Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - X. PORTRÉK - GÖDÖLLE MÁTYÁS: Elias Wideman portrésorozatai

A most felbukkant festmény kiemelkedő ritkaság, ugyanis Spillenberger alig több mint két évtizedes művészpályája igen szűkre szabja annak lehetőségét, hogy újabb művei kerüljenek elő. Pár éve összeállított monográfiája (BALJÖHR 2003) a festőnek összesen mintegy öt tucat olajképéről és szerencsére lényegesen több grafikai művéről tud, de ez a munkája nem szerepel benne. Spillenberger felvidéki evangélikus művészcsaládból származott: anyai nagyapja, Kurzweil Kristóf városi festő volt Kassán, azonos nevű apja pedig 1621-ben szerzett polgárjogot a városban, ahol a források szerint nemcsak a városi tanácstól kapott festő-feladatokat, de ahonnan (több alkalommal) Bethlen Gábor fejedelem számára is dolgozott. A család két generációval korábban Vesztfáliából telepedett előbb Lőcsére, ahol apja freskó- és olajképfestőként kezdte pályáját, s ahol a város főorvosa volt nagybátyja, Spillenberger Sámuel. (Vö. X-íl) (GARAS 1953, 107.) Apja melletti kezdeti tanulmányok után az 1640-es évek közepén Spillenberger Münchenbe került, Johann Ulrich Loth műhelyébe, majd 1658-ban itáliai - velencei — tanulmányútra indult. Ezt megelőzően hazalátogatott, egyik legkorábbi ismert munkáját, Zabeler Jób evangélikus lelkész rézmetszetű arcképét ekkor Lőcsén szignálta. 1661-től újból Münchenben és környékén, illetve Augsburgban működött, oltárképeket festett szerzetesrendeknek, egyházi megbízóknak, de a bajor választófejedelem számára is dolgozott. 1667ben birodalmi nemesi címet kapott. 1666-ban Spillenberger Bécsben telepedett le, s itteni munkásságát elsősorban az Augustinerkirche, a Dominikanerkirche, az Ursulinenkirche, valamint a Stephansdom oltárképei tették ki. 1679-ben pestisben halt meg, a Passau melletti Engelhartszellben. Nemcsak számontartotta, de festőként szignatúráiban többnyire fel is tüntette magyar származását, neve mellett magát „hungarus"ként jelölve. Életműve lényegében két műfajra fűzhető fel: az oltárképek mellett elsősorban mitológiai és ótestamentumi tárgyú kabinetképeket tudunk tőle. Ilyen ez a formai frissességét, igényességét, de kis méretét tekintve is egyedülálló festmény, amelyet elsősorban grafikai munkáihoz tudunk mérni.Talán épp meghitt mérete miatt, de ugyanazt a lendületet, szellemi és rajzi könnyedséget őrzi, mint rajzvázlatai, tanulmányai .Valószínű, hogy igazából ezek a kis formátumok álltak hozzá Johann Spillenberger: Pan és Syrinx, 1663 körül, (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum) közel; hasonlóan jól épített, változatos, ötletes kompozícióval, mint amilyen a Jupiter és Asterie-kép, (méretben kivétel nélkül nagyobb) festményein csak elvétve találkozunk. Egyetlen ilyen olajképét ismerjük — ami analógiaként is biztos támpont szerzőségének igazolásában —, egy 1663 köré datált nagyalakos Pan és Syrinx-kompozíciót, amelyet a rokon téma, a figurák hasonlóképp lendületes kontrapposztja, a képtér és az alakok aránya, nemkülönben az erdei jelenet hangulati jellemzői szinte sorozati darabbá tesznek. (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, Gm 1203, 58,8 x 47,5 cm, BALJÖHR 2003, 247, M 38.) Lehet, hogy párdarabokként tervezett művekről van szó, amelyek közül az egyik kép a most előkerült modellóban, kis mintában készült csak el. BE