Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - A Jagelló-kor

VII-9 VII-9 Konzol töredéke a siklósi várból 1520 körül Márga; 33 x 29 x 17,5 cm Másodlagos befalazásból a keled palotaszárny 1773—1785 között épült barokk lépcsőházának földszint fölötti folyosóboltozatából. Juan Cabello és Bartos György 2004. évi falkutatása során került elő. Siklós, vár Hasáb alakú kőfaragványnak egykor a falból konzolként kiálló — három oldalán díszített, negyediken illesztősíkkal kialakított -, letört vége. Eredeti elhelyezését meghatározza a felső részén kifaragott 3 cm vastag fejlemez, amelyet kimaszerű konzoltest támaszt alá, alul kifelé, felül pedig befelé tekeredő volutából képezve. A konzol homlokoldalát és alsó felületét a fejlemez alatti, lefele nyíló kagylóból kinövő akanthuszlevél borítja el. Ennek hosszan lecsüngő levélujjait szimmetrikusan rendezték el, erősen stilizált faragásmódjuk ellenére, erezetükkel, szélük csipkézésével, a középső ujj viszszahajlásával eleven hatást keltenek. Az alsó volutát vízszintesen kifelé növekvő más fajta levelek alkotják, a konzol középtengelyében zsinórral összehúzva, viszont a felső volutát - amely csak oldalnézetből látszik — a csigavonal irányának megfelelően örvénylő akanthuszlevél-szélek díszítik. Oldalnézetben a faragvány azt az illúziót kelti, mintha a konzolt a két végén feltekeredő akanthuszdíszes lemez alkotná. A két voluta közötti szakaszon ennek a lemeznek a sima élét megkettőzték, s a konzololdalak így keretezett mezőiben szárnyas kerubfejet helyeztek el, amelynek sajnos csak az egyik szárnya maradt meg, az általa tartott tárgy zsinórjának lebegő végével. A konzol eredeti elhelyezéséről árulkodik, hogy nem teljesen szimmetrikus: bal oldalának finom kidolgozásával szemben a jobboldalon ugyanaz a díszítés csak nagyoltan készült el. Fejlemezének alsó élszedése is baloldalt szabályosan befordul, jobbról pedig biztosan nem, hanem egy kis csapolással valamilyen további szerkezethez csatlakozott. Ebből következhetne, hogy a konzol egy építménynek szembe nézetben a bal szélén helyezkedett el, s jobb oldalát maga a kereteit mű takarta volna, de lehet az is, hogy egy helyiség jobb sarkában elhelyezett szerkezet jobb szélére szánták, s így jobb oldala szinte a falsíkhoz támaszkodott, bal oldala viszont remekül érvényesülhetett. A lelőhely és a siklósi reneszánsz kőfaragványok ismeretében ez az utóbbi lehetőség tűnik valószínűbbnek. A művészettörténeti kutatás az utóbbi években új eredményeket ért el a siklósi vár birtoklás- és építéstörténete tekintetében, különösen a késő gótika és a reneszánsz időszakára nézve (PAPP 2001, 310-315; PAPP 2005, 76-80, 201—208). Címeres és feliratos faragványok mellett most már írott források is bizonyítják a Perényi család építtetői szerepét, nemcsak a vár reneszánsz rezidenciává való kiépítésében, hanem ennek részeként a kápolna késő gótikus szentélyének létrehozásában is.Az építkezések zömmel Perényi Imre nádor 1507—1519 közötti birtoklása idején folytak budai olasz mesterek irányításával, de több részletet fia, Péter 1543-ig tartó időszakához köthetünk. Ilyen a kápolna hajójának északi falában, a szomszédos palotaszárny első emeletéről nyíló oratóriumfülke is, amelyet a szakirodalom - a pilaszterek Krisztus kínszenvedésének eszközeit trófeaként, füzérben ábrázoló díszítése miatt — a Perényi Péter által Bátáról erőszakkal Siklósra átszállított Szent Vér-ereklye itteni elhelyezésével hoz kapcsolatba, s az 1519—1521 közötti évekre datál. A konzol töredéke ennek az egykori oratóriumnak a terében - igaz, barokk boltozatfeltöltésből - került elő, s részletei a siklósi reneszánsz kőfaragványok közül éppen a — felső részén erősen megcsonkított — nyíláskereteléssel mutatnak hasonlóságot, és távolabbi rokonságuk is közös. A konzol oldallapjának részletei közül a kerubfej és az S vonalban lengedező szalagvég az oratórium felső pilaszterein is látható és a díszített mező sima szalaggal való keretelése is azonos (FEUERNÉ 1911, 89-91. kép). A mélyített tükrű, díszített felület tagolatlan szalagkeretelése előfordul Esztergomtól és Nyéktől Bácsig, Pécsig és Nyírbátorig (FEUERNÉ 1911, 17, 49, 96-98. kép; Pannónia Regia 1993,VU-22. kat. sz.). A faragvány helyének és korának pontosabb meghatározását a várható további falkutatásoktól remélhetjük, addig feltételezzük az oratóriummal való összetartozását, akár a nyílás kápolna felőli szemöldökpárkányának, akár a helyiségben álló épített berendezésnek (oltár, stallum) részeként. Legvalószínűbb helyének mégis az oratórium — udvari homlokzati loggia felőli — bejárati ajtaját véljük, ennek jelentőségét jelezhették konzolos szemöldökpárkánnyal aWawel zárterkélyéhez hasonlóan, s az ajtó elhelyezése — a loggiáról a kápolna karzatára nyíló párjával együtt — a krakkói Mária-templom külső erkélyének ajtópárját idézte (KOZAKIEWICZ 1918, 6. és 44. kép), míg a barokk átépítéskor ablakká nem alakították, párját pedig a loggia lebontása után befalazták. BGy BARTOS - CABELLO 2007, 81-114, 22. kép; BARTOS - CABELLO 2007/2, 8-18.