olvasható. A kérdésekből és feleletekből felépülő mű két részből állt össze. Első részében Félegyházi több mint félezer oldaVI-18 Ion keresztül tárgyalja az akkoriban formálódó református hit főképpen a Bibliára alapozott legfontosabb tantételeit. Nyilatkozik többek között a Szentháromságról, a teremtésről, a jócselekedetekről, a bűnről, az úrvacsoráról, de legfőképpen Krisztus személyéről és természetéről. Külön oldalakat szentelt a tízparancsolatban foglaltak magyarázatának. Félegyházi az első részhez kapcsolta függelékként kis kátéját, amelyben a korábbiakban alaposan kifejtett hittételeket alig 30 levélen „a gyermekeknek és az együgyűeknek tanításokra" alkalmazta. A vasárnapi istentiszteleteken évszázadokon keresztül elhangzott az ehhez hasonló káték magyarázata is. OR RMK I, 152; RMNy 430.