Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - X. PORTRÉK

sikeres vagyonszerző és — elsősorban építtetőként — jelentős mecénás. 1629-ben a Batthyányak közt elsőként tért át a pro­testánsról a katolikus vallásra; 1630-ban grófi rangot kapott. Monumentális és méltóságteljes portréja sötét hátterű, felül függönnyel kereteit belső térben mutatja őt, jobbra a családi birtokközpont, a II. Lajos király által adományozott első vár, Németújvár kilátás gyanánt megjelenő látványával. A fest­mény nem azonosítható egyértelműen a 17. században fel­vett németújvári, illetve rohonci várleltárak (igen szűkszavú) portrétételeinek egyikével sem, így készítésének idejére egyéb támpont alapján kell következtetnünk. Batthyány ezen az áb­rázoláson kicsit tűnik csak idősebbnek annál, mint ahogyan őt az Esterházyak fraknói gyűjteményében fennmaradt egész alakos képmása mutatja. Igaz, hogy az sem datált, viszont köz­vetlen előképe volt annak a Batthyányi ábrázoló metszetnek, amely Elias Wideman 1646-os első sorozatában jelent meg. (Ld. X-23a, valamint BUZÁSI 2001/2, 15.) E körülmény, il­letve a két festményen látható egyező életkor az 1646—1648 körüli évekbe utalja a képet. BE MTKCs Leíró lajstrom 1907, 26. sz.; CENNERNÉ WlLHELMB 1976, 125; CENNERNÉ WILHELMB 1985/2,107; CENNERNÉ WILHELMB 1986,226. X-14 Férfiarckép a Batthyány család ősgalériájából Magyarországi (délvidéki?) festő, 1650-es évek eleje Vászon, olaj; 206 x 120.6 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 558. A 17. századi hazai emlékanyagban szokatlanul friss szemlé­letű kép alkotója nem az ősgaléria-portrék megszokott for­manyelvén iskolázott mester volt. Ez a fajta nagyon karakteres tájképfestői látás és gyakorlottság nem jellemző ugyanis a ha­gyományos kompozíciós készlettel dolgozó akkori arckép­festőkre. Érzékletes levegőperspektívával, apró hangulati részletekre ügyelő ízes mesélőkedvvel megfestett tájat látunk, abban a lendületes előadásmódban, amely az Észak-Itáliát megjárt kismestereknek lehetett akkor sajátja. Ahogy elkép­zelhető az is, hogy a meleg színezésű tájban játszódó vitézi zsáner alkotójának csataképfestői gyakorlata is volt. Az önálló erényekkel rendelkező háttér elé magasodó alak minden­esetre kevesebb festői eredetiséget mutat. A kép ezzel együtt sok szempontból rokon Zrínyi Péter 1650-es évekbeli ábrá­zolásával (MNM,Történelmi Képcsarnok, ltsz. 1523), annyira legalábbis, hogy a Batthyány-kép festőjének egy arról a vi­dékről való mestert feltételezzünk. A kép, akárcsak az ősgalériába tartozó többi, Enea Lan­franconi tulajdonából, a 19. század végén került a gyűjte­ménybe. Ábrázoltjának kilétére egyelőre nincs támpont, mindenesetre múzeumba jutásakor Batthyány Ádám fia, Kris­tóf (1632-1685) portréjának tartották, később ismeretlenként szerepelt a leltárban, majd újból Kristóf ábrázolása volt, nem­régiben pedig azzal a javaslattal lett kiállítva, hogy Kristóf öcs­csének, Batthyány Pálnak (1639—1674) a portréja. Az egyik meghatározásnak Kristóf ismert portréi mondanak ellent, X-14 a Pálra tett javaslat viszont nem igazolható, mivel róla hiteles arcképet nem ismerünk. A lehetséges személyeket behatárolja az is, hogy a portrén látott hajviselet az 1650 körüli évekre datálja a képet, így az ábrázoltat — esetleg a Batthyányakkal akkor rokon családok tagjai közt — ezt figyelembe véve kell keresnünk. A tizennyolc-húsz év körüli fiatalember kilétét feltehetően akkor lesz mód meghatározni, ha sikerül kiderí­teni, hogy ki az ábrázoltja a portré azonos kompozícióval és részletekkel megoldott párdarabjának, egy mai állapotában 18. századi felületű (talán egy 17. századi eredetit követő má­solat?) férfiarcképnek, amelyet a régi leltárak — tévesen — Bat­thyány Ferenc (1573—1625) ábrázolásának tartanak, s amely a kiállított képpel méretében is pontosan egyezik (MTKCs Leíró lastrom 1907, 37, 33. sz.; ltsz. 577.). Mivel egy hasonló korú fiatalembert mutat az is, minden bizonnyal testvérpár­ról van szó. Együttes azonosításuk a bemutatott kép meghatá­rozásának is kulcsa. BE MTKCs Leíró lajstrom 1907,34. sz. (mint Batthyány Kristóf); Osgalériák 1988, 83, C. 10 (mint Batthyány Kristóf, CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA); Batthyányak 2005, 37, II. 22. kat. sz. (mint Batthyány Pál, ZsÁMBÉKY MÓNIKA)

Next

/
Oldalképek
Tartalom