Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - XI. ÖTVÖSMŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON

XI-107 XI-108 A 19. század végétől van használatban e különleges, nagyon tetszetős művekre a gyömbértartó kifejezés, melynek azonban semmilyen előzménye nincs az egykorú forrásokban. Magyar szerzők idegen nyelven megjelent munkáiban ennek tükörfordításaként jelenik meg az „Ingwarbecher" és a ,,

ginger canister" megnevezés. Radvânszky (1879) nem használja ezt a hangulatos elnevezést. A külföldi irodalomban „Schraubflasche, screw-top bottle, canister" a hasonló tárgyak megnevezése.

2 A gyömbértartó kifejezést valószínűleg a kora újkor nagy főúri háztartásainak feltűnően intenzív fűszerfogyasztása ihlette. Éppen a belső fedél szolgált magyarázatul, bizonyítékul az efféle megnevezéshez: a nagyon drága fűszer aromája megőrzéséhez volt szükséges a két fedél. Bár nagy mennyiségben használtak gyömbért a 17. századi magyar és erdélyi főúri udvarokban, de azt a konyhán tették az ételbe. Ezüstből viszont nem készültek ilyen konyhai eszközök. A különféle fűszereket többnyire bőr- vagy textiltasakokban, táskákban tárolták, szállították. Az, hogy esetleg az asztalnál utólag fűszerezték az ételt, logikus, de nem ismert olyan típusú eszköz említése, mely ezt lehetővé tette volna. A kisebb kanalak esetében sóhoz való eszközről beszélnek a források. KE 1 Korai példák palackokra: Károlyi Péter ingósága, 1554: „Egy lánczos öreg ezüst palaczk", 1610. 2 Ismeretlen nürnbergi mester munkája 1650-1700 közöttről. Közli: MÜLLER 1986, 62. sz., 206-207. XI-108 Fűszertartó a keresztény erények allegorikus alakjaival Sebastian Hann, Nagyszeben, 1690 körül jelzett: KŐSZEGHY 1936, 1437. sz. Aranyozott ezüst; trébelt, cizellált díszítés; m: 22,5 cm, sz.: 14 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: E 61.7. Az erdélyi Nagyszeben városában 1670 és 1714 között tevékenykedett Hann Sebestyén, kora leghíresebb és legtekintélyesebb magyarországi ötvöse, egyszersmind a legtermékenyebb is; jelenleg közel nyolcvan fennmaradt alkotásáról van tudomásunk. Műveinek többségén — elsősorban az alakos ábrázolások tekintetében és a dekoratív ornamentika alkalmazásában — jól érvényesülnek a német késő reneszánsz művészet tradíciói. Meggyőzően példázza ezt e pompás darab, amelyet főként reliefszerű díszítése tesz jelentőssé; a hengeres edénytest oldalán akegorikus nőalakok — a keresztény erények megszemélyesítői —, továbbá változatos, gazdag ornamentika látható, domborított megmunkálásban. A késő középkor óta meglehetősen nagy számban készültek, s maradtak fenn azok a hét, illetve nyolc kompozícióból álló metszetsorozatok, amelyek lapjai a keresztény erények allegorikus alakjait vonultatják fel. Az úgynevezett teológiai erényekhez — Hit, Remény, Szeretet — a „kardinális erények" fogalmát és alakjait társították - Igazság, Elővigyázatosság, Erő, Mértékletesség -, kiegészítve ezeket korábban az Alázatosság, utóbb a Szelídség (Türelem) erényével. Ez utóbbi típusú,