Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON

XI-119 fraknói leltárban ez áll: „Egy magas vörös aranyos Tokban egy Jáspis köbül való Ezüstben foglalt egynihány Türkissal és Drága kövekkel ki rakott aranyos födeles Pohár, a Tetejn Sok Szép Zománczokkal ékesített Hattyú áll." Az Esterházy-kincstár II. világháborús károsodása nyomán tárgyunk a tekintetben is különlegességnek számít, hogy fennmaradt eredeti bőrtokja is. SI Ötvösmíikiállítás 1884, III. terem, 15. szekrény, 11 .Ba. 162; KATONA 1980, 131-147, Almárium 45-46 /Nr. 17. XI-119 Díszserleg bányászábrázolásokkal Selmecbánya, 1650 Aranyozott ezüst; féldrágakövek, trébelt, öntött, vésett, cizellált díszítés; m.: 43,7 cm, talpátm.: 13,2 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: E 68.2.1-2. 1650 nyarán III. Ferdinánd király (uralkodása: 1637—1657) népes kíséretével végiglátogatta az alsó-magyarországi bányavárosokat. Ennek során, Selmecbányái tartózkodása idején a közeli bánya egy új tárnájának megnyitására is sor került, magának az uralkodónak a jelenlétében, amelyet Ferdinándtárnának neveztek el. A város polgárai ez alkalommal nyújtották át neki, mint alattvalói hűségük és hódolatuk „kézzel fogható" bizonyítékát, e pompás díszserleget, a koraújkori bányaművelés és bányászattörténet egyedülállóan becses tárgyi emlékét. A serleget díszítő domborított, cizellált és vésett jeleneteken a bányászat munkafolyamatának megannyi mozzanata tárul elénk. A talp tárnanyílásokkal tagolt hegylábat formáz, számos apró bányász figurával az üregek bejáratánál. A szár egy rönkfákból összeállított függőleges aknát mintáz, amelyhez négy, volutaszerű tagozat illeszkedik; ezeken bányaeszközök függnek. Az edénytest alsó részén, ovális alakú mezőkben hat domborított ábrázolás látható; ezeken a felszínre hozott érc tisztításának és megmunkálásának műveletei jelennek meg. A széles peremen ritka, különleges termésércek láthatók, befoglalva. A fedél belsejét egyedülállóan ritka vésett ábrázolás díszíti: bányász szerencsekerék - „Bergk-Männisch Glücks-Rad" felirattal —, négy bányász figurával. Az utóbbiakat kísérő, ugyancsak vésett feliratok a reménnyel kecsegtető, merész váüalkozás eredményességére, annak áldásos gyümölcseire céloznak, továbbá váratlan és kiszámíthatatlan veszélyekre, végül a bányászsors viszontagságaira és kiszolgáltatottságára emlékeztetnek: „Hoffnung nicht betreügt / Segen und Gedeyen erfreyt | Ohne diese beyde nimandt besteht | Endlich gar Zu gründ geht". A serleg fedelét megkoronázza egy, fej tőkalapáccsal munkáját végző, térdelő bányásznak — mint hivatása és sorsa öntudatos vállalójának - kerek-plasztikus ábrázolása. Eredeti, első tulajdonosának halála (1657) után a díszserleg mintegy harminc éven át a Habsburgok bécsi kincstárát gazdagította. Minden bizonnyal III. Ferdinánd utódának, I. Lipótnak (uralkodása: 1657—1705) az adományaként jutott Esterházy Pál (1635—1713) fraknói kincstárába, valószínűleg az 1690 körüli években. A műtárgy 1945-ben súlyosan megsérült. Szvetnik Joachim restaurálta 1966—68-ban. SzA CsÁNYI 1920, 193; HÉJJNÉ 1915, 490, 12. kép; Barokk és rokokó 1990, 112113, 5.33. sz.; SZILÁGYI 1994, 69; SZEMÁN 1998, 49-68; Esterházy-kincsek 2006, 174, 104. kat. sz. (CSÓKAVERONIKA) XI-120 Urasztali pohár Stephanus Brozer, 1640, Kolozsvár Kőszeghy 1936,995. sz. Arany, vert, vésett, cizellált, poncolt; fehér, kék, zöld és vörös rekeszzománc, beágyazott zománc; m.: 26 cm; talpátm.: 11 cm A cuppa belsejébe forrasztott zománcozott lemezen a Rákóczi család és Erdély egyesített címere; körirata: „GEORG(ius) • RAKOCI D(eo) • G(ratiae) • PR(inceps) • TR(ansilvaniae) 1 PAR(tium) • RE(gni) • HVN(gariae) • DO(minus) ET • sic(ulorum) • coM(es) • 1641 "A cuppa peremének kétsoros felirata: „POCVLV.M BENEDICTIONIS CVl BENEDICIMVS ' NONNE