Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - Humanista kör Pozsonyban a 16. század második felében
11-16 Georg Purkircher (1530-1578) a 16. század legkitűnőbb magyarországi orvos-botanikusa volt. Orvosi tanulmányait 1556tól Meliusz Juhász Péterrel (1532—1574) együtt Wittenbergben, majd 1561—1563-ban Nicasius Ellebodiusszal (1535—1577) együtt Padovában folytatta. 1566-tól gyakorló orvos Pozsonyban. Clusiusszal Zsámboky révén ismerkedett meg Párizsban. Gyakran kirándultak, és gyűjtöttek együtt növényeket a Felföldön. Háza körül ő is botanikus kertet létesített, növényhonosító kísérleteire hatott Clusius, amint ő is sokat segített annak a gyakorlat terén. Clusius róla nevezte el a Purkircher által meghonosított amerikai babot Phaseolus Purkircherianusnak. A kiállított könyv érdekessége, hogy Purkircher az első szennylevélre jegyzetelt: eszerint 1577. augusztus 7-én a hadvezér Forgách Simon (1527-1598) surányi kertjében járva egy számára addig ismeretlen cserjét (ez valószínűleg a tamariszkusz lehetett) látott, róla Forgáchot is kikérdezte, majd a cserjét részletezőn le is írta. BoK PAJKOSSY\É 1983,231-222; OKÁL 1988. 11-17 11-17 A keresztény ünnepek versbe szedve, Oláh Miklós könyvtárából 1547 Ambrogio Novidio Fracco: Sacrorum fastorum libri XII, cum Romanis consuetudinis per totum annum. Roma, Antonio Blaso, 1547 Papír; foil. [16], 169,[recte: 173], [1];4° (EDIT/ Î6 CNCE 19618) Budapest, Egyetemi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: Ant. 1920. Ambrogio Novidio Fracco (1480 k.—?) latinul író olasz humanista tizenkét könyvben verselte meg Ovidius Fajának mintájára az év tizenkét hónapjának ünnepeit. Innen nevében a Novidius, azaz Novus Ovidius. A szerző portréjával, valamint minden hónap elején fametszettel díszített nyomtatvány még Itáliában elegáns kötést kapott: finoman metszett bélyegzőkkel készült a táblák mértéktartó díszítése, metszése aranyozott, poncolt.Tulajdonosa pedig Oláh Miklós (1493—1568) volt, a 16. századi magyar egyház- és művelődéstörténet meghatározó alakja. A bejegyzés erről így szól: „Reverendissimo Nicolao Olaho E[piscopo] Agriensi cancellario Regni Hungáriáé dono me dedit Reverendissimus D[ominus] Paulus Episcopus Zagrabiensis". Eszerint Oláh Miklós c könyvet a zágrábi püspöki székben őt követő Gregoriánczi Páltól kapta ajándékba. Oláh 1543-ban lett zágrábi, majd 1548-ban egri püspök, 1553-tól pedig már az esztergomi érseki címet viselte. Tehát 1548 és 1553 között
