Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - IV. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 1.A KATOLIKUSOK

IV-10 csatlakozik, a sarkokon pedig három-három gyöngy. A hom­lokpánt közepén sötétkék kő, karéjos-niellós reneszánsz fog­lalatban: ez 1550-ben kerülhetett ide, akárcsak a fölötte lévő, gyöngyhímzéses hattyú képe, a Bornemissza-címer hattyúja. A szalagokat sarnírok erősítik a hátsó szarvhoz, aljukon keskeny lemez, közepén zománcozott medalionban a Bor­nemissza-címer, kétfelől pedig a ,,P B" betűk (Paulus Bornemissza) és az 1550-es évszám. A mitra pontosan azonosítható azzal a — püspök részletes végrendeletében szereplő — mitrával, amelyet Bornemissza a veszprémi egyház — Devecseri Choron András fiánál, János­nál — elzálogosított kincseiből váltott vissza. 1550-ben meg­újíttatta Bécsben, majd haláláig magánál tartotta, használatra; testamentumában visszaadni rendelte Veszprémnek. A püs­pöknek volt még egy másik gyöngyös mitrája is, arról nem tudjuk, hova lett. MÁ Nagy Lajos 1982, 101-102, 7. sz. (KOVÁCS ÉVA); Pannónia regia 1994, 536-538, X-54. kat. sz. (MIKÓ ÁRPÁD); MIKÓ 1996,205-209; H. KOLBA ­PINTÉRNÉ 2000,59. IV-11 Táblás terítő töredéke Kassáról Felső-Magyarország, 1665 Vászon, hímzés; 56 X 55 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 50.205.1. Fehér vászon, borvörös, vörös, zöld kék, nyers színű selyem­és aranyozott ezüstfonalas hímzéssel. A hímzés közepén Szent János evangéHsta szimbóluma, a kiterjesztett szárnyú sas, karmai között mondatszalagon felirat: „1665: DIAUGUSIS BARKOCZI MARIA". A fekratból fel­tételezhető, hogy az értékes, átalakított terítőtöredéket Barkóczi Mária — Haller István küküllői főispán felesége — Nagyboldog­asszony ünnepe alkalmából ajándékozta a kassai székesegyház­nak. Eredeti felirata ,,S IOHANNES" (SzentJános) lehetett, amit a terítő átalakításakor cserélhettek ki. A vékony, egyenes vonalú keretben ábrázolt kiterjesztett szárnyú sast a keretből kinövő apró virágok hangsúlyozzák. A később hozzávarrott külső keret színé­ben és stílusában is eltér a belső ábrázolástól. A felső és alsó részen nagyobb, a két oldalon kisebb gránátalmák és tulipánok váltják egymást, a belső résztől elnagyoltabb, szabálytalanabb elrendezés­ben. A szinibolikus evangéHstaábrázolás gyakori motívuma a re­neszánsz hímzés- és recemintakönyveknek. ETL Reneszánsz és manierizmus 1988, 403. kat. sz. (LÁSZLÓ EMÓKE); LÁSZLÓ 2001, 40, 4. sz. (korábbi irodalommal) IV-12 Miseruha hátlapja török bársony padlótakaróból szabva Szövete: oszmán-török, szabása magyar, 16. század vége Fémfonallal mintázott selyembársony (csatma);97 x 66 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 8397. IV-11

Next

/
Oldalképek
Tartalom