Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - I. A JAGELLÓ-KOR: VÁLTOZATOK NÉHÁNY TÉMÁRA - Könyvfestészet - MIKÓ ÁRPÁD: Illuminait könyvek a kora újkori Magyarországon

1-14 Tolnai Máté pannonhalmi főapát (f 1535) graduáléjának töredéke 1515-1525 Pergamen, tinta, tempera, arany; fol. 1, 255 X 362 mm Pannonhalma, Főapátsági Könyvtár, Fragmentum-gyűjtemény A pannonhalmi bencés főapátság egykori graduáléjából fennmaradt töredék. A nagyméretű — eredetileg kb. 60 cm széles — szerkönyv bevezető lapjának jobb alsó sarkát megőrző fragmentumon középütt Szent Márton-ábrázolás, mellette Tolnai Máté főapát hippokamposzt ábrázoló címere látható: ezek lokalizálják és datálják az (egyébként feltáratlan provenienciájú) fragmentumot, illetve a kötetet, amelyhez tartozott. Az erősen sérült festés stílusa egyértelműen kap1-13 1-14 Nagyméretű antifonále három töredéke: egy bifolio két öszszeillő darabja és egy harmadik töredék. A 163 fóliónyi anyakódex Pozsonyban van (Archiv Mesta Bratislavy, EC Lad 6: SOPKO 1981, 51-52, 7. sz.); elöl is és hátul is csonka. Ha a Széchényi Könyvtárban őrzött — a karácsonyi ünnepkörből való — fragmentumokat is hozzászámítjuk az elejéhez, egy közel teljes de tempore kötetet kapunk. A kódexet Budai Antifonále néven is emlegeti a magyar szakirodalom, feltételezve, hogy Budáról menekítették Pozsonyba, a török hódítók megérkezése előtt. A kötetet zenei tartalma, dallamváltozatai szorosan kapcsolják Esztergomhoz; a miniatúrák stílusa pedig egyértelműen Budára vezet. A szimmetrikus felépítésű széldíszek, a nyugalmasan hajladozó, színes indák legközelebbi rokonai az 1500—1510 között Budán kiállított címereslevelek miniatúráin lelhetők fel, mint például az 1507. szeptember 22-én Budán kelt, Gersei Pethő Jánosnak — II. Ulászló gyermekei nevelőjének — szóló címeradományon (MOL Dl 86051). MÁ DOBSZAY 1979, 35-39; KÖRMENDY 1979, 11-14; SZENDREl 1981, 31, 90, F 146. sz.; Bibliotheca Hungarica I, 279, 968. sz.; Pannónia regia 1994, 427-428,1X-12. kat. sz. (MIKÓ ÁRPÁD) csolódik ahhoz a budai miniátorműhelyhez, amely adatolhatóan 1514 és 1525 között címereslevelek egész sorát illuminálta, valamint egy másik — szintén nagyméretű — kottás kódexet, az ún. Bakócz-graduálét (Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, MS I. la). Ugyancsak ennek a mesternek tulajdoníthatjuk a Zágrábban (Riznica Katedráié, RK 354) őrzött Erdődy-misszále befejezését is; az ebben a kötetben látható betűfonásról kapta szükségnevét (Bakócz-monogramista). Ha a stílus és a motívumok szorosan kapcsolódnak is ezekhez a könyvekhez, a kompozíció eltérni látszik: a függőlegesen felfelé induló díszített mezőt jobbról nem zárta le határozott, egyenes vonal, hanem az egyes építőelemek rajzolták ki, mintegy szabadszedésben, a dekoráció kontúrját. MÁ SZENDREI 1981,47, 111, F 466. sz.; Paradisum plantavit 2001, 212-214, IV. 26. kat. sz. (WEHLI TÜNDE); Habsburg Mária 2005,180, III—10. kat. sz. (MIKÓ ÁRPÁD)