Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - I. A JAGELLÓ-KOR: VÁLTOZATOK NÉHÁNY TÉMÁRA - Táblaképek és faszobrok

A kép témája a Szent Anna harmadmagával ábrázolása, olyan módon, hogy Szűz Mária különös hangsúlyt kap. Egyrészt a feje fölé koronát tartó angyal az Ég királynőjeként mutatja be, másrészt Szent József megjelenésével a háttérben a Szent Családdá bővül a téma. A Szűz közbenjárását kéri a kép bal oldalán térdelő donátor, akit védőszentje, János evangélista oltalmaz, előtte fia térdel. Feje fölött függő beszélő címere a három kalappal elárulja németes családnevét: „Hütter". A gerendán az alábbi szöveg olvasható: „MATER MEA HIC SUNT FRATRES MEI QUI VERBUM DEI AUDIUNT ET FACIUNT" (Anyám, íme a testvéreim, akik Istennek igéjét hallgatják és megtartják azt). Ez a donátor Krisztus szavaival történő ajánlása a Szűzhöz, mely Lukács evangéliumának sorait magára és fiára vonatkoztatja (Lk 11,28). Jézus ószövetségi előképe, Mózes szoborszerű ábrázolásban a bal oldali ajtó párkányán jobbjában a törvénytáblákat tartva fekszik. Hasonló ábrázolását látjuk Dürer A Szűz dicsőítése fametszetén, mely inspirálhatta a festőt. A tájban látható malom, fölötte az áldó Atyával, szintén szimbolikus jelentésű. A búza őrlésével a miseáldozat ostyájára és ez által Krisztus eljövendő kereszthalálára és az emberiség megváltására utal. Ez az aprólékos finomsággal festett táj, a malom fehéren csörgedező vizével, a levegő-perspektívával és a színes égbolton megjelenő Atya ábrázolásával az erkély kitekintésében, térbeli mélységet kölcsönöz a jelenetnek, akárcsak a Szent József mögött látható világos ablak. A kép legutóbbi restaurálásánál kiderült, hogy a fontos részeken, mint az arcokon épen megmaradt a modelláló réteg is. A festő technikája eltér az általában ismert gyakorlattól, [-9 18. századi barokk átfestéssel Tisztítás és tömítés utáni állapot (részlet, 1975-1980) amennyiben a fejeknél és a háttérnél az alapozáson szürkés grisaille-szerű aláfestést alkalmaz, e fölé kerül a fehér modellálás és a barnás árnyékolás. A színes aláfestés technikája Itáliából ered, de a 16. század elején az Alpoktól északra igen ritka, csak a 16. század második felében terjed el, különösen a Németalföldön. Dürer festményein ugyan néhány esetben megtaláljuk, miután Velencében tanulmányozta az olasz technikákat és traktátusokat. Az eperjesi tábla festőjének módszere tehát igen korszerű a színes tónusok alkalmazása tekintetében és távol áll a gótikus, erőteljes lokálszínek alkalmazásától. Mária ólomfehér fátylát kitűnően megóvta a barokk átfestés, aranyra festett, vöröses lüszter ruhája különleges csillogású, ugyanakkor Anna köpenyén a redővetés eredetileg sokkal erőteljesebb volt. A festő ismerhetett olasz festményeket, különösen a Madonna és a Gyermek típusa szól — a festésmódon kívül — firenzei, Leonardóra emlékeztető képek mellett. Az sem zárható ki, hogy a megrendelő kívánsága volt, hogy a kép olaszos, vagyis modern legyen. A szakirodalom már régen felfigyelt az erkély reneszánsz bábkorlátjainak hangsúlyos szerepeltetésére. Számos ilyet találhatunk Eperjesen, de az 1509-ben elkészült, közeli bártfai városháza külső lépcsőjének bábos korlátja is inspirálhatta a divatos építészeti elem ábrázolását, mely a képen még két helyen, a Mária mögötti korláton, amelyre Szent József támaszkodik, és fölötte az emeleti szinten is megjelenik. A fagerendákkal és oszlopokkal tagolt, osztott tér ábrázolása ugyan megtalálható már Dürer Mária élete fametszet-sorozatában is, például az Angyali üdvözlet jelenetén, de festőnk annál valósághűbb, önálló megoldásokat alkalmaz. Nemcsak a megrendelő és fia portrészerű, de Szent József alakja is igen élethű. Valószínűleg a donátornak a Thurzó— Fugger-körben is divatos fejfedője és a kép elszigeteltsége vezette tévútra a kutatást, amikor a kép „augsburgiasságáról" beszélt, ami stilárisan semmiképp sem igazolható. Ez ideig a donátor kapcsolataira vagy foglalkozására sem derült fény, de minden bizonnyal tehetős és befolyásos polgár volt, aki az eperjesi városi aktákban 1520-ban szenátorként szerepel. Az évszám a kép festési dátumaként is elfogadható, mintaképeit illetően pedig Budára kell gondolnunk, ahol Iványi kutatásai szerint az eperjesi festők gyakran megfordultak, és ahol olasz képeket is láthattak. Egy önálló, világiakat is ábrázoló festmény esetében sokkal inkább adaptálható volt a reneszánsz stílus, mint a több jelenetes, hagyományos szárnyasoltárok-