Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON
Gyakrabban tűnik fel hozományokban, női tulajdonos javai között, és mindig egy szerepel csak belőle. Elképzelhető, hogy funkciója megegyezett a többnyire szintén nők tulajdonában megtalálható kis kannákéval. E szépséges tárgyaknak azonban már megnevezésük is problematikus. A 20. századi szakirodalom „égettboros kancsó"-nak nevezi. Párhuzamul kínálkozik az Iparművészeti Múzeum egy szép újkeresztyén, habán korsója, melyen 1671-es évszám olvasható. 4 Ennek formája rendkívül erősen emlékeztet az ezüstkorsókra. Különösen a szájperem, a kiöntő megoldása figyelemre méltó. Az ezüstedények esetében ugyanis feltűnő, hogy a kerámiaedényeknél szokásos módon, „csípték be" a kiöntő részt; a fém megmunkálásától kissé idegen megoldás egyértelműen kerámia előképre utal. A kerámia és az ezüsttárgyak is valószínűleg ugyanarra a forrásra vezethetők vissza. A Hódoltság régészeti leletei között kerültek elő a 16. század első felében és közepén népszerű redukált égetéssel előállított kerámiaedények. 3 Ezek a tárgyak maguk is balkáni fém-, réz- és ezüstedényeket utánoztak. A török által meg nem szállt végvárakból (Ónod, Szendrő) sokkal kisebb számban ismertek hasonló fekete kerámiák, és formájuk alapján valószínűbb, hogy ezeket a várak környéki magyar fazekasok készítették. A szép habán korsó és ezüstből készült társai tehát egy olyan kerámiaformára vezethetők vissza, mely a 16. század végén jelent meg Magyarország területén, s mely maga is másol, éppenséggel fémből készült balkáni mintákat.'' A korsók belsejének aranyozása ugyanazért lehetett szükséges, amiért a palackoké: a bennük tárolt esetleg savas kémhatású folyadék az ezüsttel érintkezve kellemetlen ízűvé válhatott volna. Ez nemcsak a borra érvényes, hanem a gyakran fogyasztott borvízre, keserűvízre, különféle ásványvizekre, „lemoniával" ízesített hűsítőkre is. II. Rákóczi Ferenc főkamarásához írt levelében Fogarassy István fahéjat sürget, melyet a „nádmézzel" együtt a szállítás során megbüdösödött „savanyóviz" felfőzéséhez használtak, hogy elvegyék a kellemetlen ízt. 7 Révai Kata Szidónia fél lat fahéjat küldött férjének „a viznek csinálására az mint szokott innya kegyelmed szomjúság ellen". 8 Ugyancsak az ivóvíz fertőtlenítésére szolgált annak főzése [forralása]. Az említett, kiöntőcsőrös edények esetleg ezek „beadására" is szolgálhattak. A forralt vizet cukrozták, „megnádmézelték", szegfűszeggel is ízesítették. 9 A rostélyos kiöntő ebben az esetben a kiöntött vízből szűrte ki a fűszerek darabkáit. 10 A korábbi emlékek az oszmán kerámiaedényekhez hasonló, lapított test, karcsú, hosszú nyakkal készültek. A kiöntőrész, mely lecsavarható, aranyozással is hangsúlyozott tagolást kap, ez sokkal plasztikusabb, mint a 18. századból származó emlékeken. A kiöntő nagysága később 11 kisebb lesz, mint ahogyan a talp formája is kisebb, magasabb a későbbi változatokon. A 18. századi „rostélyos korsókon" az európai barokk hatása sokkal erőteljesebb: a test gömb formához közelít, a nyak vékonyabb, a fejrész kisebb, mint a 17. századi változatokon. A Thoroczkai Kata címerével díszített kancsó párdarabja 2007-ben a londoni műkereskedelemben bukkant fel (Gallery Katz). A Salgó-gyűjteményben őrzött két, 18. század második feléből származó kancsó pedig mesterjegyet is visel. 1 KOLBA 1997, 97,98. sz, (1779,1780) 2 Teleki Mihály uzdiszentpéteri házának összeírása. B. NACY 1973, 145. 3 Pallocsay Mária anyai és apai javai, 1664. január 14. MOL P 1322 113. cs. foil. 235-248. 4 Iparművészeti Múzeum, ltsz.: 2866. 5 TOMKA 2002, 299-308, 302-307; GARÁDY 1944, 382-401. 6 A „törökös", keleti formák nem voltak ismeretlenek a délnémet ötvösségben sem. Vö. Nádasdy Ferenc sárvári tárházának inventáriuma. 1 9. századi másolat. Piarista rendtartomány Központi Levéltára, Takáts Sándor hagyatéka, V 384/17. „Egy ezüst, török formán bugyogó korsó, augsburgi munka, nyom 2 gyrát." Alm. 13. 7 THALY 1883,184. 8 Hava, 1661. május 15. TT 1889, 165. 9 Bethlen Miklós élete 1980, 514. 10 Nádasdy Ferenc bortöltőinek a főtt vízre is gondot kellett viselnie. A fölös mennyiséget a Frauzimmerek gondjaira bízták. Vö. Nádasdy Ferenc utasítása bortöltői, Kopcsányi János és Farkas Ádám, illetve Bezerédi István számára. 1655. Magyar udvari rendtartás 2001, 101. 11 KOLBA 1996, 97. sz.: Johannes Szakáll, Kolozsvár; 98. sz.: Simon Petrus Conrad, Nagyszeben XI-111 Rostélyos kancsó EIS mesterjegy, 17. utolsó harmada, Erdély Részben aranyozott ezüst, vert, cizellált, öntött, vésett; m.: 31,5 cm; talpátm.: 9,8 cm Hasán későbbi vésett címer, körirata: „Torocka Sz Györgyi Torockai Kata 1752." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Otvösgyűjtemény, ltsz.: 1946.6. KE xi-ii :
